№5(97)
szeptember-október
2008 év

Kedves Olvasó!

Szíves figyelmébe ajánlom az alábbi írást, amely új, alkotóművészi oldaláról mutatja be Dmitro Tkacsot, Ukrajna magyarországi nagykövetét.
Nagy örömmel teszem ezt azért, hogy megismerjék a nagykövet úr személyiségének eddig kevesek által ismert oldalát, gazdag szellemi és érzelemvilágát, amelyet híven tükröznek az általa készített kerámiák. Meggyőződésem, hogy írásom kiváló alkalmat ad arra, hogy immár ne csak a politikust és nagy szakmai felkészültséggel rendelkező diplomatát ismerjék meg Dmitro Tkacs személyében, hanem a kifinomult, érzékeny és érzelemgazdag embert is.

Dmitro Tkacs, a keramikus diplomata

foto
  • Oldal 1
  • Oldal 2
  • Oldal 3
  • Oldal 4
Hosszasan fejtegethetném Dmitro Tkacs kiemelkedő politikusi munkáságát a diplomácia területén, bemutathatnám, mint az ukrán külügyminisztérium diplomáciai testületének egyik legképzettebb tagját, elmondhatnám miként szervezte meg annak idején Ukrajna magyarországi Nagykövetségét, és mutatta be a nyilvánosságnak államunk nemzeti lobogóját. Ő volt Ukrajna első magyarországi nagykövete, aki három év elteltével ellátta Ukrajna szlovéniai képviseletét is, majd újabb három év múlva, 1997-től külügyminiszter-helyettesi beosztásba került Kijevben. Akkoriban az ukrán kulturális javak visszaszerzésével megbízott nemzeti bizottságot vezettem, és hivatalból többször is tárgyaltam Dmitro Tkaccsal. Együtt szorgoskodtunk nemzeti örökségünk gyarapításán… Folyamatosan érzékeltem segítő szándékát, az állam kulturális politikáját érintő önzetlen együttműködési készségét.
Politikusi pályafutásának következő állomásán, a Dnyeszter melléken képviselte Ukrajna érdekeit, majd visszatért Budapestre, ahol gazdag tapasztalatai és szakmai felkészültsége birtokában bekapcsolódott az élet legkülönfélébb területeit – politika, gazdaság, üzleti élet, kultúra, kereskedelem – érintő problémák megoldásába. Bátran állíthatjuk, hogy Dmitro Tkacs kezdeményezőkészségének köszönhetően megerősödtek az ukrán-magyar kapcsolatok, és került belátható közelségbe Ukrajna csatlakozása az európai közösséghez. Dmitro Tkacs közéleti tevékenységében jelentős helyet foglal el a diplomáciai munka, amelynek szolgálatába állította tehetségét, szervezőkészségét és kimondottan személyes, emberi kvalitásait: a szívélyességet, egyszerűséget, szerénységet, ami nem kerülhette el sem a munkatársak, sem pedig más országok diplomatáinak figyelmét, és jelentős mértékben növelte országunk tekintélyét szerte a nagyvilágban.
Ez alkalommal – mint már jeleztem – egy egészen más oldaláról szeretném bemutatni a finom lelkű és érzékeny embert, aki szabad idejében a népművészetben, a művészi kerámiában találta meg az önkifejezés másik lehetőségét. Ismerjük azt a kifejezést, hogy a diplomácia művészete, de kevés olyan diplomatával találkozhatunk, akiket Lukács apostol híveinek köréhez, a művészeti Olimposz lakóihoz sorolhatnánk. A tágabban vett világ talán csak egy ilyen embert ismer: Sir Winston Churchillt… Az ukrán politikatörténetből és diplomáciából emlékezetünkbe idézhetjük Volodimir Vinnicsenko és Dmitro Antonovics nevét… Ugyancsak emlékszünk a feledhetetlen Volodimir Szkofenkóra, aki számos kárpótlási kezdeményezést indított útjára, és nagyban hozzájárult az ukrán és orosz kulturális javak visszaszerzéséhez. Dmitro Tkacs lélekben, szenvedélyeiben, emberi kapcsolataiban és magatartásában művészember, és ebben a minőségében határozott jellemmel bír és világos célokat követ. A kortárs művészeti élet jelentős, tevékeny, elhivatott és általunk nagyra becsült alkotója.
Dmitro Tkacs fafaragással kezdte, és évekig ki is tartott a faragás mellett… Talán a podoli szülőföld ihlette, talán a mára már félig elfeledett dédapai emlékek – a Vinnica megyei Teklivka falu – ösztönözték alkotásra… Ez a falu Volodimir Javorivszkij szülőfaluja is, akivel ismerték és jól megértették egymást. Az évek múlásával nem csillapodott az alkotás vágya, nem hervadtak el a költői lélek virágai.
Amikor Dmitro Tkacs diplomáciai karrierjében kényszerszünet állt be – a demokrácia iránti markáns elkötelezettsége és bátor kiállása okán – az esti órákban gyakori vendége volt a kijevi Bojcsuk Díszítő, Iparművészeti és Design Főiskola keramikusainak. Leült a fazekaskoronghoz, és kiégette első alkotásait az ottani kemencében. Később saját kemencét vásárolt. Megértette, befogadta az ukrán népművészetet, boldog órákat töltött azzal, hogy Katerina Bilokur alkotásait csodálta. Magával ragadta a művésznő munkássága, szabad idejében sok időt töltött az Ukrán Népi Díszítőművészeti Múzeumban műveinek tanulmányozásával, amelyek megragadták romantikus lelkivilágát. Bilokur költői világa Tkacs életének részévé vált, lírai-érzelmi húrjaival, harmóniájával beolvadt az egyéniségébe, és egy különleges realitásérzék kialakulását segítette. Minél közelebb kerültek hozzá Katerina Bilokur tájképei, virágai, csendéletei és portréi, annál kifejezőbbé, líraibbá váltak a kerámiái, annál színesebben virítottak a virágok, a csokrok, annál gazdagabb lett az ornamentikájuk. Végül elhatározta, hogy készít egy tematikus kompozíciót, amelynek a Tisztelgés Katerina Bilokur előtt címet adta. Ez elég is volt ahhoz, hogy megérezze a hangulatát ennek a műnek, amelynek költőiségében felcsillantak a kitűnő bohdanyivkai művésznő filozofikus és érzelmi gyöngyszemei.
Abban az időben Petro Pecsornij híres keramikus volt Dmitro Tkacs mestere. A mester hitt tanítványa kétségbevonhatatlan képességeiben, megtanította az agyag megmunkálására, aztán útjára engedte, hogy maga szerezhessen tapasztalatokat, mélyedjen el a kerámiakészítés rejtelmeiben. Dmitro Tkacs – jelleméből fakadóan – meditatív, tehetséges és fegyelmezett, útkereséseiben összeszedett, határozott, a kiválasztott motívumokért szilárdan kiálló alkotóvá érett.
Művésztársaihoz hasonlóan Dmitro Tkacs számára is ünnepi alkalmat jelentett, hogy 2006-ban részt vehetett egy nemzetközi kiállításon Hajdúszoboszlón, és bemutathatta alkotásait Kijevben, a Nemzeti Képzőművészeti és Építészeti Akadémián, az 1948-1849-es magyarországi forradalom és szabadságharc évfordulója tiszteletére rendezett tárlaton. Emlékezetünkbe idézzük a Budapesti tavasz, Budapesti nyár és Budapesti ősz című munkáit, amelyeket áthat a Bilokur művészete iránti vonzalom. A kompozíciós mező középpontjában harmonikus színvilágú, a satírozott tálak semleges hátterét kiemelő szimmetrikus virág-csoportok helyezkednek el.
… A tálak konfigurációja fokozatosan változott: a kört felváltották a téglalapok, majd a négyzetek, csak egy valami maradt változatlan – a színes virágok variációi, de néha megjelentek a fák és bokrok, gyümölcsök és zöldségek is.
Az idő múlásával a művészt magával ragadta a tengeri flóra és fauna. Megjelentek a fantasztikus halacskákkal, tengeri sünökkel, csikóhalakkal, korallzátonyokkal, medúzákkal és vízinövényekkel teli kompozíciók, amelyek irizáló színeikkel egy tengeri birodalom szinte teátrális világát tárták elénk. Nőtt a kompozíciók mérete, technikailag is bonyolultabbá, gazdagabbá vált a paletta, az anyagszerkezetek üveggel egészültek ki. Gazdag, szárnyaló képzelőerőről, egyre biztosabb kézről és igényesebb művészi látásmódról tanúskodnak ezek az alkotások.
A XI. Hajdúszoboszlói Plan Air kiállításra (2007) Tkacs a krími Gurzuf üdülőhely ihlette alkotást vitt. Érzelmes, lírai stílusban ábrázolja a krími városkát, az elmaradhatatlan kék égbolttal és a tengerrel.
Népművészeti stílusban készült a Napraforgók, a Narancsszínű hajnal és a Két kakas. Az alkotások fő témáját a művész igényesen kidolgozott, kedvenc növényi motívumai ölelik körül. Az egyes elemekre és részletekre odafigyelő alkotó a téma középpontjára összpontosítja a figyelmet (a három napraforgó, a kakasok, virágok szimmetrikus ábrázolásával), hitet tesz a harmonikus ritmusok, a háttér határozott vonalú színei mellett, a saját maga által választott lírai középpont köré építi mondanivalóját. A megfigyelések és emlékek ihlette témák megerősítik a művészt az élet értelmébe vetett hitében, megidézik az általa őrzött alkotó hangulatot, segítenek az új művészi feladatok teljesítésében és a népies világképre épülő, egyedi alkotói ötletek megvalósításában. Tkacs dekoratív jellegű műveiben világosan kirajzolódik az alkotó egyéni kézjegye, amelynek alapeleme a szimmetrikus kompozíciós mező és a gazdag színvilág. Tkacs kedveli a tiszta színeket, s ez a tónusmélység szinte valamennyi művében megjelenik. Vegyük például a Főnök című, félig-meddig ironikus kompozíciót, amely formavilágával és ritmusosan váltakozó málnarózsaszín, sárga, zöld és barna színeivel emlékeztet egy podoli agyag kisplasztikára. A petrikovói festést idézi a Két kakas színvilága. A témát annyira megkedvelte az alkotó, hogy több változatban is elkészítette, de a színek és a virágok különbözősége a Fekete-tengeri motívum ornamentikáját idézik, vonzódik a tiszta színű, díszítő foltokhoz, a perspektíva pedig a podoli utcaképre emlékeztet. Dmitro Tkacs magabiztosan és bátran megy előre az úton, hiszen hamarosan önálló kiállításon mutatkozhat be, éppen ezért a műveivel való minden egyes újabb találkozás óhajtott és örömteli esemény, hiszen, mint már mondtuk, Katerina Bilokur csengő hangú múzsája csókolta homlokon. Innen eredeztethető keramikusi palettájának fényessége. Ezekből a genetikusan népi forrásokból, szeretett Teklivkája világából meríti az ihletet. Ez a paletta féltve őrzi a takácsok, hímzőnők, a naiv festők, tojásfestők bölcsességét, bennük rejtezik az igazság, amelyért mindig érdemes kiállni.

Olekszandr Fedoruk akadémikus