Sevcsenko-ünnep Budapesten

2015. március 21-én, Budapesten az Ukrán Országos Önkormányzat, a Fővárosi Ukrán Önkormányzat és a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület közreműködésével megünnepelték Tarasz Sevcsenko születésének 201. évfordulóját.
A Nagy Kobzos emléke előtti tisztelgés – az ukrán hagyományokat követve – a Duna jobb partján, a II. kerületi Szent Flórián görögkatolikus templomban bemutatott szentmisével kezdődött. – Azért jöttünk a templomba, hogy együtt imádkozzunk, megérezzük a Nagy Ember, a Kobzos és Vátesz szellemét, és kölcsön vegyük a bölcsességét – mondta a misét celebráló Damjan atya. – Tarasz Sevcsenko – Jézushoz hasonlóan – figyelmeztet bennünket, hogy ne legyünk irigyek, ismerjük fel a szeretetet, Isten szeretetét. Mostanában tanuljuk szeretni a Hazánkat. Ennek a szeretetnek igaznak kell lennie, olyannak, amely megment és egységbe forraszt bennünket. Miként Mózes a Tízparancsolatban, hagyta ránk a költő A három nyár (1845) című versében: „Ne irigykedj a gazdagra,… ne irigykedj a hatalmasra, … ne irigykedj a hírnévre,… Ne irigykedj senkire, Nézz körül”.
A szentmise végeztével az ukránok és vendégeik átvonultak a Tarasz Sevcsenko térre, ahol Damjan atya misét mondott a költő lelki üdvéért, majd Kravcsenko György, az Ukrán Országos Önkormányzat elnöke köszöntötte a megjelenteket. Felidézte többek közt, hogy a világban szétszórtan élő ukrán közösségek 2015. március 21-én immár 15. alkalommal ünneplik a Költészet napját, a Magyarországon élő ukránok pedig ezen a napon tisztelegnek a világhírű ukrán költő és Vátesz emléke előtt. Kravcsenko György köszönetet mondott azoknak, akik eljöttek a költő szobrához, „arra a helyre, amely egységbe forraszt bennünket, Magyarországon élő ukránokat”.
Hartyányi Jaroszlava, az Ukránok Európai Kongresszusa és a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület elnöke beszédében szintén köszönetet mondott azoknak, akik évről évre eljönnek, hogy letegyék virágaikat és emlékezzenek Ukrajnára. – Gondoljanak Sevcsenkora, tanulják az ukrán nyelvet – „az idegent is tanuljátok, s a sajátunkat se restelljétek” – idézte a költőt Hartyányi Jaroszlava. – Ezekben a nehéz napokban álljunk ki Ukrajna mellett – mondta. – Kérem, véssék jól az emlékezetükbe: az Ukrajna fölött köröző Fekete Sas hamarosan a porba hullik, és az európai népek családjában felvirrad Ukrajna napja. Ezt szerette volna Sevcsenko is, s mi meg is élhetjük azt a pillanatot.
Andrij Lupak, első követtanácsos mondandójának alapgondolata a következő volt: „Sevcsenko fel kívánta emelni, szavaival pedig óvni az ukránokat. Egyesek fegyverrel, mások szavakkal harcolnak. Az utóbbiakhoz tartozott Sevcsenko is, akinek szavai annyira mély gondolatiságot fejeznek ki, hogy behatolnak az emberi lélek legmélyére és a mai napig időszerűek”.
Nagy hatással volt a hallgatóságra Sevcsenko Végrendelet című versének megszólaltatása ukránul és magyarul Kormányos Olekszandra illetve Garai Róbert által. A költemény zenei interpretációját az ivano-frankivszki Vaszil Sztefanik Kárpát-melléki Egyetem bandurásai, Dutcsak Violetta és Szavcsuk Natalia szólaltatta meg.
Ezt követően díszvendégeink, többek közt herceg Esterházy Antal és neje, Vaszil Visivanyuk, Magyarország ivano-frankivszki tiszteletbeli konzulja, a Kárpát-mellék Újjászületése Alapítvány elnöke, továbbá a magyarországi Ukrán Nagykövetség diplomatái, a vidéki és a fővárosi kerületi ukrán önkormányzatok tagjai helyezték el a megemlékezés koszorúit és virágait Ukrajna halhatatlan fia emlékművének talapzatán.
A rendezvénysorozat a Duna bal partján, a Fővárosi Önkormányzat színháztermében folytatódott. Az ünnepi műsort a Végrendelet című vers nyitotta. Stefuca Viktória és Knyahinecka Uljana műsorvezetők magyarul, illetve ukránul konferálták a kétórás előadás műsorszámait.
A vendégeket Kravcsenko György köszöntötte: „1991 óta emlékezünk meg Budapesten Tarasz Sevcsenkoról. Ezekben a napokban ünnepeljük Nagy Jövendőmondónk születésének évfordulóját. Miért is tekintjük őt Jövendőmondónak? Azért, mert verseiben „kódolta” Ukrajna jövendőjét. Sevcsenko üzenete hasított belénk a Majdanon. Idézzük emlékezetünkbe a Kaukázus című költeményét, és jussanak eszünkbe 2014 fagyos napjai, amikor egy kaukázusi fiú, néhány nappal a halála előtt imígyen bíztatta társait: „Harcoljatok, győztök! Isten megsegít”.
Sevcsenko szavaival szólította az ukránokat helytállásra, a szülőföld, az anyanyelv, a történelem és a jövendő védelmére Hartyányi Jaroszlava: „Ha semmivé lesz Ukrajna, Európa sem lesz többé”.
Mélyenszántó gondolatait osztotta meg a jelenlévőkkel Mihajlo Junger, a budapesti Ukrán Nagykövetség ideiglenes ügyvivője. Előadását négy részre bonthatjuk, az első rész vezérmotívumaként kitért arra, hogy Ukrajnában a márciust „a szavak emberei” hónapjának tekintik. Ebben a hónapban született Rilszkij, Verbickij, Lina Kosztenko, és persze Tarasz Sevcsenko is. A második rész a bronzba öntött költeményről, J. Mikityuk szobrászművész budapesti alkotásáról szólt. Mihajlo Junger felidézte a szobor történetét.
A harmadik rész arra szolgált magyarázatul, miért is nevezzük Sevcsenkot Vátesznek. A költő fiatalon, mindennemű felsőfokú végzettség nélkül, 31 évesen írta a Végrendeletet. Mit is üzen ezzel a verssel? Azt, hogy halála előmozdíthatja Ukrajna felszabadulását a hatalmas Oroszország elnyomása alól. Gondoljanak csak bele: ezeket a sorokat még jóval Európa nagy forradalmai – 1847-1849 –, Petőfi Apostola (1848) előtt írta. – Sevcsenko nem kódolta, hanem látta, előre látta az ukrajnai történéseket – mondta Junger.
A negyedik részben kitért Sevcsenko útmutatásaira: szeressék Ukrajnát, legyenek önmaguk, fogjanak össze, és ne bocsássanak meg a bűnösöknek.
A felnőttek és a komoly előadók után a Vasárnapi iskola tanulói léptek a színpadra. Bernáth Viktória és Vterkovszka Marija növendékei verses-zenés produkcióval örvendeztették meg a közönséget. A folytatásban Bojcsuk Sztepan bandura kísérettel énekelte el a Kezembe vennék egy bandurát című művet, Medenci Román pedig Bernáth Ferenc gitárkíséretével szólaltatta meg Sevcsenko: Ilyen a sors és Mihajlo Petrenko: Nézem az eget című versek zenés változatát. Dutcsak Violetta és Szavcsuk Natalia bandurások Sevcsenko több költeményére írt dallamokkal bűvölték el a közönséget. A zenés számok között Sevcsenko verseit mondta ukránul és magyarul Kormányos Olekszandra, illetve Garai Róbert. Az est végén a termet zsúfolásig megtöltő közönség állva, együtt énekelte a Sír, s jajong a széles Dnyeper című dalt.
A koncert után az érdeklődők vásárolhattak azokból az emléktárgyakból, amelyeket a Vörös kányafa kézműves szakkörben készítettek a szülők és a gyerekek. A bevétellel – 28 000 forint, 5 euro és1000 hrivnya – a terrorelhárításban harcolókat kívánják segíteni.
Külön köszönet illeti Magyarország ivano-frankivszki tiszteletbeli konzulátusát, a Kárpát-mellék Újjászületése Alapítvány jótékonysági szervezetet, valamint a Kárpát-melléki Vaszil Sztefanik Nemzeti Egyetemet a budapesti Sevcsenko emlékest anyagi támogatásáért és a szervezési munkában való részvételért.

Djacsok Vira