Karácsony az Ukrán Kárpátokban
Az Ukrán Országos Önkormányzat küldöttsége január 6-tól 9-ig az Ivano-Frankivszk megyei Pokuttyán és Huculföldön vendégeskedett, és ott töltötte a pravoszláv Karácsonyt. A Magyarországon élő ukránok humanitárius segélyt is vittek a Kolomijában működő, különleges nevelési igényű gyermekek bentlakásos intézményébe.
A magyarországi ukránok jártak a Jaremcsa városához közeli ökoturisztikai központban, ahol Volodimir Szlobodjan, az intézmény igazgatója fogadta és kalauzolta őket. A vendégek sok érdekességet tudtak meg a vidékről, az itteni természetvédelmi területekről, megismerkedhettek a nemzeti park különlegességeivel, elámulhattak a Huculföld építészetén és kulturális értékein, s végül, de nem utolsósorban közel kerültek a helyi lakosok kultúrájához és mindennapjaihoz.
Január 6-án feledhetetlen és népi hagyományokban gazdag, igazi kárpáti Szentestét ünnepeltek Jaremcsában.
Másnap reggel a vendégek útra keltek a verhovinai járásban található Krivorivnyába. Kravcsenko György hangsúlyozta: „Ezt a települést tartják a Huculföld szívének, ahol ősidők óta és nagy-nagy szeretettel óvják a megye e sarkának népi hagyományait és kultúráját. Annak idején Krivorivnyában élt és alkotott Ivan Franko, Leszja Ukrajinka, Mihajlo Hrusevszkij valamint az ukrán kultúra és tudomány számos jeles személyisége.
Karácsonykor nagyon sok turista látogat a városba, hogy élvezhesse az eredeti ünnepi kolindákat.”
A Magyarországon élő ukránok részt vettek szentmisén is, amelyet Ivan Ribaruk atya mutatott be egy XV. századi fatemplomban. A templom előtti téren köszöntötte a megjelenteket Hartyányi Jaroszlava, a magyarországi ukránok parlamenti szószólója, a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület elnöke és az Ukrán Országos Önkormányzat elnöke.
Az Ukrán Országos Önkormányzat küldöttsége az Ukrán Kárpátokban kirándult, és többek közt ellátogatott a kolomijai gyermekotthonba, és rengeteg fejlesztő, többek között kézműves tevékenységre ösztönző játékkal lepte meg az otthonban élő gyerekeket.
A házban van egy múzeum is, ahol az intézmény vezetői időről-időre árveréseket rendeznek a gyerekek munkáiból. Az így kapott pénzből támogatják a sebesült ukrán katonákat, a Donyeck-medencei terrorellenes harcok résztvevőit.
A gyermekotthon lakói kolindákkal és ukrán népdalokkal örvendeztették meg a magyarországi vendégeket.
Az intézmény igényeit egyébként figyelemmel kíséri Bácskai József, Magyarország ungvári főkonzulja és Vaszil Visivanyuk ivano-frankivszki tiszteletbeli magyar konzul is.
Ezt követően a magyarországi küldöttség egy, a koszmacs-koszivi járásban lévő faluba utazott, ahol a XVIII. században vesztette életét Oleksza Dovbus, a legendás népi hős. Megismerkedtek a falu különleges népi hagyományaival, gyönyörködtek a táj szépségeiben, magukba szívták a hegylakók kiolthatatlan hazafiúi és szabadságszerető szellemiségét, azokét, akiket még a szovjet rendszer sem tudott bekényszeríteni a kolhozba.
„Az elutazás előtti, negyedik napon Ivano-Frankivszk volt az úti cél, ahol a Magyar Levente külügyi államtitkár által nemrég megnyitott tiszteletbeli konzulátuson Vaszil Visivanyuk tiszteletbeli konzultól megtudhatták, mivel is foglalkozik ez az intézmény, és tájékoztatást kaptak az itt működő magyar Vasárnapi iskoláról”, - mondta Kravcsenko György, a magyarországi Ukrán Országos Önkormányzat elnöke.
Megosztotta az utazás során szerzett benyomásait a Hromadával Sikk Krisztina, a Váci Ukrán Önkormányzat elnöke is:
Lviv megyében születtem, de be kell ismernem, hogy sokunk számára életre szóló élményt jelentett megismerni a Kárpátok eme csodálatos néprajzi kincseket rejtegető tájait. Igazi mesebeli szenzációt jelentett számomra megismerni, hogyan ünneplik a huculok a pravoszláv Karácsonyt. Csodálattal töltöttek el az asszonyok és a férfiak eredeti viseletei, a hímzések színorgiája… Sosem felejtem el azt, hogy a mise után a templomból kilépő idősebb és fiatal férfiak körbe álltak és karácsonyi dalokat énekeltek. Voltak legalább százan… Közben a dallam ütemére a levegőbe dobálták fejfedőiket…
Az Önök vidékén másképpen kántálnak?
Persze. Hiszen a mi megyénket többségében lemkek és bojkok lakják. Nekik eltérőek a kulturális hagyományaik. Minálunk fiatal fiúk és lányok csoportosan járnak kántálni. Huculföldön, de azt hallottam, hogy Kárpátalján is csak a gyerekek, a fiúk és a férfiak járnak házról házra. Ezen a Karácsonyon a hegyekben csodálatos volt az időjárás. Éjszakára mínusz 20°C alá süllyedt a hőmérséklet, nappal mínusz 10°C-ig enyhült a fagy, ragyogóan sütött a Nap, körös-körül szikráztak a hókristályok, de alig éreztük a hideget.
Mit vésett az emlékezetébe a hegylakókkal való találkozásokat követően?
Nagyon barátságos és vendégszerető emberek, akik mindent megtettek, hogy otthonosan érezzük magunkat. Rengeteg házi készítésű ételt kóstoltunk: gombalevest, töltött káposztát, varenikit, mindenféle hideg előételt, süteményeket, egy szóval fel sem tudom sorolni! Nagyon köszönöm az élményeket az utazás szervezőinek, mert egy igazi népünnepélybe csöppentünk, ahol tárt karokkal vártak bennünket. Ez túltett minden várakozásunkon, elfeledtette velünk az utazás viszontagságait, a havat, a jeges utakat, az átkeléseket a hágókon. Külön köszönöm a gépkocsivezetőknek, hogy ennyire óvatosan és profi módon vezették autóbuszunkat, betartották a közlekedési és biztonsági szabályokat az igazán nem könnyű hegyi utakon.
Útközben nem unatkoztak?
Már hogy unatkoztunk volna? Jókedvűen beszélgettünk, kántáltunk, viccelődtünk. Szállásunk minden elismerést megérdemelt. Ha valaki azt hinné, hogy Ukrajnában nem értenek a szállodai üzletághoz, nagyon téved. Bizonyára nem mindegyik magyarországi szálloda éri el azt a színvonalat, mint jaremcsai szállásunk. Tetszett a szobák bútorzata és eleganciája, a rend és a tisztaság. Jó volt a hotel konyhája is, megkóstolhattunk több, füvekkel és gyümölcsökből készült párlatot.
Hogy érezték magukat a népszerű ukrajnai síparadicsomban, Bukovelben?
Igazán meglepett a hely fejlett infrastruktúrája. Az igazság az, hogy télen még nem jártam sem Svájcban, sem pedig Ausztriában, így nincs összehasonlítási alapom, de síelni nem tudó „civilként” figyeltem az ügyes fiatalokat és középkorúakat, és minden csodálatosnak tűnt: a lesiklópályák, a felvonók, a melegedők, a szórakozó- és pihenőhelyek, a hotel a hotelben, az étterem az étteremben… Egyszóval minden a pihenni vágyókat szolgálta. Úgy tapasztaltam, hogy Bukovel nagyon népszerű. Az ehhez hasonló létesítményeket kétségkívül fejleszteni, számukat pedig gyarapítani kell, hogy fejlődjön a turizmus és új munkahelyek jöhessenek létre. Persze, egyáltalán nem olcsó dolog itt pihenni, az árakat nem az átlag ukrán pénztárcájához szabták. Idővel az árak mérséklésével, vagy az ukránok jövedelmi szintjének emelkedésével nőhet a hazai vendégkör is. Bevallom, hogy mi is csak néhány órát töltöttünk Bukovelben, mert az árak valóban harapósak… De legalább megismerhettük a híres ukrán üdülőhelyet.
Jártak Oleksza Dovbus szülőföldjén?
Ez egy külön történet. Az a szóbeszéd járja, hogy Koszmacs Ukrajna legnagyobb faluja, amely több tanya egyesülésével jött létre. Azt is megtudhattuk, hogy Oleksza Dovbuson kívül még számos híres személyiség élt, illetve lakik ma is a faluban, többek közt a háború utáni ukrajnai függetlenségi harcok hősei. Tulajdonképpen fogalmam sem volt arról, hol is lehet ez a Koszmacs nevű falu, a hirtelen jött utazás során azonban megismerhettem élő nemzeti történelmünk egyik legjelentősebb helyszínét. Akármit is mondunk, Ukrajna tartóoszlopai mindig is az egyszerű emberek voltak, az ő kitartásukon, akaratukon, a hagyományok, a szülőföld, és tágabb értelemben a Haza szeretetén állt vagy bukott minden. Koszmacsban szintén szívélyes fogadtatásban volt részünk. Meghívtak bennünket egy családi étterembe, amelynek tulajdonosa egy olasz-ukrán házaspár. Elmondták, hogy az asszonyka Olaszországban dolgozott, s ahelyett, hogy kint maradt volna, olasz férjével hazaköltözött Ukrajnába. Úgy tűnt, hogy a férj elégedett a helyzetével, bár még nem nagyon beszéli a nyelvünket. Nekünk ukrán ételeket készítettek, de a szomszédos teremben az olasz konyha dominált. A helyi fiatalok ide járnak, ha egy jó pizzát, vagy spagettit akarnak enni. Egyszer csak muzsikát hallottunk, és olyan honvágy lett úrrá rajtunk, amit szavakkal nem is lehet kifejezni. A fiúk azonban annyira „vették” tüzes dallamainkat, hogy szomorúságunk ködként foszlott szét.
Mintha gyógyír lenne?
Azt kell, mondjam, hogy a Kárpátokban tett kirándulás után szinte a föld felett lebegtem. Magyar férjem először került ilyen élmények közelébe, és máig lelkesen emlegeti az ukrán Karácsonyt a Kárpátokban. Újfent megerősödött bennünk a mondás igazságtartalma: mindenütt jó, de a legjobb otthon!
Tudósítónktól
