Követeljük Nagyija Szavcsenko szabadon bocsátását

Január 26-án, a Bajza utcai Orosz Nagykövetség elé szervezett nagygyűlés résztvevői követelték, hogy bocsássák szabadon Nagyija Szavcsenko ukrán pilótát, akit a terroristák által megszállta Donyeck medencei területen raboltak el a szakadárok, és tartanak fogva Oroszországban. A budapesti tiltakozó akciót délután 17 órára szervezte a magyarországi Ukrán Országos Önkormányzat a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület támogatásával. Az akciót az Ukránok Világkongresszusa koordinálta. A nagygyűlést az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének kezdetére időzítették, mert ezen Nagyija Szavcsenkonak a Legfelső Tanács listán megválasztott képviselőjeként Ukrajnát kellett volna képviselnie. A putyini rezsim két orosz televíziós újságíró meggyilkolásával vádolja a pilótát. Ukrajnában és külföldön azonban politikai fogolynak tekintik.
A nagygyűlés több résztvevőjének kezében ukrán és magyar zászlók lobogtak, transzparenseikre ukránul, magyarul, oroszul és angolul többek közt az alábbi mondatokat írták: „Szabadságot Ukrajnának! Szabadságot Nagyija Szavcsenkonak”!, „El a kezekkel Ukrajnától”!, „Nemet mondunk az agresszióra! Nemet mondunk a háborúra”!, „Putyintól független Ukrajnát és Kelet-Európát! Független, egységes és sokszínű Ukrajnát”! A tüntetők hangosan skandálták a „Szabadságot Nagyijának! Szabadságot Nagyijának”! mondatokat az orosz nagykövetség előtt, amelynek épülete egyébként az 1940-es évek közepétől 1991-ig a Szovjetunió külképviseletének adott otthont.
Kravcsenko György, az Ukrán Országos Önkormányzat elnöke, túlharsogva az Andrássy út forgalmának zaját, a következő szavakkal fordult az egybegyűltekhez: „Kedves Barátaink! Nagyija Szavcsenko immáron negyvenhat napja éhségsztrájkol… Erre nagyon sok erős és egészséges férfiember sem lenne képes. Ő azonban nő létére még tarja magát. Akciónkkal szeretnénk erőt adni neki, hogy ne törjön meg, és élve érje meg szabadulása pillanatát. Moszkvai fogva tartói márpedig el fogják engedni Nágyát. Egyszerűen nem tehetnek mást. A szabadulásig azonban még hosszú az út, ezért nem hallgathatunk. Harcolnunk kell az önkény ellen. Meggyőződésem, hogy odabent hallanak bennünket. Ezért mondjuk ki újra együtt: „Szabadságot Nagyija Szavcsenkonak! Dicsőség Ukrajnának”!
„Dicsőség a hősöknek”! - válaszolták a tüntetők. Sajnos, a szomorú hagyományokhoz híven, a nagykövetségről senki sem jött ki a Magyarországon élő ukránokhoz.
Az emberek azonban nem akartak szétszéledni. Hartyányi Jaroszlava, a magyarországi ukrán nemzetiségi kisebbség parlamenti szószólója, az Ukránok Világkongresszusának első elnökhelyettese, a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület vezetője megköszönte a nagygyűlésen való részvételt az ukránoknak és magyar barátaiknak.

Akciónk célja erkölcsi támogatást nyújtani Nagyija Szavcsenkonak, akit több hónapja törvénytelenül tartanak fogva történelmi Hazánk megszállói. A putyini orosz terrorcsapatok még mindig támadják Ukrajnát. Önök tudják, milyen szörnyű terrorcselekményeket követtek el Donyeckben, Volnovaszban és Mariopulban. Ártatlan emberek halnak meg… Attól függetlenül, hogy Nagyija Szavcsenko az ukrán parlament képviselője és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében Ukrajnát képviselné, a Kreml befolyása alatt álló bírák nem tartják tiszteletben ennek a bátor asszonynak a jogait. A diaszpórának fel kell hívnia a világ és az ukránok figyelmét arra, hogy nincsenek egyedül a cinikus és állig felfegyverzett ellenség ellen vívott harcukban. Hiszen most Ukrajna nemcsak önmagát védelmezi. Fiaink azért halnak meg, hogy mi itt, Magyarországon nyugodtan és szabadon élhessünk. Ha Ukrajna elesik, Európa is elveszíti szabadságát. Muszka csizmák már nem egyszer tapostak magyar földön. Egyesek már elfelejtették, mi történt 1956-ban, milyen gazságokat követtek el a magyar nemzet ellen, mások inkább szemet hunynak a valóság előtt. Ki kell, mondjuk, legelőször is önmagunknak, a barátainknak és a gyermekeinknek: „Nemet mondunk a háborúra! A Magyarországra látogató Putyin szégyellje magát”! Az oroszok a testvéreiknek mondanak bennünket. De milyen ember az, aki megöli a testvérét? Hová tűnt az értelmük, becsületük és tisztességük? Mi úgy látjuk, hogy a Kreml szeretné feltámasztani a szovjet birodalmat, kiterjesztve hatalmát egészen a La Manche csatornáig. Európa lassacskán kezdi megérteni, milyen veszély fenyegeti Kelet felől. Most az egész világ felfigyelt a terrorista Oroszországra. Az állami terrorizmus azonban sohasem szűnt meg. 1932-33-ban a tömeges éhhalált küldték ránk, az Ukrajna szabadságáért harcolókat Szibériába száműzték, a XXI. században pedig a terrorista állam elragadta a Krímet, annektálta a Donyeck-medencét, és Európa felé tart. Nincs jogunk megengedni, hogy gyermekeink és unokáink félelemben éljenek, hogy megfosszanak bennünket jogainktól és szabadságainktól, és sárba tiporják emberi méltóságunkat. Ők semmibe veszik a törvényeket, nem félik az Istent. Eljárnak a moszkvai pravoszláv templomba, de vajon kihez imádkoznak? Melyik Istenhez? A háború istenéhez?

A nagygyűlés után a résztvevők gyalogosan mentek át az Ukrán Kulturális Központba.

Tudósítónktól