Ukrán alkotók kiállítása Hajdúszoboszlón

A népszerű magyarországi üdülőhely kulturális központjában nyílt meg február 17-én az a tárlat, amelyen ukrán és szlovák alkotók mutatták be azokat a tájképeiket, amelyek Dmitro Tkacs Ukrajna első magyarországi nagykövete és Ináncsi Miklós magyar mecénás által szervezett alkotótáborban készültek.
Ez a kelet-magyarországi festői szépségű üdülőváros nemcsak a pihenni vágyókat vonzza már sok-sok évtizede, hanem a hazai és külföldi alkotók tucatjait is. Ezekben az alkotótáborokban a művészek éltető, derűs energiákkal töltekeznek, megismerik egymás művészi hitvallását, stílusát, sőt az is előfordul, hogy az új gondolatok új képekben is testet öltenek.
A két „alapító atya” mellett aktív társszervezője a tábornak Andrij Csebikin, a Nemzeti Képzőművészeti és Építészeti Egyetem rektora, Sevcsenko-díjas akadémikus, aki húsz évvel ezelőtt járt először a hajdúszoboszlói alkotótáborban, ahol együtt dolgozhatott japán, amerikai, izraeli, ukrajnai és a Szovjetunió más köztársaságaiból érkezett alkotókkal. A tábort a 90-es évek végén Madarász Gyula vezette, akinek korai halálával azonban meglazultak a nemzetközi kapcsolatok az ukrán és a magyar képzőművészek között, és az ukrán festők elkerülték Hajdúszoboszlót. A tábor Dmitro Tkacsnak köszönhetően kelt új életre. A szervezők azt tervezik, hogy a megyével szomszédos Kárpát-régió más országaiból is meghívnak művészeket. A kezdeményezés fő támogatója Ináncsi Miklós, aki szívesen látna Szoboszlón szlovákiai, ukrajnai, lengyelországi, csehországi és romániai alkotókat. Az idén hét festő érkezett Ukrajnából, egy pedig Szlovákiából. Az ő munkáikból állt össze a tárlat anyaga.
Andrij Csebikint annak idején lvovi rektor kollégája, Andrij Bokotej csábította Hajdúszoboszlóra. Ő egyébként már hatodszor dolgozik a táborban.
Dmitro Tkacs is szívügyének tekinti az alkotótábort, és nagyköveti megbízatásának lejárta után is szívesen és gyakran megfordul Magyarországon. Szerinte manapság az emberek életében túl nagy helyet foglal el a politika és a gazdaság, a sokkal nagyobb figyelmet érdemlő kultúra pedig a háttérbe szorul. Emiatt is gondolta, hogy váltani kell – így lett a klasszikus diplomatából a kulturális diplomácia zászlóvivője.

Hembik Lilija