Az Ukrán Szicsi Lövészek megalakulásának centenáriuma
„Fegyverbe! Lövészek fegyverbe!
Hű társitokra emlékezzetek,
Kik rideg földben szabadságról álmodnak, -
A harcban erőtöket egyesítsétek.
(Vaszil Visivanij (Wilhelm-Franz von Habsburg) (1895-1948), az Ukrán Szicsi Lövészek Légiójának ezredese, ukrán hadvezető, költő és diplomata)
Az Ukrán Szicsi Lövészek (USZL) egységes ukrán katonai alakulatot képeztek az osztrák-magyar hadseregben. A légió olyan önkéntesekből állt, akik reagáltak az Ukrán Főtanács 1914. szeptember 6-án kelt felhívására, és az Ukrán Katonai Hivatal (UKH) parancsnoksága alatt álltak. A Szicsi Lövészek hűségesküt tettek az ukrán nemzetnek, gyökeresen megváltoztatva ezzel az Osztrák-Magyar Monarchiában érvényes szabályzatot: nem Ausztriára, hanem Ukrajnára esküdtek, megfogadták, hogy az utolsó csepp vérükig védelmezni fogják. Az USZL Légiója a többi katonai alakulathoz hasonlóan – Lengyel Légió, Tiroli STAND SCHÜTZ – az osztrák hadsereg része volt, és az osztrák Honvédelmi Minisztérium fennhatósága alá tartozott.
A galíciai ukrán közéleti személyiségek kezdeményezésére szervezett gyűlésen már 1913. március 18-án bejelentették a Szicsi Lövészek ukrán katonai egyesületének megalakulását. Parancsnoknak Volodimir Sztaroszolszkij doktort, helyettesének pedig Dmitro Katamajt választották. A gyűlést követő első hónapokban egész Galíciában gyorsan szaporodtak a katonai egyesületek. Rövid időn belül megszervezték a lövész rajokat, századokat, ezredeket, és tiszti szakiskolák nyíltak.
1913-1914 folyamán a Szics – a radikális párt aktív propagandagépezetének központja – lett a szicsi lövészek szervezetének bázisa. Volosin és Rudnyickij osztrák nyugalmazott katonatisztek irányításával folyamatosan szervezték az elméleti és gyakorlati katonai kiképzést. A kiképzés jelentős része tábori és harci gyakorlatokból, lövészetből és fegyverismeretből állt. A kiképzéseken működő szakmai bizottságnak köszönhetően a háború kitöréséig 10 katonai tankönyvet adtak ki.
1914 tavaszán, Szemenyuk és Demcsuk tevékenységének köszönhetően megjelent A gyalogság szabályzata, amelyben ukrán nyelvre is lefordították a legfontosabb katonai parancsszavakat. A szabálykönyv 1914. június 20-án lépett hatályba. 17 fejezetből állt, amelyekben előírták a belső szolgálati szabályokat, a harcra való felkészülést, valamint a gyalogsági egységek irányításának módszereit harctéri körülmények között.
A szicsi lövészek legnagyobb seregszemléje a Sevcsenko ünnep volt, amelyre 1914. június 28-án került sor Lvivben. Első alkalommal vett részt nyilvánosan a seregszemlén közel 500 lövész.
A lvivi Gyilo című lapban 1914. szeptember 6-án jelent meg az Ukrán Főtanács felhívása „az egész ukrán nemzethez”, amelyben ukrán önkéntesekből szerveződőt katonai egységek felállítására szólítanak. Két hét alatt 28 ezer önkéntes válaszolt a felhívásra, de 1914. augusztus végén, szeptember elején alig 10 ezren jöttek el a sztriji gyülekezőre, mert akkor Galícia egyes járásait már megszállta az orosz hadsereg. Az osztrák kormány 2,5 ezer embert válogatott be a jelentkezőkből, akiket 10, egyenként 250 katonából álló századba osztottak be, és Kárpátaljára irányítottak.
1914. szeptember 3-án a Szicsi Lövészek hűséget esküdtek Ukrajnának. „Én, ukrán Szicsi Lövész esküszöm az ukrán fejedelmeknek, hetmanoknak, a Zaporozsjei Szicsnek, a síroknak és egész Ukrajnának, hogy híven fogom szolgálni szülőföldemet, védem az ellenségekkel szemben, az utolsó csepp véremig harcolok az ukrán fegyver dicsőségéért. Isten és Mihály arkangyal engem úgy segéljen. Ámen” – szólt az eskü szövege.
1914-15 telén az USZL 130 brigádja a Kárpátok hágóit védte. 1915 márciusában az osztrák Főparancsnokság Hoffmann tábornok parancsnoksága alá helyezte az USZL-t, aki megszüntette az USZL parancsnoki posztját, és a légiót két önálló egységre és egy tartalék századra bontotta.
Az USZL Légió első győzelmét 1915. április 29. és május 3. között aratta a Makivci hegyen. A későbbiek során sikeresen vett részt a Bolehov, Halics, Zavadov és Szemikivci alatti ütközetekben. 1915 nyarán az USZL a Sztripa folyónál ásta be magát. Ott, Szosznovban és Veszelijban maradtak 1916 augusztusáig. Később az 55. hadosztályhoz tartozó két egységből megalakult az USZL ezred Kosszak atamán, majd 1916 novemberétől Anton Varivoda alezredes parancsnokságával. 1916 szeptemberében a Légiót átvezényelték Berezsani alá, ahol a Liszonya magaslaton ásta be magát. A Kirlinbaba alatti csatatéren Omeljan Lavickij parancsnoksága alatt kivált az USZL Hucul százada. 1917. július elején a Konyuhi alatti ütközetben szinte az egész légió fogságba esett. Csak mintegy 400 tiszthelyettes és lövész kerülte el a hadifogságot. Több vereséget és megtorlást követően a lövészeket a hátországba vezényelték, és csak 1917 telén tértek vissza a frontra. 1917 végén, 1918 elején megalakult Kijevben a Jevhen Konovalcev parancsnoksága alatt álló USZL egység, amely a Zbrucs folyóhoz vonult, 1918 februárjában pedig az osztrák megszálló hatalommal karöltve megérkezett Ukrajnába, és Herszon mellett vert tábort Wilhelm Habsburg herceg parancsnoksága alatt. A herceget az ukránok ügye iránti odaadásáért Vaszil Visivanij ezredesnek is nevezték.
1918. október elején az USZL alakulatát Herszonból Bukovinába vezényelték. A Lvivért folyó ukrán-lengyel csatározások idején az USZL légiója csak november 3-án érkezett meg a városba, és már nem tudott változtatni a hadi helyzeten.
Az orosz hadseregből átállt ukránokkal kiegészült USZL 1917 novemberében, Kijevben megalakította a Szicsi Lövészek (SZL) galíciai-bukovinai alakulatát, amely később ezreddé formálódott, majd pedig az SzL hadteste és csoportjaként az ukrán hadsereg legjobb egységévé nőtte ki magát.
Később a Szicsi Lövészek jelentős szerepet játszottak a Nyugat-ukrajnai Népköztársaság megalakulásában.
Az USZL megalakítása tekinthető az ukránok érdekeit megvédeni és az országot az idegen uralom alól felszabadítani képes ukrán nemzeti hadsereg megszervezésére irányuló első kísérletnek. Óriási erőfeszítések árán sikerült a lövészeknek jól képzett, gyakorlatilag ukrán, nemzeti jelképrendszerrel rendelkező katonai egységet teremteni. A katonák ukránul beszéltek, ukrán katonai szaknyelvet használtak, saját dalaik és zenéjük volt.
Az USZL Légió dicső történetére emlékezve kimondhatjuk, hogy a szülőföld védelme során tanúsított hősies önfeláldozásuk követendő példa az ukrán szabadságért küzdő minden, utánuk jövő nemzedék számára. Az USZL jelszava – A hősök nem halnak meg! – napjainkban is érvényes. Ukrajnát most újabb veszély fenyegeti, csak az agresszor – Oroszország – a régi. Mint egykor a Szicsi Lövészek, vagy az UPA talpasai, napjaink hőseit is lelkesíti az elődök vitézsége, és folytatják a harcot a szabadságért és függetlenségért.
Az Égi század első emlékműve
Szimbolikus jelentőséggel bír, hogy az Égi század hőseinek emlékkeresztjét éppen 2014. április 13-án, az Ukrajna szabadságáért hősi halált halt harcosok emléknapján leplezték le a Cserkaszi megyei Holodnij Jarban. Az ötlet Roman Koval ukrán történésztől és helytörténésztől származik. Ez annak az Égi századnak az emlékműve, amely hősi halált halt 2014 januárjában és februárjában a Janukovics diktatúra elleni küzdelemben.
Az emlékművet a Gyikij hutor (Vad tanya) Tájmúzeum területén, a templom mellett állították fel. Az emlékkereszt Mikola Telizsenko és Jurko Olijnyik szobrászok alkotása. Magassága 2 m, súlya közel 1,5 tonna. A Vinnyica területről hozott kőből faragott alkotás kozák keresztet ábrázol. A keresztet lövésnyomok törik át, három hasadékba pedig a Majdanról származó lövedékeket helyeztek. A talapzatra ukrán címert és pajzsot véstek, a kereszt mellett felállított oltárt a kijevi Hrusevszkij utca bekormozódott köveiből rakták ki.
A szoborkompozíción az alábbi felirat olvasható: „Ukrajna dicső fiainak, az Égi századnak. Dicsőség a hősöknek!” A talapzat átellenes oldalán egy kányafa látható és Tarasz Sevcsenko sorai olvashatók: „Harcoljatok és győztök, Isten megsegít!”
Muzicsuk Nagyija
