Húsvéti népszokások a régmúltban

A kifejezetten Húsvéthoz köthető szokások felsorolása előtt szeretnék szólni magához az ünnepkörhöz köthető szertartásokról. A hívek Nagyszombaton részt vettek a templomban az ünnepélyes sírbatételi, majd pedig kiemelési szertartáson. Ezt követően mindenki – férfiak, asszonyok és gyerekek – főhajtással elvonultak a püspök előtt, és pirosra vagy sárgára festett tojással ajándékozták meg, „Krisztus feltámadt” köszöntéssel üdvözölve őt. A püspök magasba emelte a tojást, és „Valóban feltámadt” köszöntéssel viszonozta az üdvözlést és megcsókolta a lányokat és az asszonyokat. Eme szertartás keretében a püspök alig két óra leforgása alatt akár 5-6 ezer tojást is összegyűjthetett, és módjában állt megcsókolni a falu legszebb lányait és asszonyait. Való igaz, hogy nem nagy kedve lett volna csókkal illetni a csúnyácskákat és az öregeket, nagy gyakorlatának köszönhetően azonban képes volt gyorsan és ügyesen különbséget tenni közöttük, s amikor egy-egy arc nem nyerte el a tetszését, csak a kezét nyújtotta csókra. Így cselekedett Mohila metropolita, minden püspökök elöljárója is, aki Kijevben élt.
A Húsvétot követő nyolc napon át ki sem lehetett lépni az utcára egy bizonyos mennyiségű hímes tojás nélkül. Meg kellett ajándékozni az utunkba kerülő ismerősöket, a fenti szavakkal köszönteni őket, akik a választ követően szintén festett tojást ajándékoztak, és a hagyományos hármas csók sem maradhatott el.
Említsünk meg azt a vidám, Húsvét hétfői népszokást, amikor a fiatalemberek végigvonultak az utcákon, és minden szembe jövő lányt a kúthoz vezettek, és nyakon öntötték 5-6 vödör vízzel. A locsolkodásnak ez a formája csak délig volt engedélyezve.
A keddi nap a lányoké volt, akik sokkal ravaszabb megoldáshoz folyamodtak. Néhányan elbújtak a házakban egy-egy korsó vízzel, és egy kislányt bíztak meg az utca figyelésével. Ahogy megjelent egy fiú, a kislány jelzett a rejtőzködőknek, akik sikongatva rohantak ki az utcára a környező házakból, és addig locsolták a fiút, amíg az csurom vizes nem lett. Ilyesmivel szórakoztak Húsvétkor a fiatalok.
A férfiaknak azonban volt más szórakozása is. Hétfőn, kora reggel csoportba verődve mentek a földesúr házához, aki már várta őket. A vendégek tisztelettel adóztak a gazdának és megajándékozták egy tyúkkal vagy valamilyen más szárnyassal. Az úr megköszönte az ajándékokat, és pálinkával vendégelte meg a férfiakat. Az udvar közepére guríttatta a pálinkáshordót, felnyitotta, és merőkanállal mert a hordóból. A kanalat átadta a rangidősnek, aki kiitta a pálinkát, majd a rangidős is újra mert és átadta a következőnek, s ez így ment körbe-körbe, amíg a hordó ki nem ürült. Ha a hordó még az est leszállta előtt kiürült (ez gyakran megesett), a gazda köteles volt újabb hordót nyitni, mert az itókának napnyugtáig ki kellett tartania, már ha a vendégek talpon maradtak addig. Napnyugta után mindenkinek haza kellett menni – már akinek volt hozzá ereje –, a gyengébbek az árokparton szenderedtek álomra, s vagy kialudták a részegséget, vagy megkönyörültek rajtuk asszonyaik és gyermekeik, hazatalicskázták, és ágyba fektették őket. Akik teljesen kiütötték magukat, a gazda udvarán aludták ki a bódulatot. Egyébként nem szép látvány, amikor az emberek részegen fetrengenek a saját mocskukban a puszta földön, mint a disznók. Magam is láttam ilyen semmirekellőt, akit a szekér holtan szállított haza, pedig még délután két óra sem volt. Ezek azok a szokások, amelyek emberéleteket követeltek, s az italozó társaság tagjaiban nem volt egy szemernyi együttérzés sem, mondván: aki nem bírja, igyon vizet. Az ilyen emberek általában nehezen alszanak el egy hagyományos vacsora után, de ha leisszák magukat, olyan mély álomba merülnek, hogy reggel semmire sem emlékeznek. A részegség annyira elveszi az eszüket, hogy már csak külsőre van ember kinézetük. Ezt az állapotot használják ki a szélhámosok, akik a gyengékkel együtt isznak – de ők csak mértékkel –, és amikor bekövetkezik az áldozat öntudatlan állapota, bármit elvehetnek tőle. Aztán másnap, amikor az áldozat ezt vagy azt a tárgyat nem találja a házban, elcsodálkozik, hiszen semmire sem emlékszik az előző napról. Elszomorodnak az őket ért kár miatt, ám hamarosan vigaszt nyernek a megszokott pohár mellett.