A Miskolcon élő ukránok tizedik alkalommal ünnepelték meg Tarasz Sevcsenko születésének évfordulóját. Közösségünket nagy örömmel tölti el, hogy a magyar érdeklődők értik Sevcsenko költészetét, és tisztában vannak azzal, mit jelent a költő nemzetünknek. A 198. születésnapot korlátok közé szorították a szerény anyagi körülmények, mégis sikerült összeállítani egy nagyon színvonalas műsort.
A rendezvényt Ignácz Mária, a városi ukrán önkormányzat elnöke nyitotta meg. Köszöntötte az ukrán és magyar vendégeket, többek közt Sándor Zsuzsa kisebbségi előadót, a városi nemzetiségi szervezetek vezetőit és tagjait, valamint a helyi sajtó képviselőit.
A két ország himnuszának elhangzása után az elnök-asszony röviden ismertette a nehéz sorsú, ám óriási tehetséggel megáldott, 1814-ben jobbágysorban született költő életútját. Sevcsenko gyönyörűen festett és rajzolt, Szentpéterváron művészek és nemesek között forgott, és akár a nyugodt, csendes alkotó életet is választhatta volna a harc, a száműzetés és a szenvedés helyett. De nem tudott megfeledkezni honfitársairól, a „fekete földnél is feketébb arckifejezéssel” élő ukránokról, nem tudta nem észrevenni a korabeli társadalmi viszonyok kegyetlenségét. Végezetül Ignácz Mária kitért arra, hogy a magyarországi Sevcsenko ünnep is bizonyítja az ukrán és a magyar nemzet lelki rokonságát, hiszen nemzeteink történelmét meghatározta a szabadságért és függetlenségért vívott küzdelem.
Ezt követően került sor a Vihula Mihajlo gitárművész által összeállított műsorra. Nyitószámként Ruscsak Katerina olvasott fel ukrán és magyar nyelven Sevcsenko elbeszélő költeményéből. Utána a 8 éves Oláh Dorottya furulyázott, 10 éves bátyja, Soma pedig gitározott. Ugyancsak gitármuzsikával szórakoztatta a közönséget Szabados Kornél, Ricko Zsófia pedig Sevcsenko verseit szólaltatta meg ukránul és magyarul. Nagy sikert aratott Balázs István és Koncz Károly versmondása is.
A műsoros estet követően a vendégek fehér asztal mellett beszélték meg az ünnepségen szerzett élményeiket.