Lelkünk s akaratunk nem hal meg
A világ különböző országaiban élő ukránok ünnepi rendezvényekkel emlékeztek a nagy ukrán költő, festőművész, gondolkodó, a szabadság és az igazságosság tántoríthatatlan harcosa, Tarasz Sevcsenko születésének 195. évfordulójára.
Budapesten, a Bolgár Házban hagyományos esten emlékeztek a Nagy Kobzosra az ukrán közösség tagjai, a magyarországi Ukrán Nagykövetség munkatársai, az Ukrán Országos Önkormányzat képviselői, a magyar kulturális élet reprezentánsai, magyarországi ukrán szervezetek tagjai és az egyes európai országokból érkezett vendégek. A díszvendégek között köszönthettük az Ukránok Európai Kongresszusának (UEK) elnökségi tagjait: Ljubomir Mazurt Nagy-Britanniából, Levko Dovhovicsot és Iván Labát Szlovákiából, Viktor Rajcsinecet Csehországból, Szlavko Burdát Horvátországból, Kiss Szilviát a magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal képviseletében, Csáki Csabát, a magyarországi Zöld Falusi Turizmus Szövetség vezetőjét, Tóth János volt kijevi magyar nagykövetet, Bácskai János országgyűlési képviselőt, Kajrat Karabajev kazah konzult, a budapesti II., IV., VIII., IX. és XI. kerületi, illetve szegedi, komáromi, várpalotai, székesfehérvári, váci és miskolci ukrán önkormányzatok képviselőit.
A vendégeket Hartyányi Jaroszlava, a magyarországi Ukrán Országos Önkormányzat (UOÖ) és az Ukránok Európai Kongresszusának (UEK) elnöke és Dmitro Tkacs nagykövet köszöntötte. A Sevcsenko estek hagyományáról szólva Hartyányi Jaroszlava hangsúlyozta: „Minden évben összejövünk, hogy tisztelegjünk Tarasz Sevcsenko emléke előtt, minden esztendőben fejet hajtunk az ukrán lángelme előtt és olvassuk a verseit, minden évben igyekszünk találni valami újat annak a Sevcsenkonak a munkásságában, akinek történelmi világlátása egyet jelent Ukrajna dicső múltjával, a szabadságért és függetlenségért vívott hosszantartó, hősies harcával. Ebből merítünk erőt mi is”. Dmitro Tkacs nagykövet felidézte az első budapesti Sevcsenko estet, amelyet 1992. március 25-én, a budapesti Ukrán Nagykövetség megnyitása után két nappal tartottak. „Azóta sok idő telt el… Ma már egy nagyon hatékony ukrán közösséggel rendelkezünk, amelyik az egyik legerősebb Európában. Mindezt azoknak a csodálatos embereknek köszönhetjük, akik ezt a közösséget irányítják. Azt hiszem, hogy Sevcsenko, letekintve ránk a mennyekből, örvendezik, hogy a Magyarországon élő ukránok tudnak és akarnak együtt dolgozni, és jó ügyeket szolgálni”. A jövőt illetően Dmitro Tkacs elmondta, hogy új emlékművek leleplezése, történelmi és kulturális eseményekről való megemlékezések várnak ránk a közeljövőben.
A műsort az Ukrán Oktatási és Kulturális Központ égisze alatt működő vasárnapi iskola tanulói nyitották meg. A közönség elérzékenyülten hallgatta a gyerekek tiszta és őszinte előadásában Tarasz Sevcsenko sorait sorsáról, gyermekéveiről, a mesés ukrán természetről. A nézők vastapssal köszönték meg az ifjú előadóknak a szép versmondást, ami könnyeket csalt a szemükbe.
A sevcsenkói költészet bemutatóját az idősebb előadók folytatták. A Kaukázus elbeszélő költemény részletét művészi színvonalon adta elő Lilja Hembik budapesti gimnáziumi tanárnő. A Markevicshez intézett verses levelet és a Nem imádkozott érettem című költeményt magyarul adta elő Garai Róbert színművész. Beregszászi Olga saját szerzeményeivel, Sevcsenko verseinek megzenésített változataival örvendeztette meg a közönséget. Sevcsenko művei ihlette gitár-fantáziát adott elő a Mihajlo Vihula-Bernáth Ferenc kettős.
Nagy érdeklődéssel hallgatta a közönség a Csehországból érkezett Ignis együttes tagjait, Viktor és Bohdan Rajcsinecet, Viktor Bohdancsukot és Román Szencsukot. Az együttes több mint 30 esztendeje működik Prágában, őrizve az ukrán népzenei hagyományokat. Többször vettek részt nemzetközi népzenei fesztiválokon, ahol virtuóz játékukkal és szívből szóló dalaikkal kivívták a közönség rokonszenvét.
Muzicsuk Nagyija
