
A Szűzanya Székesegyház. M. Holosztenko rekonstrukciója
A Kijevi Rusz 1020 esztendővel ezelőtt vette fel a kereszténységet. A jeles évforduló alkalmából ejtsünk néhány szót a keresztény állam első székesegyházáról, „a Rusz templomainak anyjáról”, a Mária Menybemenetele Székesegyházról. Szent Volodimir kijevi nagyfejedelem a Szűzanya kegyelmébe ajánlotta országát. Az általa építtetett székesegyház lett a keresztény hit megszilárdulásának és az ukrán állam ősiségének jelképe. Ezt követően a kijevi állam tágas térségein számtalan templomot és székesegyházat építettek és ajánlottak a Szűzanya kegyelmébe, különös tekintettel az Istenanya dicsőséges menybemenetelére. A keresztény templomok nagy száma okán az országot szentnek, Kijevet pedig Új Jeruzsálemnek is nevezték akkoriban, hisz hazánk a Szűzanya országa volt.
Napjainkban csak az alapok maradványai emlékeztetnek a Kijevi Rusz első kőtemplomára…
Pravoszláv őseinknél az volt a szokás, hogy ha egy templom természeti csapás vagy háború következtében romba dőlt, az újat kötelező volt ugyanazon a helyen felépíteni. A Kijevi Patriarchátus fennhatósága alá tartozó Ukrán Pravoszláv Egyház a szívén viseli az ukrán nemzet szellemi életének megújhodását és a Szűzanya Székesegyház helyreállítását. Az Istennek tetsző szándék azonban elkeseredett ellenállásba ütközik. Számos befolyásos oroszbarát tudós kiáll a romok értéke mellett, és elképzelhetetlennek tartja, hogy a műemlék mai építőanyagok felhasználásával épüljön újjá. Azért is tiltakoznak az építkezés ellen, mert nem állnak rendelkezésre a templomra vonatkozó hiteles leírások, illetve fotók, a régészeti feltárások pedig nem szolgáltatnak elegendő anyagot a munka megkezdéséhez. Attól is tartanak, hogy az építkezés károkat okozhat a kijevi Öreghegynek, és szerintük az újjáépített székesegyház nem alkot majd harmonikus egységet a szomszédos Szent András Székesegyházzal, amely a XVIII. században épült barokk stílusban, és még sorolhatnánk a kifogásokat. Hadd emlékeztessek arra, hogy hasonló tiltakozások kísérték a Szent Menybemenetel és a Szent Mihály székesegyházak újjáépítését is. Akkor is bizonygatták, hogy a romok és az alapok történelmi értéket képviselnek, és az építkezés károsíthatja a közeli épületeket és templomokat. 2000-ben Kucsma akkori államfő ugyan rendeletben írta elő a Szűzanya Székesegyház mielőbbi újjáépítését, később azonban visszavonták ezt a rendelkezést. 2004-ben már csak a templom maradványainak konzerválásáról és egy emlék-kápolna építéséről szólt az utasítás. 2005-ben a kijevi Főpolgármesteri Hivatal közleményben tudatta, hogy tervbe vették a templom két éven belül történő újjáépítését. Jelezték, hogy a rekonstrukcióra a templom X. századi formájában kerül sor, az épület bizánci stílusban, ősi technológiák alkalmazásával születik újjá. Talán valami elindult, de a kibontakozás még várat magára.

Szent Olga palakő szarkofágja
A székesegyház sorsa mintha azonos lenne a Kijevi Rusz sorsával. Az emberek azt mondják, ha áll a templom, feltámad Ukrajna is.
A Letűnt idők krónikájában, a 989-es, 990-es és 991-es évekre vonatkozó bejegyzések szerint: „Miután Volodimir keresztény törvény szerint kezdett élni, elhatározta, hogy kőtemplomot építtet a Szűzanya tiszteletére, s követeket indított külhonba, görög építőmestereket hívott, és kezdetét vette az építkezés. Amikor a templom elkészült, ikonokkal ékesítette és a korszunyi Anasztáz gondjaira bízta, akinek szolgálatára görög papokat rendelt. Elhozott ide mindent, amit csak látott Korszunyban: ikonokat, kereszteket, a rituálét.”
A székesegyház szent helyre épült: az építkezés megkezdéséig itt élt a két keresztény mártír, Fedor és Johann, akik a kereszténység felvétele előtt 5 évvel még pogányok voltak. Egyébként régi keresztény hagyomány szerint a templomokat mártírok nyughelye fölé szokták építeni. A fent említett Krónika 996-os bejegyzésében olvasható a következő: „Amikor Volodimir látta, hogy a templom felépült, bement és imígyen imádkozott: Istenem, Uram! Tekints le a menyből, lásd és látogasd meg a Te kertedet, amelyet híveid és tisztelőid ültettek azok, akiknek szívét az igazság felé fordítottad, akik megismertek Téged, az igaz Istent. És nézd meg a templomot, amelyet én, a Te szolgád építtettem szülőanyád, a Szűzanya tiszteletére. … Ha valaki ebben a templomban imára kulcsolja a kezét, halld meg az imáját, és a Szent Szűz nevében bocsásd meg bűneit”. Az imádság után Volodimir így szólt: „Ennek a templomnak, a Szent Szűznek adom saját és városaim javainak tizedét”. Mindezt papírra vetette, felesküdött a templomra és mondá: „Átkozott legyen, aki ezen változtat!”
J. Holubinszkij, a templom történetírója május 11-re teszi a székesegyház felszentelésének dátumát, feltételezve, hogy Volodimir nagyfejedelem és Leontyij, Kijev görög metropolitája azt szerette volna, ha a felszentelés évente megtartandó ünnepe egybeesne a nagy konstantinápolyi ünneppel – Cáregrád, a pravoszláv Bizánc fővárosa alapításának napjával. Az 1756-os kijevi zsoltároskönyv prológusában olvashatunk arról, hogy a Kijevi Rusz – Ukrajna – első, évente ismétlődő egyházi ünnepe május 11., a székesegyház felszentelésének dátuma volt.
Az orosz építészet ismerői kiemelik, hogy a X. században a kijevi Szűzanya Székesegyház volt a világ egyik legnagyobb keresztény temploma. Hossza 44, szélessége 30 méter volt. Alig volt kisebb a Konstantinápolyban (Isztambulban) ma is álló Aya Sofiánál. Mindez arról tanúskodik, hogy abban a korban Kijev volt Európa harmadik leggazdagabb és legjelentősebb városa Róma és Konstantinápoly után. A kereszt alakú, hatos tagolású, kupolás épületen külső galéria-sor futott körbe. A kutatók állítása szerint a székesegyháznak 13 kupolája volt. Az épület kifinomult igényességére utalnak a bizánci faragványokkal díszített márványoszlopok töredékei, a színes, márvány intarziás padló maradványai, a faragott kőlapok, freskók és mozaikok és számtalan színes cserép, ami a székesegyház régészeti feltárása során került elő. A székesegyházat valóban számos templom anyjának tekinthetjük. Mintájára sok hasonló épült a Kijevi Ruszban.
A Szűzanya Székesegyház kezdettől fogva a kijevi metropoliták főszékesegyháza volt. Itt lelt végső nyughelyre Szent Olga hercegnő, Jaropolk és Oleg fejedelmek, ide temették Volodimir nagyfejedelmet és feleségét, Annát, valamint más fejedelmeket.
A Szófia Székesegyházon kívül – Volodimir fia, Bölcs Jaroszláv építtette – a Szűzanya Székesegyházat tekintették a Rusz egyik szent helyének. Egy 1172-es krónikában olvashatjuk: „… Isten és a Szent Szűz csodatette a kijevi Szűzanya templom, amelyet a földünket (Ruszt) megkeresztelő Volodimir építtetett, és az egész ország tizeddel járult hozzá”.
A székesegyház már a XI-XII. században szomorú események tanúja volt. Az 1017-es nagy kijevi tűzvészben a templom is károkat szenvedett, Bölcs Jaroszláv azonban újjáépíttette, sőt, még díszesebbé tette és újabb galériákkal bővíttette. Jaroszláv utódlási harcot vívó örökösei nem kímélték a templomokat sem. 1169-ben Andrij Bogoljubszkij serege, 1203-ban pedig Rurik Rosztyiszlavovics rabolta ki a székesegyházat.
De a legrosszabb csak eztán következett. 1240-ben Volodimir székesegyháza volt a kijeviek utolsó menedéke, amikor Batu kán hordái megostromolták a várost. A kijeviek elkeseredetten védekeztek, de nem bírtak a túlerővel. „A tatárok kiültek a város falaira, ott ültek nappal és éjszaka, eközben a kijeviek újabb falat húztak a Szűzanya Székesegyház köré. Másnap megérkeztek a tatárok, és nagy csata vette kezdetét. Az emberek javaikkal bemenekültek a templomba, felkapaszkodtak a falakra, amelyek a nagy teher alatt összeomlottak, és az erődítmény elesett. A sebesült Dmitrót kivitték a templomból, de a tatárok – tisztelve a bátorságát – meghagyták az életét”.
Az élet újraindulásakor a Szűzanya Székesegyház romjai közt felépült a kicsiny Szent Miklós templom. A székesegyház ünnepén az öreg templom végleg összeomlott, írta egy krónikás. A XVII. század elején, amikor Kijevben megerősödött az unió, a kis templom ehhez a felekezethez került. 1632-ben, Petro Mohila metropolita hivatali idejében került vissza a pravoszláv egyházhoz. A metropolita 1636 körül lebontatta az öreg templom maradványait, és elrendelte egy új templom felépítését, amely azonban csak nyomokban emlékeztetett az egykori nagyságra. Petro Mohila talált a romok közt két régi márvány szarkofágot, amelyeknek feliratából kiderült, hogy Nagy Volodimir nagyfejedelem és felesége, Anna földi maradványait rejtik. A metropolita – megőrzendő az utókor számára – először Az Úr Színeváltozása templomba vitette a nagyfejedelem koponyáját, egy esztendő múltán azonban a szent ereklye átkerült a Lavrába. Petro Mohila ezer arannyal járult hozzá a templom építéséhez, amelyet 1654-bn szenteltek fel.
Jevhenyij Bolhovityinov kijevi metropolita kezdeményezésére 1823 és 1826 között kiásták az eredeti székesegyház alapjait, és ráleltek az Olga hercegnő földi maradványait rejtő szarkofágra. Ekkor vetődött fel a székesegyház újjáépítésének gondolata. Az új templom – az eredeti alapterületének kétharmadán – 1824 és 1842 között épült fel, Sztaszov építész tervei alapján.
A bolsevikok hatalomra kerülésével – a kijevi templomok és szent helyek többségéhez hasonlóan – a székesegyházat is újabb csapás érte. 1936-ban lerombolták. Tulajdonképpen azóta tart a régészeti feltárás, a kutatók azonban mind a mai napig csak papíron végzik a rekonstrukciót.
Nagyija Muzicsuk