Az idén tizenkettedszer vehettek részt nyelvi táborban a Magyarországon élő ukrán családok gyermekei. A Vonyarcvashegyen – Keszthely közelében – táborozó gyerekek több városból – Nyíregyházáról, Budapestről, Várpalotáról, Kulcsról, Szegedről és Miskolcról érkeztek. Az anyanyelvi közeget gazdagította, hogy velük együtt nyaralt a kijevi, ungvári és lucki ukrán fiatalok egy-egy csoportja.
A táborvezetők mindent megtettek annak érdekében, hogy a gyerekek minél többet beszéljenek anyanyelvükön, méghozzá nemcsak az ukrán nyelvi és történelmi foglalkozásokon. A legnagyobb sikere azonban a kézműves szakköröknek volt. Talán a szerencsés véletlennek is köszönhető, hogy volini kortársaikat a lucki iparművészeti stúdió egyik oktatója kísérte el a táborba. Tetjana Mjalkovszka a gyakorlati útmutatás közben mesélt – ukrán nyelven – arról, hogyan születtek az ékszerek, mi célból szárították a parasztok a szénát, miért övezi Ukrajnában ősidők óta megkülönböztetett tisztelet a kenyeret… Július végén, augusztus elején a Dunántúlon sokat esett az eső és egymást követték a záporok, a voliniak tehát épp jókor érkeztek, és hozták magukkal kézműves készségeiket, emlékeznek a MUKE táborvezetői.

Hartyányi Jaroszlávával a foglalkozások tartalmáról beszélgettünk.
„Vendégeink szívesen tanították meg az itteni gyerekeket olyan egyszerűbb tárgyak készítésére, amelyeket egykor széles körben használtak az ukrajnai falvakban: gyerekjátékokat, háztartási eszközöket készítettek. Alapanyagként olyan hétköznapi anyagokat használtak, mint a rongyok, szalma, széna, nyers tészta, konyhasó, fű… A gyerekek egész helyes babákat és ékszereket készítettek. A tanárnő türelmesen magyarázta, hogyan kell bánni az egyes alapanyagokkal, a gyerekek pedig igyekeztek az útmutatásai szerint dolgozni. Mindenki jókedvűen ügyeskedett, s ami még ennél is fontosabb: a magyarországi ukrán gyerekek sok új ukrán szót és szakkifejezést tanultak meg. Gazdagodott a szókincsük, s közben új, gyakorlati ismeretekre is szert tettek.
Hartyányi Jaroszláva elmondta még, hogy a nevelők kezdettől fogva azon voltak, hogy közösségi szellemet alakítsanak ki, de közben minden gyerekkel éreztessék, hogy önálló, alkotó személyiség, akit tisztelnek és szeretnek a felnőttek és idősebb társaik. A kisebbek odafigyeltek a felnőttekre, a nagyobbak vigyáztak a kicsikre a strandon, a kirándulásokon, sőt még a diszkóban is, ahol sok volt az idegen fiatal.
Az ismerkedést követően, a tábor hagyományaihoz híven a gyerekeket „családban” helyezték el: az azonos korú gyerekek mellé idősebb fiukat és lányokat költöztettek. Az idén három ilyen „család” szerveződött, és minden egyes csapattag részvételével műsoros összeállítást, amatőr színielőadást kellett készíteniük a balatoni nyaralás végére. A gyerekek a néphagyományokból és a történelemből eredő ötleteket is kaptak.
Ilyen körülmények közt a legkönnyebben a vidám paródiák valósíthatók meg, amelyeket mind a kis művészek, mind pedig a közönség megért. A gyerekek szellemesen, jó humorral jelenítették meg korunk politikai elitjét. A díszleteket és a kosztümöket a gyerekek maguk, felnőtt segítség nélkül válogatták össze.
„Gyerekeink bizonyságát adták tehetségüknek – folytatta Hartyányi Jaroszláva. – A hatéves apróságoktól a nagyobbakig bezárólag mindenki nagy odaadással dolgozott, csiszolgatta a szerepét, készítette a kosztümöket és válogatta a zenéket… Nagyon jól alkalmazták táborunk hagyományait: megfogadták a felnőttek tanácsait, de önállóan cselekedtek”.

A táborban naponta volt nyelv- és irodalomóra, történelmi és nemzetismereti foglalkozás. Veszelka táncegyüttes próbáihoz sok gyerek csatlakozott. Ezekben a napokban kezdett formálódni egy újabb – 7-12 éves gyerekekből álló – tánccsoport. A kicsiket az együttes ungvári művészeti vezetője, Pasztelják Iván válogatta, mintegy a Veszelka tartalékcsapataként, mert mint tudjuk, az idő nem ballag, hanem repül, a táncosok kiöregszenek, és a Veszelkának is szüksége van tehetséges utánpótlásra, vélik az Egyesületben.
A művészeti nevelés szempontjából a nyelvi táborban az egyik leghasznosabb időtöltés a közös éneklés volt. Jellemző, hogy sok olyan népzenei kincs került elő ezeken az énekléseken, amelyek Ukrajnában talán már feledésbe is merültek. A gyerekek szívesen énekelték a népdalokat, s nem kizárt, hogy hazatérve, a szüleiknek is megtanítják az itt tanult dalokat, mondta Hartyányi Jaroszláva, a tábor „parancsnoka” és Arina Mudrivec tanárnő.
A táborozók a tanulás és a készségfejlesztés mellett sportoltak és strandoltak is. A felnőttek azt tapasztalták, hogy a gyerekek a foglalkozások és a szórakoztató programok után sem siettek a szobáikba, mert még sok megbeszélni valójuk volt.
„A legnagyobb boldogság számunkra, hogy a Magyarországon élő ukrán fiatalok egymás közt és Ukrajnából érkezett kortársaikkal is ukránul beszélgettek. Táborunknak tulajdonképpen ez az alapvető célja, s persze az is, hogy a gyerekek közt új barátságok köttessenek, hogy új barátokat szerezzenek idehaza és az anyaországban egyaránt. Úgy érzem, hogy fiataljaink alaposabban megismerték nemzeti hagyományainkat, zenénket, életmódunkat, az ukránok munkamódszereit és szabadidős tevékenységét. Volt mit tanulniuk, de észrevettük, hogy a gyerekek nagyon elégedettek voltak, igaz a nevelőktől mindez sok órás ráadás munkát és szellemi energiát követelt, de nem panaszkodunk, mert a befektetett energia megtérült. A mostanihoz hasonló ifjúsági rendezvények megerősítettek abban a meggyőződésemben, hogy milyen kedvező hatást gyakorolnak ezek az együttlétek a Magyarországon élő ukrán gyerekekre, még azokra is, akik nem látogatják a vasárnapi iskolát, és nem használják rendszeresen az ukrán nyelvet. Most mindegyikük szépen beszéli a nyelvet, anyanyelvükön beszélgetnek a nevelőkkel és egymás közt. Ez nagyon fontos számunkra, és elmondhatjuk, hogy a tábor elérte a célját”.
Jaroszláva asszony megköszönte Stefuca Viktóriának, Rishko Románnak és Hartyányi Nikolettának a táborban végzett munkát. A fiatalok már nagy gyakorlatot szereztek a közösségi munkában és a kisebbek pártfogolásában. Hasonló elismerésben részesültek az ukrajnai kísérő tanárok is.
A táborban megünnepelték a születésnapokat is. A gyerekek nem szaladtak a boltba ajándékokért, hanem maguk készítették el a meglepetéseket. Ezen a nyáron a nyíregyházi Hosszú Gabriella kapott oklevelet, amellyel az ukrán történelmi ismereteit honorálták.

Ploszkina Vaszil