№4(128)
okóber - december
2014 év

Stefuca Viktória tudományos fokozatot szerzett

Olvasóink nevében gratulálunk a PhD fokozathoz, amelyet a „saját” Nobel-díjassal is rendelkező Szegedi Egyetemen szerzett. Mi volt dolgozatának témája?

Ukrán bölcsészetből diplomáztam Szegeden. Utána – 2003-ban – Kocsis Mihály szakmai irányításával folytattam a történelemmel és nyelvészettel kapcsolatos kutatómunkát. Különösen érdekelt a középkor. A korszak kutatásával is foglalkozó történelmi tanszéken számos, a Szegedi Egyetem által kiadott dokumentumot, többek közt latin nyelvű okmányokat őriznek. Ez a munka már az azóta eltávozott Almási Tibor rektor idejében kezdődött. Később jött az ötlet, hogy a kutatást az ukrán iratok tanulmányozásával kellene folytatni. Persze, tekintettel kell lenni arra is, hogy zömében 14-15. századi ritkaságokról van szó, amelyek eredete Ukrajna különböző vidékeihez kötődik, ezért nyelvi különlegességeket is tartalmaznak és vegyes gazdasági-regionális kapcsolatokat tükröznek.

Tulajdonképpen milyen iratokról van szó?

Ezek különböző kereskedelmi és ajándékozási levelek, amelyek lehetővé tették a kereskedőknek a vámmentes mozgást, továbbá templomi feljegyzések, harang-vésetek és pecsétek. Kutatómunkám kiindulópontjául az a 14-15. században kiadott kétkötetes ószláv szótár volt, amelyet 1977-78-ban adtak ki újra Kijevben. A szótárban nagyon sok magyar vonatkozású anyagot találtunk. Tulajdonképpen egy közigazgatási szókészlettel volt dolgunk, amelyben sűrűn előfordultak a korabeli kormányzati terminológiában használatos kifejezések és egyedi megnevezések.

Mi volt a disszertáció témája?

A Magyar személyi és kormányzati fogalmak a XIV.-XV. századi ukrán és moldvai okiratokban. Nagyon nehéz volt fellelni néhány okirat eredetijét, illetve a közjegyzőileg hitelesített és újra nyomott dokumentumokat. A kutatás nem korlátozódott Magyarországra, hanem kiterjedt Ukrajnára és Romániára is. Sok eredeti okiratot őriznek az oroszországi levéltárak is, de oda nem tudtunk bejutni. Tulajdonképpen több ezer dokumentumról van szó, amelyek megismerése még úgy is rengeteg időbe telik, ha jómagam csak 68 okiratot dolgoztam fel. Szeretném folytatni a munkát.

Mit jelent ez a gyakorlatban:

Feldolgoztam a teljes szöveget, óukrán nyelven számítógépre vittem, mellékeltem a magyar fordítást, hogy a középkorral foglalkozó szegedi kutatók használni tudják az eddig nem rendszerezett anyagot.

Beszéljünk disszertációja nyelvészeti oldaláról. Vajon felkeltheti-e a bölcsészek érdeklődését?

Ezeknek az okiratoknak a nyelvezete az egykori Kijevi Rusz lakosságának úgy nevezett orosz vagyis óukrán nyelve, ami semmiképpen sem tekinthető a mai tudásunk szerint ismert orosz nyelvnek. A nagyon is eltérő terminológia miatt is nagyon nehéz lefordítani magyarra. Valószínűleg az ukrán tudósok nem egyformán értelmeztek egy-egy meghatározást. Egyébként a 14-15. századi okiratok alapján nyomon kísérve az orosz nyelv fejlődését, bizton állíthatjuk, hogy esetünkben a modern ukrán nyelv alapjaival van dolgunk.

Ukrajnai kollégái végeznek hasonló kutatásokat?

Mostanában elég sűrűn jelennek meg ukrán nyelvemlékek. A közelmúltban zajlott le Szegeden az ukrainisták hetedik nemzetközi konferenciája. Ellátogattak hozzánk a kijevi tudományos akadémia és a csernivci egyetem kutatói. Több, Ukrajnában megjelent nyelvemlékkel leptek meg bennünket, többek közt a Lucki várkönyvvel, a Kijevi levelekkel, stb.

Az egyetemükön milyen sűrűn készülnek hasonló disszertációk?

A Szegedi Egyetem szlavisztika tanszékén – ahol én is védtem a disszertációmat – eddig egy aspiráns védte meg doktoriját 2001-ben. Az idén már ketten voltunk… Remélem, hogy nem kell újabb 14-15 évet várni a következő védésre. Nagyon hálás vagyok munkavezetőmnek, Kocsis Mihálynak és kollégáimnak a tőlük kapott segítségért. Kocsis tanár úr óriási kutatói és tanári tapasztalattal rendelkezik, fáradhatatlanul segíti az aspiránsokat, és vonzódik az óukrán nyelvemlékek tanulmányozásához.

Köszönöm a beszélgetést, és további sikereket kívánok anyanyelvünk tanulmányozása terén.

A beszélgetést lejegyezte Ploszkina Vaszil