A nagy éhínség emléknapja Budapesten

A Magyarországon élő ukrán közösség szomorú eseményre emlékezett november 29-én. Az 1932-33-as nagy ukrajnai éhínség 82. évfordulója alkalmából a tragédia sokmillió áldozata előtt rótták le kegyeletüket a hazánkban élő ukránok a budai Szent Flórián görögkatolikus templomban. Az emlékező szentmisét a kijevi Damjan Haborij atya celebrálta.
A mise után honfitársaink a pesti Belváros egy kis parkja felé vették útjukat. Az emlékezők koszorúkat és virágokat helyeztek el az ukrajnai éhínség áldozatainak a Petőfi tér közelében felállított emlékhelyénél, majd rövid beszédet mondott Kravcsenko György, az Ukrán Országos Önkormányzat elnöke.

A kommunista-bolsevik hatalom névtelen, anyanyelv, kultúra és történelem nélküli rabokká akarta tenni az ukránokat… Csak a munkájukra és a rendszer kiszolgálására tartottak igényt. Ez azonban nem sikerült nekik, és soha sem fog sikerülni, mert mi nem olyan nemzet vagyunk, amelyet el lehet tiporni. Egy ilyen törekvéssel állunk szemben ma is, amikor harcban állunk az Ukrajna ellen agressziót elkövető putyini Oroszországgal. Az orosz terroristák tévedtek, amikor úgy gondolták, hogy rajtaütésszerűen elfoglalják az éhínségek, etnikai tisztogatások által kivéreztetett, Janukovics által kirabolt és eloroszosított Ukrajnát. A kelet-ukrajnai emberek nem akarnak Oroszországban élni, és ellenállást tanúsítanak a megszállókkal szemben. Felnőtt az éhínség által elpusztítottak utódainak nemzedéke. Ukrajna össze fogott a közös ellenség elleni harcban. A Méltóság forradalma megmutatta az ukrán nemzet az erejét. Ukrajnában megszerveződött a hadsereg és a politikai nemzet. Ettől függetlenül nem szabad megfeledkeznünk arról, hogyan pusztítottak bennünket különböző módszerekkel, s teszik ezt ma is. Tovább kell adnunk gyermekeinknek az örökségünket, hogy ne feledkezzenek meg arról a nagy árról, amelyet nemzetünk fizetett a szabadságáért és függetlenségéért. Személy szerint nekem a nagyapám és a nagyanyám mesék helyett a zaporozsjei vidéken pusztító éhínségről mesélt. Kortársaimnak hasonlóképen elmondták, mi történt velünk, hogy ne feledjük a sztálini gaztetteket, és örökre véssük az emlékezetünkbe, hogy soha és senki sem teheti meg ezt velünk még egyszer. Soha!

A megemlékező imádságot követően Hartyányi Jaroszlava, a Magyarországon élő ukránok parlamenti szószólója, a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület elnöke szólt az egybegyűltekhez. Emlékeztetett arra, miként titkolták el Ukrajnában a szovjet korszakban az igazságot az éhínségről. Idézte az ukrajnai éhínség történéseit kutató amerikai James Ernest Mayes egy mondatát: „Az Önök halottai engem választottak”. Az ő szavainak volt a legnagyobb tekintélye a világban: ráirányította a nemzetközi közvélemény figyelmét a sztálinisták 1932-33-ban a nagy éhínség éveiben elkövetett gaztetteire, - emlékeztetett Hartyányi Jaroszlava, aki hozzátette, hogy az igazságtalanságot nem lehet elfelejteni, egy nemzet bánatát nem szabad közömbösen szemlélni, mi több – nem szabad hallgatni, és szembe kell fordulni a gonosszal. Jaroszlava asszony emlékeztetett arra, hogy a XX. században egymást érték nemzetünket a szerencsétlenségek: megszenvedett három éhínséget (1920-30-40-es évek), átélt két világháborút, és a 73 esztendeig tartó szovjet elnyomást. Mindezek következménye több millió ukrán halála, falvak pusztulása, az emberi és természeti erőforrások kiszipolyozása a birodalom szolgálatában, és Délkelet-Ukrajna eloroszosítása. „Az ukrán földműveseket és munkásokat nemcsak azért irtották, mert minden szempontból fölényben voltak – létszámban, kulturális és gazdasági vonatkozásban egyaránt – hanem, mert szembe fordultak a bolsevik hatalommal és nem akartak bérmunkásokként élni a saját szülőföldjükön. Az 1932-ben betakarított ukrajnai gabonatermésből öt esztendeig el lehetett volna látni az egész Szovjetuniót. Egyre több tény is bizonyítja, hogy Ukrajnában célzatos és kitervelt népirtás zajlott. Szándékosan idézték elő az éhínséget, a feketelistára került ukrán falvakat a Vörös Hadsereg és az NKVD egységei zárták körül, mert ezekben a falvakban éltek a sztálini rendszer legádázabb ellenségei. Vajon mit szólt ehhez a világ? Az éhínségről tudott a külföld, de hallgatott, mert nem akart konfliktusba keveredni a Szovjetunióval. Manapság megismétlődni látszik a múlt, hiszen pontosan ott zajlanak a harci cselekmények, ahol Moszkva 1932-33-ban éhhalállal irtotta az ukránokat. A világ mindezt tisztán látja és érti, de semmi kézzel foghatót sem tesz, pedig az ukránok ezt várnák tőlük – mondta Hartyányi Jaroszlava.
Mihajlo Junger ideiglenes ukrán ügyvivő utalt arra, hogy az elmúlt napokban már másodjára gyűlnek össze a magyarországi ukrán közösség tagjai az emlékhely előtt, hogy tisztelegjenek azon hősök emléke előtt, akik életüket adták Ukrajna szabadságáért, függetlenségéért és boldogabb jövőjéért. Junger felidézte, hogy már a 2000-es évek elején is érték támadások Ukrajnát a szomszédjai felől azért, mert emlékművekkel és civil megmozdulásokkal szerette volna felébreszteni a történelmi emlékezetet. A próbálkozások és vádak ellenére azt tapasztaljuk, hogy minél szilárdabb a történelmi emlékezet, annál erősebbé és megtörhetetlenebbé válik az ukrán nemzet lelkiereje, és annál gyorsabban gyógyulnak lelki sebei.
Az ukránok országos és helyi önkormányzatainak képviselői és az ukrán diplomaták koszorúkkal és virágokkal borították az éhínség áldozatainak állított emlékjel talapzatát, és a rendezvény minden résztvevője gyertyát gyújtott az ártatlanul meggyilkolt ukránok emlékére.
Ezt követően emlékmenet indult és a megjelentek gyalog tették meg az utat a Petőfi térről az Ukrán Kulturális, Oktatási és Dokumentációs Központ Hajós utcai székházáig.
Délután a magyarországi ukrán szervezetek képviselői ellátogattak a csömöri Gloria Victis emlékparkba. Ezt az emlékhelyet 2006. október 21-én, az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulójának előestéjén avatták fel, emléket állítva a kommunizmus 100 millió áldozatának. Erről a kis, Budapest közeli településről sok fiatal csatlakozott a forradalmárokhoz, és áldozta életét Magyarország szabadságáért és függetlenségéért… 2008-tól az 1932-33-as ukrajnai éhínség áldozatainak is van egy márvány emléktáblája a parkban. A Magyarországon élő ukránok minden esztendőben leróják kegyeletüket a több millió ukrán áldozat emléktáblájánál.
Csömörön az ukrán aktivistákat és diplomatákat a veterán és a nemzeti hazafias szervezetek nevében Mátyás Sándor köszöntötte, aki elmondta, hogy a magyarok fejet hajtanak a sztálini rendszer által éhhalálra kárhoztatott 10 millió ukrán emléke előtt.
A közös koszorúzás után a résztvevők elénekelték az ukrán és a magyar Himnuszt.
Az 1932-33-as ukrajnai éhínség emléknapja Budapesten, az Ukrán Kulturális, Oktatási és Dokumentációs Központ székházában, a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület művészeinek koncertjével ért véget.