Csihirin dicső múltja

Csihirin a Tyaszmin folyócska jobb partján terül el. A rendkívül kedvező földrajzi adottságokkal rendelkező településen végzett régészeti ásatások bebizonyították, hogy a vidék ősidők óta lakott volt. A Kijevi Rusz, illetve a kozák korszak emlékei mellett a régészek szkíta időkből származó sírokra, bronzkori települések és temetkezések nyomaira, valamint a kora vaskorból származó, szétszórt települések maradványaira bukkantak. A Csihirinre vonatkozó első feljegyzések a XVI. század első feléhez kötődnek. A kozákok egyik téli szálláshelyeként említik, amelyet kisebb erődítés védett. A település neve valószínűleg egy csodatévő növényhez, a csihirfűhöz kötődik, de léteznek más, érdekes felvetések is: a csihir nem más, mint egy, fából készült ivócsanak; Csihir egy tatár dalia neve; türk nyelven a csihir utat jelentett, ui. a régmúltban erre vezetett a kereskedelmi út Kijevből a Krímbe, ezen az úton jöttek Ukrajnába a krími tatárok.
Csihirin a XVI. század második felétől elöljárósági központ. 1592-től a magdeburgi kiváltságlevél birtokosa.
Mindenek előtt azonban elválaszthatatlan Bohdan Hmelnyickijtől, aki 1638 és 1647 között csihirini kapitány volt, 1648-ban pedig megválasztották a zaporozsjei kozák sereg hetmanjává. 1650-re a hetmani államszervezet nyugati irányban a Horiny és a Dnyeszter folyók mentén, a Jehorlik folyócska torkolatáig, északi irányban a Pripjaty, a Gyeszna és a Szejm folyók mentén terült el. Keleten a már említett Szejm, Vorszkla és Szula folyók, délen pedig a Jehorlik torkolatától az Inhul és az Inhulec felső szakaszáig terjedő vonal volt a hetmani állam határa. A hetman fennhatósága alá tartozott az autonóm Zaporozsjei Szics és a Dnyeper feletti területek. A központ kijelölése szempontjából nem véletlenül esett a választás Csihirinre, hiszen a település jól védhető környezetben helyezkedett el, az ősi kozák területek középpontjában és a Dnyeper közelében, ami kiváló vízi összeköttetést biztosított a Zaporozsjei Sziccsel. Bohdan Hmelnyickij idejében Csihirin a hetman főhadiszállása, gyakorlatilag Ukrajna fővárosa volt. A város az erődítménnyel védett Várhegyből és az alatta elterülő Alsóvárosból állt. A Tyaszmin folyócska bal partján volt a harmadik településrész, az Előváros, amely nem rendelkezett külön védelemmel, és egy fahíd kötötte össze az Alsóvárossal. Csihirinben működtek az ukrán állam legfontosabb intézményei, itt állomásozott a csihirini ezred, amely 19 századból állt. A hetman rezidenciája nem a várban, hanem a hegy alatt, a vár fedezékében, az Alsóvárosban állt. A hetman itt fogadta a külföldi államok követeit, itt hirdette ki a legfontosabb bel- és külpolitikai határozatokat.
Érdekes csihirini élményeiről írt Naplójában Aleppói Pál szíriai utazó, aki 1656-ban édesapjával, Makarij antiochiai pátriárkával járt a kozák fővárosban. Cserkaszi felől, a Dnyeperen átkelve érkeztek Csihirinbe. „Amint átkeltünk a Dnyeperen – írja Aleppói Pál –, egész utunk során tengernyi homokot láttunk a folyó mindkét partján: óriási területeket borít a homok, különösen Csihirin közelében”. Aleppói Pál részletesen leírta a várhegyi erődítményt is: „Magasságát és tágasságát, az erődöt körülvevő nagy vizet és mocsarat tekintve egész ukrán földön nincs az itteni várhoz mérhető. Ez egy nagyon erős vár. Nagyon sok a meredély. Némely puskái nagyon szépek, szinte aranyként csillognak. A hetman Lengyelországból hozta őket. Feliratok, családi monogramok és egyén jelek láthatók rajtuk…”
Evlia Cselebi török utazó 1656 és 1658 között volt a város vendége, és a következőket írta: „Ez egy erős, egymás mögött három sorban álló fallal védett erődítmény. Lengyel földön áll, Dorosenko hetman fennhatósága alatt, és 40 ezer fegyveres védi. Citadellája egy meredek sziklán áll. Az erődítményt három áthatolhatatlan árok övezi. Az erőd egy szigeten áll, jobbról-balról fahidak kötik a „szárazföldhöz”. A várban van a katonák szállása, a fegyvertár, csodálatos puskák és a monostor, amelynek harangtornya bástyához hasonlatos”. Cselebi az Alsóvárosban 10 ezer egyemeletes házat és 27 harangtornyot számolt össze. „… Igencsak elcsodálkozik az, aki az erőd körül meglátja a hadviselés kellékeit és a különféle sátáni eszközöket, parittyákat, pajzsokat, golyófogó vasakat… Az Alsóvárost övező árkon túl folyik a Tyaszmin, amelyből különféle pikák és acél íjak merednek az égbe”.

A romoktól az újjászületésig

Bohdan Hmelnyickij halálával elkezdődött Csihirin hanyatlása. Eljött a rombolás kora, amikor elkeseredett harcot vívtak egymással a hetmani buzogányért – jogarért – a kozák parancsnokok, ezredesek és kapitányok. Mindegyikük igyekezett megszerezni a szomszédos államok – Moszkovia, Lengyelország, vagy a török Porta – támogatását. Történelmi forrásokból tudjuk, hogy Bohdan Hmelnyickij rezidenciája kiszolgálta az utódokat – Ivan Vihovszkijt, Jurij Hmelnyickijt, Pavlo Tetert és Petro Dorosenkot is. Csihirin még egy ideig megőrizte a hetmani főváros státuszát annak a Perto Dorosenko hetmannak köszönhetően, aki igyekezett megóvni Ukrajnát a káosztól és megőrizni a függetlenségét. 1676 szeptemberében Ivan Szamojlovics jobb parti hetman csapatai és a moszkvai sereg bekerítette Dorosenkot Csihirinben, aki ádáz küzdelem után kénytelen volt megadni magát Szamojlovicsnak. Csihirin ekkor veszítette el fővárosi státuszát. A várat a moszkvai egység foglalta el, így Csihirin még egy ideig megőrizte erejét. Ekkor az Alsóvárosban tanyát vertek a törökök, akik szemet vetettek Zaporozsje és Cserkaszi földjére, ugyanakkor Moszkva is szeretett volna gyökeret verni a vidéken.
1677-ben a csihirini erődöt a legkorszerűbb európai mintára, Patrick Gordon hadmérnök tervei alapján modernizálták. 1677 nyarán a 30 ezer kozákból és 24 ezer moszkvai tüzérből álló csihirini helyőrség sikeresen állt ellen a 120 ezres török sereg ostromának, egy év elteltével azonban a törökök újra megostromolták a várat, immár 200 ezer katonával. A hetmani főváros segítségére sietett Ivan Szamojlovics hetman és Romadanovszkij orosz hadvezér serege. Gordon tábornok (Moszkva szolgálatában álló skót) azonban nem várta be segítséget, és az éj leple alatt kivezette a garnizont a várból, és a levegőbe repítette az erődítményt. Az ostromlók ezreivel együtt pusztult a hetmani főváros is. A romba dőlt várat soha többé nem építették újjá. Lerombolták a várost is, megsemmisült az összes jelentős építészeti alkotás. Csihirin mindörökre elveszítette politikai és stratégiai jelentőségét…
A moszkvai cár szerette volna a saját határaihoz közelebb tudni a hetmani fővárost. Az Oroszország és Lengyelország között 1686-ben megkötött, ún. „örökbéke” szerződés értelmében Csihirin sorsa felől egyelőre nem döntöttek. A város romjai között leltek menedékre a szökött jobbágyok. Az 1711-es, Pruti békeszerződés nyomán Oroszország Lengyelország javára lemondott Csihirinről, 1793-ban, Lengyelország második felosztását követően pedig orosz fennhatóság alá került a város, majd 1797-től a Kijevi Kormányzóság része lett.
A XIX. század közepétől Csihirin egy lepusztult nagyközség. Egyébként az Orosz Birodalom kötelékében Csihirin is osztozott a hetmani állam más jeles településeinek sorsában. Csihirin akkori helyzetét jellemzően fogalmazta meg Tarasz Sevcsenko Hajdamakok című elbeszélő költeményében.
A szovjet korszakban Csihirin Cserkaszi megye egyik járási székhelye lett. A második világháborúban megszállás alá került, és sokadszor is lerombolták. A háború után újjáépített Csihirin alig különbözött a többi járási székhelytől, a dicső múltra talán csak Bohdan Hmelnyickij 1973-ban felállított szobra emlékeztet, amelynek talapzatán egy muszkával barátkozó kozák látható.
1989-ben megalakult a városban az Állami Történelmi Emlékpark, amelynek célja a történelmi emlékek feltárása és tudományos feldolgozása. Az egykori kozák főváros dicső történetének felelevenítésére azonban csak Ukrajna függetlenné válása után kerülhetett sor.

Csihirin, a nemzeti emlékhely

Az emlékhely 1995-ben, Bohdan Hmelnyickij születésének 400. évfordulóján kapta meg a nemzeti státuszt. Az emlékhely részét képezi Csihirin, Szubotiv, Szpecivka, a motronini monostor történelmi, kulturális, építészeti, régészeti emlékei és természeti kincsei, a Holodnij Jar tölgy- és kőris ligete, valamint az Atamán park. Az emlékhely összterülete 1173 hektár, középpontja a Várhegy, amely geo-archeológiai bemutatóterep, felidézi a Jobbparti Ukrajna területén évmilliókkal korábban keletkezett ősi hegyrendszert. A hegytetőre kerültek a történelmi, építészeti emlékművek és szobrok: a már említett Bohdan Hmelnyickij szobor, egy, 1912-ben állított kőkereszt azon hősök emlékére, akik a lengyel nemesi hadak és a török hódítók ellen vívott csatákban (1596-1597, 1677-1678) vesztették életüket, a Dorosenko bástya, ami a XVII. századi erődítmény maradványa… Az emlékhely területén öt múzeum működik, közülük a legismertebb Bohdan Hmelnyickij 1995-ben nyílt múzeuma.
1995-ben épült a Mária Oltalma kápolna, amelynek altemplomában október 14-én, a kozákok ünnepének napján helyezték örök nyugalomra azt a 263 kozákot és egykori városlakót, akiket az itteni kozák temető 1993-94-es feltárásakor hoztak a felszínre a régészek.
A Várhegy lejtőjén láthatók az 1912-ben készült kőlépcsők, a Kobzos 1954-es emlékjele, Tarasz Sevcsenko 1843-as és 1845-ös csihirini látogatására emlékeztető, 1992-ben felavatott emléktábla. A költő-festő itt rajzolta a Csihirin kincsei című vázlatot a várról, emlékeztetve az 1649-es kozák tanácskozásra, és itt kerültek ki ecsetje alól a Csihirin a szubotivi út felől nézve és a Csihirini apácazárda című festmények. A Kobzos Csihirin, Csihirin címmel verset írt a városról, a Hajdamákok című elbeszélő költeményben versbe foglalta a kozákok ünnepét, de ehhez a városhoz kötődik a Holodnij Jar elbeszélő költemény, a Hideg verem című misztérium, stb. is. Az emlékhelyen egymás után nyílnak az újabb múzeumok és kiállítási terek, alakulnak az idegenforgalmi szolgáltatások és útvonalak. Itt van hol fogadni a vendégeket, és van mit megmutatni, ami a nemzeti emlékhely dolgozóinak érdeme.
Az ukrán kozák állam megalakulásának 360. évfordulója alkalmából az egykori hetmani fővárosban megnyílt a Bohdan Hmelnyickij rezidenciája épületegyüttes első egysége, amely gazdasági és hivatali részből áll. Az épületegyüttes 2010-re készül el, és kortársaink személyesen is megismerkedhetnek a XVII. század közepén működött ukrán kozák állam létrejöttének történetével. Végeredményben történelmi emlékezetünk és nemzeti azonosságtudatunk egy újabb forrását sikerül megtisztítanunk.

Nagyija Muzicsuk