Makivka. Emlékek. Történelem

„Javában dúlt a háború, a Húsvét azonban mégiscsak Húsvét, nagy ünnep. 1915-ben a pravoszlávok és a katolikusok egyszerre ünnepeltek. A katonák, bármelyik oldalon harcoltak is, a harci helyzeten túllépve békés polgárok voltak. Rikiv faluban, Lviv megye szkoli járásában éltünk. A falu központjában, a Holovcsanka folyó partján volt egy focipálya. Falubelijeim és a szomszédos Plave és Holovecko lakosai nagy vendégséget rendeztek az egymással szemben harcolók számára. Egész nap ünnepeltek. Éppen ezért mindenkit nagyon megdöbbentett, amikor másnap reggel az osztrákok tűz alá vették a falut. Néhány nap alatt egymás után foglalták el a magaslatokat. A faluban csodálkoztak: hogy lehet az, hogy tegnap még egy asztal mellett ültek, ma pedig lőnek. Mi azonban támogattuk az osztrákokat, mert mindenkinek tetszett a német pedantéria. Kinevettük a moszkovitákat, akiket csak a zabálás és az ivás érdekelt. Hittünk abban, hogy ha Ausztria győz, akkor függetlenséggel ajándékozza meg Ukrajnát. Sok emberünk csatlakozott a harchoz. A fiatalok már 1914 nyarán kezdtek belépni az Ukrán Szicsi Lövészek Légiójába (USZL). Nem mindenkit vettek fel, mert az osztrákok attól tartottak, hogy hozzájuk képest túl sokan leszünk. Mikor azonban az USZL a közelben harcolt, mindenki segített nekik”. (Részlet az 1902-ben, Rikivben született M. Poljanicával 1998 júliusában készült interjúból.)
Az interjúban felidézték az első világháború keleti frontján zajló eseményeket, az ún. „húsvéti csata” kezdetét, aminek révén a Déli hadsereg megpróbálta visszaszorítani a Kárpátok hágóin túlra az oroszokat és kijutni a Podoli magaslatra. A „húsvéti csata” jelentette a Makivkáért folytatott küzdelem kezdetét. 1914 Húsvétja április 4-re esett,
Az első világháború globális fegyveres konfliktus volt, amelynek eseményei elsősorban Európában zajlottak, és 1914 júliusától 1918 novemberéig tartott. A háborúban több mint 9 millió katona és civil vesztette életét. Két tömbbe tömörült országok – az antant (Franciaország, Oroszország, Nagy-Britannia, Olaszország és az Egyesült Államok) és a Négyek Szövetsége (Ausztria-Magyarország, Németország, Bulgária és az Oszmán Birodalom) harcoltak egymás ellen.
A háborút az antant nyerte meg, de a globális konfliktusban résztvevő minden ország hatalmas veszteségeket szenvedett, a háború alatt számos országban forradalmak zajlottak le, és megváltozott a társadalmi rend is. Az első világháború magában hordozta a második világégés csíráját.
A Makivka hegyen a döntő csata április 29-től május 4-ig tartott von Fleischner 5. osztrák-magyar gyalogos hadosztálya – amelynek része volt az USZL első és második csapategysége – és Altan tábornok 78. orosz birodalmi gyalogos hadosztálya között. Az ütközet célja a Kozjov, Tuhlja és Zemljanka falvak feletti magaslat, illetve a Makivka hegy elfoglalása volt. A földrajzi helyzetből adódóan a hegy azok között a falvak között magasodott, amelyek a XIX. században éppen az előnyös földrajzi helyzetüknek köszönhetően fontos csomóponttá váltak, közúton és vasúton egyaránt biztosították az összeköttetést Nagy Ukrajna és Lengyelország, illetve Ausztria-Magyarország között. Az orosz birodalmi hadsereg itt harcoló egységei, Bruszilov 8. hadserege és Dmitrijev 3. hadserege nagyszabású támadást indított a Kárpátokban, amelynek az volt a célja, hogy betörjenek a Tisza és a Duna medencéjébe, pontosabban szólva magyar Alföldre.
A Makivka hős védőinek köszönhetően az orosz hadvezetés stratégiai tervei teljes kudarcot vallottak. A magaslat április 29-re tervezett elfoglalása csak május 4-én történt meg, miközben az oroszok minden tartaléka elfogyott. Az óriási emberveszteségek következtében az orosz csapatok kénytelenek voltak visszavonulót fújni, és egy hét múlva sietősen meghátráltak az ukránok segítségére siető osztrák csapatok elől. A Makivkáért folyó csatában különösen hősi helytállást tanúsítottak az USZL egységei, amit máig őriz a népi emlékezet.
1915. május 2-án, amikor még folytak a harcok, az osztrák hadsereg 55. hadosztályának parancsnoksága napi jelentést tett közzé. Ebben olvashatjuk a következőket: „A kétnapos küzdelemben az ellenségnek sikerült elfoglalni néhány állásunkat, amelyeket hősiesen védelmeztünk. És ekkor, a legválságosabb pillanatban megjelentek az ukránok. Lehet, hogy túlértékelik a Szicset, de az ősellenséget vissza kell verni!
És nagy lelkesedéssel, igazi hazafiságtól fűtve, romboló zivatarként vetették magukat megállíthatatlan küzdelembe ezek a bátor ifjak, hogy megvédjék szülőföldjüket az ellenségtől, hogy az veszni hagyjon mindent, amit már megszerzettnek hitt. A veszély elmúlt. Az ukrán lövészek két alkalommal döntötték el a csatát a javunkra. Büszkék lehetnek hőstetteikre, mert jócselekedeteiket örökre megőrzi a történelem és a népük által nekik adományozott arany babérkoszorú. Nehéz, sok áldozatot követelő csata volt. Az életben maradottaknak köszönetünket fejezzük ki és csodálattal gondolunk rájuk. Ezt a megemlékezést azoknak az elesetteknek szánjuk, akik az utolsó csepp vérükig harcoltak és már nem örvendhetnek a győzelemnek”.
Az orosz csapatok veszteségei a Makivka ellen indított három ostrom során elérte a 3 ezer halottat, illetve sebesültet. Osztrák források 173 orosz hadifogolyról és két zsákmányolt ágyúról tesznek említést. Az osztrák veszteségekről nem rendelkezünk pontos adatokkal. Az USZL-nak 42 halottja, 76 sebesültje volt, és közel félszázan estek fogságba.
Az 1920-as években az UVO, majd később az OUN – ukrán nemzeti katonai szerveződések –emlékkeresztek felállítását kezdeményezte a Makivka hegy legmagasabb pontján. A 30-as évektől kezdve mind a mai napig tömegek zarándokolnak a térségbe. A hegyen 50 kereszt áll a szicsiek sírján, egy emlékkereszttel pedig azok előtt tisztelegnek, akiknek a személyazonosságát nem sikerült megállapítani.

Djacsok Vira