Látogatás Kárpátalján

Október 2-án Schmitt Pál köztársasági elnök látogatást tett Kárpátalján. A magyar állam felkérésére a magyar delegációhoz csatlakozott az Ukrán Országos Önkormányzat (UOÖ) elnöke, Hartyányi Jaroszlava is.
A kárpátaljai adminisztráció vezetőjével, Olekszandr Ledidával történt találkozó során Schmitt Pál kiemelte, hogy Magyarország támogatja az ukrán kisebbséget, figyelembe véve, hogy ez fontos része Magyarország és Ukrajna államközi kapcsolatainak. Kitért az oktatásra is, és kifejezte a magyar fél azon aggodalmát, hogy Ukrajnában a magyar iskolák végzősei nem felvételizhetnek az anyanyelvükön. Még a beregszászi Rákóczi Ferenc Tanárképző Főiskolára sem, hiszen a vizsgát ukránul, vagy oroszul tehetik csak le.
Tudósítónkkal beszélgetve Hartyányi Jaroszlava is csodálkozásának adott hangot:

- A főiskola tanárai nem is tudják milyen szinten tudnak magyarul a jelentkezők. Pedig néhány éven át magyar nyelven kell majd tanulniuk. Számomra ez nagyon furcsa, mondhatom, hogy véleményem szerint ez nonszensz. Érdekes volt Olekszandr Ledida válaszát hallgatni magyar oldalról. Elmondta, hogy a megyei vezetés nem egyszer fordult ezzel a kérdéssel Ukrajna oktatási miniszteréhez, Tabacsnikhoz, de a minisztérium egyértelművé tette, hogy végső döntés csak állami szinten születhet. Ez újabb kérdéseket vet fel: miért van az, hogy az Európa Tanács kisebbségi nyelveket védő chartájának megfelelően az oroszok ilyen nagy kedvezményeket kapnak, míg mások minimálisan vagy egyáltalán nem? Talán az orosz a második hivatalos nyelv Ukrajnában? Nem. És minek tegyenek a magyar diákok oroszul vizsgát, ha nem is fogják használni ezt a nyelvet? Amikor a tárgyalások alkalmával megkaptam a szót, elmondtam, hogy a magyarországi ukránok ebben a kérdésben szolidárisak a magyar oldallal azaz, hogy a magyar nyelvészeknek ne kelljen oroszul felvételizni. Ez ugyanis elfogadhatatlan! Élve a lehetőséggel sajnálkozásomat fejeztem ki a Kárpátaljai Regionális Adminisztráció vezetősége felé, hogy a MUKE-UOÖ és Kárpátalja kulturális együttműködése nem kellően finanszírozott. Nem vagyunk elég gazdagok ahhoz, hogy minden esetben a szerény keretünkből finanszírozni tudjuk a Magyarországra érkező művészeti együttesek útiköltségét. Gyakorlatilag jó, ha a szállásköltségeket állni tudjuk. Nem kétséges, hogy ezek az együttesek népszerűsíthetik az ukrán művészetet Magyarországon. Főleg, hogy több városban lépnek fel országszerte, igen magas színvonalon és koncertjeiket sokan látogatjálk, ami befolyásolja Ukrajna kulturális arculatát. Talán Kárpátalján ezt nem tudják? Nagyon remélem, hogy szavaim megértő fülekre találtak a megyei vezetés körében.

Az ungvári találkozó után a delegáció Munkácsra látogatott, ahol a helyi katolikus templomban magyar hívők tömege várta már Schmitt Pál érkezését. Jaroszlava így mesélt a látottakról:

- A mise előtt lenyűgözött, hogy milyen ünnepélyesen és emelkedetten szólt a magyar Himnusz a munkácsi magyarok szájából. Ez rendkívül hatásos megnyilatkozása volt a magyar identitástudatnak. A köztársasági elnök úr is érezte ezt az egységet és büszke volt a munkácsi magyar közösségre. Amikor a magyar kisebbség keresztény felekezeteinek vezetőivel találkozott Schmitt Pál, nagyon meglepődtem azon, hogy a 10 évvel ezelőtt Magyarországról érkezett főpüspök felvette az ukrán állampolgárságot. Aki abbéli aggodalmának adott hangot, hogy a Magyarországra tanulni induló fiatalok egy része nem tér vissza Kárpátaljára. Véleményem szerint a beregszászi tanárképző főiskola diákjai, akik ott voltak a templomban, szintén komoly erkölcsi támogatást kaptak az elnöki látogatástól. Azonban szégyenkezve hallgattam Orosz Ildikó, a Rákóczi Ferenc Alapítvány elnökének őszinte szavait, aki arról beszélt, hogy annak ellenére, hogy Ukrajna évszázadokig szenvedett az ukrán nyelv használatának tiltásától, most nem hajlandó leülni a magyar kisebbséggel, az oktatással kapcsolatos kérdésekben. Ez a megállapítás személy szerint fájdalmasan érintett. Nem tudtam megállni, hogy ne forduljak a beregszászi magyar konzulhoz, Tóth Istvánhoz a következő szavakkal: „Ön is tudja, hogy az ukrán nyelv saját hazájában küzd a létjogosultságáért. Fontos tisztán látni, hogy a kisebbségek nyelvhasználatával kapcsolatos kérdést, nem az ukránok gerjesztik.” És tudják mit felelt erre nekem a konzul? „De, ez akkor is Ukrajnában zajlik.” Ez nagyon kellemetlenül érintett, mivel én úgy ismerem az ukrán népet, mint egy toleráns nemzetet. Nem hiszem, hogy 150 ezer kárpátaljai magyar oktatással kapcsolatos elvárásai, bármilyen formában is zavarná 46 millió ukránét. Azonban mit várunk egy olyan államtól, ahol magukat az ukránokat is el akarják nyomni? Úgy tűnik, hogy egyesek szándékosan provokálnak etnikai ellentéteket, hogy politikai előnyt kovácsoljanak belőle. Egyik felszólalásában Schmitt elnök úr azt mondta, hogy egy magyart sem szabad elveszíteni. Nagyon megérintett, hogy van a világon egy olyan kicsi ország, mint Magyarország, amelynek fontos minden határon túli magyar ember, a kultúra, a nyelv és a hagyomány, ami őriznek! Ezért mondom mindig az ukránjaimnak, hogy tanuljuk a szomszédainktól, hogy hogyan kell népünket védelmezni. Például, a mi elnökünk is felkereshetné az őslakos ukrán közösségeket Romániában, Szlovákiában vagy Lengyelországban. Járt ő ott, vagy valamelyik elődje? Belenézett a kihalóban lévő ukrán közösség tagjainak szemébe? Nem, soha! És vajon megváltozik ez a hozzáállás a közlejövőben? Nagyon szomorú a helyzet… Nemzetünk szégyene és fájdalma a közömbös állami vezetés. Ezért olyan fontos most az ukrán diaszpóra szerepe, jobban, mint valaha. Hány évszázadon át éltünk szétszórtan a világban, szervezetlenül? Milyen körülmények között éltük túl határokon innen és túl remények nélkül? Most már elég, - mondjuk mi. De mikor egyesülünk és válunk erős nemzetté, hogy senki ne vihessen minket tévútra?

Nagyszőlősön és Técsőn a helyi magyar közösség tagjai, gyermekek és fiatalok is köszöntötték az elnököt. Jaroszlava asszony így számolt be a történtekről: „Az elnök úr tudatában annak, hogy nem csak magyarok lakta településen jár, íazt mondta a magyaroknak, hogy őrizzék meg identitásukat, de egyúttal legyenek jó állampolgárai Ukrajnának. Beszéltem Técső polgármesterével, Kovács Ivánnal és világossá vált számomra, hogy ez a település kulturális sokszínűsége ellenére is, gyakorlatilag mentes az etnikai ellentétektől.”
A magas rangú vendégek vezette magyar delegáció részt vett egy bioüzemanyag gyár megnyitóján. A magyar beruházás értéke 1,1 milliárd forint, azaz 40 millió hrivnya. A beruházók nagyon remélik, hogy a befektetés 3 éven belül megtérül, mivel észak- és nyugat-Európai országokban nagy kereslet mutatkozik a termék iránt, ráadásul Técsőn olcsó a munkaerő.
Hazatérve Schmitt Pál megköszönte Hartyányi Jaroszlava, az UOÖ elnökének részvételét a Kárpátalján tett látogatáson. „Nehéz és fárasztó 2 nap volt – mondta a Jaroszlava asszony, - de így a saját szememmel láthattam, hogyan tudják az államok vezetői támogatni a határon túl élő nemzetiségi közösségeket.”

Tudósítónktól