№6(110)
november-december
2010 év

Életrajz

Rafael (Rafal) Lemkin 1900-ban született a Volkoviszk melletti Bezvodne faluban, a fehéroroszországi Grodno megyében. Lengyel zsidó szülei földművesek voltak. Lemkin születésekor ez a terület az Orosz Birodalom része volt, később pedig az újjászervezett Rzecz Pospolitához csatolták. Lemkin az 1920-as évek elején bölcsészetet, később jogot tanult a lvovi egyetemen.
 Egyetemista korában, 1921-ben egy örmény diák meggyilkolta Talata-Pasa oszmán politikust, és ez az esemény ráirányította Lemkin figyelmét az egyes emberek, illetve egész népcsoportok ellen elkövetett gyilkosságokra. Nemzetközi jogot kezdett tanulni, hogy elősegítse olyan törvények megszületését, amelyek gátat vethetnek az általa barbárságnak nevezett, az emberiesség ellen elkövetett bűncselekményeknek, illetve megalapozhatják azok büntethetőségét.
Doktori disszertációját Németországban, a heidelbergi egyetemen védte meg, utána ügyészhelyettesként dolgozott Berezsaniban, illetve oktatói állást vállalt Varsóban. A 30-as években több nemzetközi jogi konferencián képviselte Lengyelországot.
1939-ben, amikor a hitleri Németország és a sztálini Szovjetunió felosztotta egymás között Lengyelországot, Lemkin Svédországba menekült a nácik elől, onnan pedig az Egyesült Államokba költözött, ahol különböző egyetemeken jogot tanított. 1944-ben jelent meg az a könyve, amelyben először szerepelt a genocídium fogalma, és amelyben dokumentálta a nácik által az európai országokban elkövetett emberiség elleni bűncselekményeket.
Lemkin munkáit a Nürnbergi-perben is felhasználták. 1948-ban főelőadója volt az ENSZ Közgyűlésén elfogadott, A genocídium bűntettének megakadályozásáról és büntetéséről szóló Konvenciónak.
Kétszer is jelölték Nobel Békedíjra – sikertelenül.
Rafael Lemkin nyomorban halt meg 1959-ben, New Yorkban.
Rafael Lemkin munkássága felbecsülhetetlen értéket jelent az ukrán történet- és jogtudomány számára. Keresetlen őszinteséggel nevezte a sztálini rendszer bűntetteit az ukrán nemzet ellen elkövetett népirtásnak. Határozottan állította, hogy a népirtás egyértelműen az ukrán nemzet ellen irányult. Álláspontja összhangban állt az ENSZ Konvenciójával, amely nem fogadja el, hogy egész társadalmi csoportok váljanak népirtás áldozatává, azaz elutasítja a szándékosan előidézett éhínséget, amely kimondottan a falusi lakosságot vette célba.
Lemkin négy pontban foglalta össze az ukrajnai népirtás lényegét:

  1. Az ukrán értelmiség – a nemzet esze és szellemisége – kiirtása;
  2. Az ukrajnai önálló ortodox egyház – Ukrajna lelkisége – likvidálása;
  3. Az ukrán parasztság – az ukrán kultúra, a nyelv és a hagyományok őrzője – halálra éheztetése;
  4. Idegen etnikumok betelepítése a lakosság összetételének radikális megváltoztatása céljából.
Az ukrajnai népirtás mélyreható tanulmányozásának eredményeivel Rafael Lemkin irányt mutatott a mai kutatóknak és politikusoknak arra vonatkozóan, hogyan tárják a világ elé közérthetően és az együttérzés kiváltására alkalmasan az ukrán nemzet tragédiáját.