Megérte!
Interjú Soltész Miklóssal, az EMMI államtitkárával

Milyen emlékeket őriz az ukrán gyerekekkel való találkozásairól?

    Egy dolog valamit eltervezni, és meghozni a döntést, és egészen más megjövendölni, sikerül-e megvalósítani úgy, ahogy elterveztük. Esetünkben beigazolódott, hogy megérte, hiszen láthattuk a velencei táborban nyaraló gyerekek arcán a boldog mosolyt. Munkánknak ez egy nagyon fontos része, mert a táborban találkozhattunk olyan gyerekekkel, akiknek édesapja odaveszett a harcokban, illetve súlyosan megsebesült. Ezek a gyerekek már nagyon kicsi korban megismerhették a háború borzalmait, s ha a nyári üdülés segített némileg könnyíteni a gyerekek lelki terhein, már megérte.

Nem titok, hogy úgy gondolja, az ukrajnai gyerekek magyarországi táboroztatásával a magyar kormány az Ukrajnában élő magyar kisebbség gondjaira és igényeire is szerette volna felhívni Kijev figyelmét, hiszen a hivatalos Budapest nyíltan kimondja, hogy felelősséget érez a határon túli magyarokért. Megerősíti ezt a véleményt?

Tény, hogy a nyári tábor megszervezésének gondolata három ember – Hartyányi Jaroszlava, a Magyarországon élő ukrán közösség parlamenti szószólója, Kravcsenko György, az Ukrán Országos Önkormányzat elnöke és jómagam – fejében született. Ez azt bizonyítja, hogy jók a kapcsolataink és szorosan együttműködünk egymással. Nem azt kell nézni, hogy egy-egy ember vagy funkcionárius melyik nemzeti kisebbséghez vagy a többségi nemzethez tartozik, hanem azt, hogy képesek vagyunk együtt cselekedni. Meggyőződésem, hogy az ideihez hasonló tekintélyes program, amelynek keretében 650 ukrajnai gyerek és 100 kísérő pihenhetett Magyarországon, képes lesz befolyásolni az ukrán politikát akkor, amikor az ukrán államférfiak megértik, hogy a 150 ezres magyar kisebbség fontos része az államuknak, tekintet nélkül a nemzetiség, vallási hovatartozására, hiszen a magyarok is ukrán állampolgárok, és szeretik Ukrajnát. Ugyanakkor azt is meg lehet érteni, hogy ugyanúgy tisztelik és szeretik az anyaországukat, és nem tagadják meg magyar származásukat. Ezért is remélem, hogy a mostanihoz hasonló együttműködés Magyarországon és Ukrajnában is sokakból elűzi a kívülről gerjesztett félelmeket.

Tudják egyáltalán Magyarországon, milyen sokat segített a minisztériumuk ebben az ügyben? Mi igyekszünk minderről tájékoztatni Ukrajnát, ezért is fontos lenne, hogy a magyar közvélemény is értesüljön erről az együttműködésről. Önnek mi a véleménye erről?

Ha most végeznénk egy közvélemény kutatást, minden kétséget kizáróan pozitív válaszokat kapnánk a megkérdezettektől. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a mai sajtótájékoztatón és számos tv-műsorban mi mindannyian – az ukrán kisebbség parlamenti szószólója, az Ukrán Országos Önkormányzat elnöke és jómagam – beszámoltunk erről az akcióról, tehát a hír már a maga útját járja a tömegtájékoztatásban. Ehhez még azt is szeretném hozzátenni, hogy kárpátaljai magyar gyerekeket is nyaraltattunk, hasonlóan a velencei táborban vendégül látott, sokszor Ukrajna igencsak távoli vidékeiről érkezett gyerekekhez. Végeredményben az olvasókhoz, tv-nézőkhöz és rádióhallgatókhoz eljutnak a hírek arról, hogy a jó szándékú emberek segítik egymást. Így történt ez a balkáni háború, a székelyföldi, szerbiai és horvátországi árvizek idején is, s ezt tapasztaljuk most, az orosz-ukrán háború idején is. Amikor valamelyik szomszédnép bajba kerül, Magyarország az erejéhez mérten megpróbál segíteni.

Könnyű volt meggyőzni a magyar kormányt az ukrajnai gyerekek magyarországi táboroztatását szolgáló források biztosításáról, vagy szponzori pénzekből fedezték a költségeket?

Hála Istennek, nem kellett sokáig győzködnöm Balog Zoltán miniszter urat. Tisztában volt az ügy jelentőségével, mellém állt, keresztényi cselekedetnek tartva a kezdeményezést. Az más kérdés, hogy meg kellett szereznünk a projekt állami támogatását. Köszönettel tartozunk a magyarországi ukrán önkormányzatnak, amely saját forrásainak mobilizálásával és az önkéntesek megszervezésével segítette a kezdeményezés megvalósulását. Akkor ismertem meg az utóbbiakat, amikor hivatalos úton Ivano-Frankivszkban jártam, de többször találkoztunk a velencei táborban is. Nagyon nagy dolog, igazi felnőtt felelősségérzet, hogy valaki több hetet is feláldozzon a szabadságából azért, hogy ismeretlen gyerekekre felügyeljen. Ehhez még szeretném hozzátenni, hogy a Külügyminisztérium konzulátusa segített abban, hogy az ukrajnai gyerekek soron kívül juthassanak magyar vízumhoz.

Mi, Magyarországon élő ukránok folyamatosan figyelemmel kísérjük az ukrajnai eseményeket, és nagyon fájdalmasan érint bennünket, amikor egyesektől azt halljuk, hogy Magyarország élénkíti baráti kapcsolatait a putyini Oroszországgal. Tudjuk, hogy a valóságban ez nem így van. El tudná oszlatni a kételyeinket?

Ez egy nagyon bonyolult kérdés. Egyrészt, ismerve a magyar történelmet, mindig is igyekeztünk jó kapcsolatokat ápolni számos nemzettel. A jelen helyzetben az a legszomorúbb, hogy nyelvében, vallásában és kultúrájában egymáshoz oly közel álló nemzetek háborúznak egymással. Ezért is természetes, hogy az idei velencei táboroztatáshoz hasonlóan, humanitárius és oktatási területen is igyekszünk segíteni a konfliktus áldozatainak. Ugyanakkor Oroszországgal sem szüntethetjük meg az együttműködést az energetikai és egyéb ágazatokban, mert akkor Ukrajnának sem tudnánk a mostanihoz hasonló módon segíteni. Mint mondtam, ez egy nagyon összetett kérdés. Mindemellett valóban együtt érzünk az ukránokkal, Isten segítségéért és a nagyhatalmak bölcsességéért imádkozunk, hogy mielőbb fejeződjön be ez a háború, hogy az emberek ne haljanak meg, az egészségesek ne váljanak nyomorékká, hogy ne sokasodjon az özvegyek és árvák száma. Ma ez a legfontosabb. Másrészt ki kell mondanom, hogy Ukrajnában az élet nem fog egy csapásra jobbra fordulni. Magyarország kész képességeihez mérten humanitárius segítséget nyújtani Ukrajnának.

Felidézném az 1956-os magyarországi eseményeket. Országok sora ígért akkor segítséget, de sem Európa, sem pedig az Egyesült Államok nem segített. Mint magánember és politikus, mit gondol, a putyini Oroszország és Ukrajna konfliktusában Európa az utóbbi pártján áll?

Nehéz kérdés. Hogyan lehetne megoldani az ilyen konfliktusokat? Mi átlagemberek, vagy bizonyos kormányzati felhatalmazással rendelkező személyek sem vagyunk képesek felmérni a konfliktus jelentőségét, s még kevésbé tudjuk megjósolni annak kimenetelét. Fontos megemlíteni, hogy az Oroszország elleni szankciók hatása sem egyértelmű, hiszen azokat az európai országokat is sújtják, amelyek hajlandók segíteni Ukrajnának. Ezekre a kérdésekre meg kell találni a választ, Magyarország azonban kis ország, amely nem képes változtatni az Ukrajna körül kialakult helyzeten.

Hartyányi Jaroszlava