Grigássy Éva emlékére
Grigássy Éva magyar költő és műfordító barátainak és kollégáinak kis csoportja felkereste a Szent István Bazilika urnatemetőjét, hogy megemlékezzen a tíz éve elhunyt barátról és kollégáról, aki egyszerre volt önzetlen, melegszívű barát és elveihez hű, megingathatatlan személyiség.
Az Oroszlán jegyében, magyar-ukrán vegyes családba született Kárpátalján, innen ered a kettős kötődése. Nagylelkűen, szeretettel bánt a fiatal kollégákkal, barátaival, kollégáival, eszmetársaival, az olvasóival, s végül, de nem utolsósorban az ukrán kultúrával. Szerette az életet és érdekelte minden újdonság. Évát nem lehetett idős hölgyként kezelni, pedig „kétszer hét”, azaz 77 esztendősen távozott közülünk. Nem volt könnyű az ifjúsága, de elfogadta, mint a többi szomorú eseményét az életnek, és töretlenül halad előre a fény, a nap felé. Ezt a fekete-fehér életet jelképezhette a szurokfekete, cukor nélküli kávé, a hófehér sütemény, és az elmaradhatatlan olcsó cigaretta. Az életfilozófiája is az volt, hogy veszteségek nélkül nincs nyereség sem.
Ott szeretett volna élni, ahol az örök szeretet az úr… Megértettem az örökül hagyott gondolatát. Talán arra a szigetre (mindenkinek van egy saját szigete) gondolt, amely menedékünk lehet. Vagy ahol új otthonra lelhetünk… Mennyi gondolat és ötletvariáció rejlik egyetlen rövidke mondatban… Hiszen milyen mélyre is kell ásnia a műfordítónak, hogy behatoljon a gondolatok mélyrétegeibe. Mennyi tudást és ismeretet kell hozzátennie, hogy kikristályosodjon a szöveg és közelítsen az eredeti forráshoz!
– 2007-ben – jelent meg az Ó, Napkorong, ura a fénynek. Himnuszok az ókori Egyiptomból című, fordításokat tartalmazó kötete. Grigássy Éva a 60-as években kezdett ukrán irodalmat fordítani. Ekkor kapott megbízást Leszja Ukrajinka Utazás a tengerhez című kötetének fordítására. A művek átültetésével egy időben kutatni kezdte az ukrán költő munkásságát, s ezzel oroszlánrészt vállalt az alkotó magyarországi megismertetésében. Három ország – Egyiptom, Magyarország és Ukrajna – együttműködésének szép példája Leszja Ukrajinka emléktáblájának 2002-es leleplezése az Alexandriai Könyvtár falán. Grigássy Éva erőfeszítéseinek köszönhetően az ukrán költő bekerült „az egyiptomi szellem képviselőinek” sorába. Így hát megérdemeltem kapta a Leszja Ukrajinka érmet.
Az ukrán költészet különleges helyet foglalt el Grigássy Éva munkásságában, ami nem véletlen, hiszen mint már említettem, kétnyelvű közegbe született. Maga is többször utalt erre: „Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy édes anyanyelvemre fordíthatok apám nyelvéről. Apám ukrán, anyám magyar volt. Apámtól, mintegy ősforrásként hallottam a Kijevi Ruszról, anyámtól a Szent István-i Magyarországról. Ez a kettősség egyesült bennem, hiszen nem mondhattam le egyikükről sem”.
Grigássy Éva élete példájával utat mutatott mindazoknak, akik az ő nyomában szerettek volna járni. Szép emlékeket hagyott maga után, mert bármiről esett is szó, nemcsak tájékozott volt és hozzáértő, hanem nagyon bölcs is. Erős akarattal és érző szívvel rendelkező asszony volt, akiből sugárzott a lelki melegség. Tudatában volt küldetésének, felmutatta az ukrán nemzet szellemi örökségét, jó barátja, tanácsadója és pártfogója volt mindazoknak, akiket szeretett, akikért élt.
