Az Ukrán Kultúra Napja Magyarországon
Február 25-én találkoztak a Budai Várban a Magyarországon élő ukránok, az ukrán diplomáciai képviselet munkatársai és hagyományaink magyar tisztelői, hogy megemlékezzenek a Dnyeszteri sellő ukrán irodalmi almanach budai megjelentetésének 175. évfordulójáról. A kiadvány mottója - „Nem a szomorú szemek, hanem a dolgos kezek éltetik a reményt” - Jan Kollártól, a XIX. században élt híres szlovák költőtől és néprajzkutatótól származik. Az almanachot a „Ruszka trijca” irodalmi kör tagjai – Markijan Saskevics, Jakiv Holovackij, Ivan Vahiljevics – lvovi szeminaristák rendezték sajtó alá.
Közösségünk 14. alkalommal ünnepelte meg Magyarországon az Ukrán Kultúra Napját. Hartyányi Jaroszlava, az Ukrán Országos Önkormányzat és a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület elnöke köszöntőjében kiemelte, hogy 1998 óta a magyarországi ukránok minden évben, február végén feljönnek a Várba, hogy tisztelegjenek jeles honfitársaik előtt, akik a világi és egyházi hatalom szigorú tilalma ellenére is a világ elé tárták művűket.
„Az első ukrán irodalmi lap megjelenéséért az ukránok nem utolsó sorban egy Nagy nevezetű magyar cenzornak tartoznak hálával – mondta Hartyányi Jaroszlava. - Most is fontos számunkra, hogy őrizzük és gazdagítsuk az ukrán nyelvet, amelyet évszázadokon át üldöztek, sőt a jelenlegi ukrajnai vezetés számos „ukranofóbja” üldöz ma is, valójában nemzeti öngyilkosságot követve el ezzel”.
Hartyányi Jaroszlava arra kérte az egybegyűlteket, hogy óvják és őrizzék anyanyelvüket, ezt a felbecsülhetetlen értéket, amely több más fontos értékkel együtt formálja a nemzetet. A rendezvény szervezője megköszönte az egybegyűlteknek, hogy eljöttek a megemlékezésre, majd átadta a szót Jurij Muska nagykövetnek, aki többek közt hangsúlyozta, hogy nagyon nehéz lenne túlértékelni a Dnyeszteri sellő almanach jelentőségét, hiszen a budai Királyi Nyomdában kinyomtatott könyvecske máig hatást gyakorol az ukrán azonosságtudatra. A nagykövet megjegyezte: nem kizárt, hogy a cenzor egyszerűen figyelmetlen volt, mert ha felismerte volna a könyvecske jelentőségét, bizonyára megtiltotta volna a kiadását.
„Nagyon fontos, hogy Budapesten elkészült ez az emléktábla – mondta Jurij Muska. - Sajnos Ukrajnában nincs ehhez hasonló. A cári hatalom minden lehetséges eszközzel gátolta az ukrán nyelvű kiadványok megjelenését, ezért nem meglepő, hogy gyakran külföldön láttak napvilágot ukrán szerzők művei. Külön örömömre szolgál, hogy éppen az Ukrajnával szomszédos országban van ez az emléktábla, amely egyben az ukrán és a magyar nemzet kulturális és közéleti egyetértését is jelképezi. Mi több, Magyarországon a csodával határos módon fennmaradt a Dnyeszteri sellő egy eredeti példánya, amelyet nagy kincsként őriz a közösségünk. Az eredetileg készült 1000 példányból ma mindösszesen 10 található szerte a világban”.
Hartyányi Jaroszlava elmondta, hogy a fent említett példányra az ELTE könyvtárában bukkantak az itteni ukránok. Hálásak vagyunk ennek az intézménynek, hogy megőrzésre átadta ezt az értékes kiadványt az ukrán kisebbségnek.
A megemlékezés végén az Ukrán Országos Önkormányzat, a területi önkormányzatok és az Ukrán Nagykövetség képviselői megkoszorúzták Markijan Saskevics, Jakiv Holovackij és Ivan Vahiljevics emléktábláját.
Tudósítónktól
