A magyarországi ukránok megemlékeztek az éhínség áldozatairól

November 26-án, Budapesten megemlékeztek az ukrajnai éhínség áldozatairól. A megemlékezést az Ukrán Országos Önkormányzat (UOÖ), a Ferencvárosi Ukrán Önkormányzat, a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület (MUKE), az Ukrán Kulturális, Oktatási és Dokumentációs Központ szervezte a lvivi Műszaki Egyetem Nemzetközi Oktatási, Kulturális és a Diaszpórával kapcsolatokat ápoló Nemzetközi Intézet támogatása mellett.
A megemlékezés résztvevői, többek közt a Komáromban, Miskolcon, Várpalotán és Budapesten élő ukránok, a budapesti ukrán nagykövetség diplomatái és az ukrán kultúra magyar tisztelői szentmisén vettek részt, amelyet Puskás László celebrált a budai Szent Flórián görög katolikus templomban.
A misén egy szívszorító requiem előadásával közreműködött a Kárpátaljai Népi Énekkar. Ezen kívül Natália Petij-Potapcsuk művészeti vezető dirigálta Dmitro Bortnyanszkij, Olekszandr Kosic, Sztaniszláv Ljudkevics, Viktor Telicska, Kiril Sztecenko, Mikola Popenko, Szergej Rahmanyinov és mások szerzeményeit. Az ukrajnai éhínséget felidéző verseket adott elő Natália Delehan.

Változatos volt a repertoárunk, bár csökkentett létszámmal szólaltattuk meg a dalokat – nyilatkozta Natália Petij-Potapcsuk. – Tulajdonképpen csak a legjobb szólistáink – Tóth Sándor, Didik Jusztina, Mackó Natália, Szádvári Jana, Kopinyec Fegyir, Delehan Natália, Bobuszkij Andrij, Fogel Volodimir, Cmur Iván – jöttek el Budapestre. Boldog vagyok, hogy bemutatkozhattunk Magyarországon, jólesik találkozni az itt élő ukránokkal, és érezni a szeretetüket. Ezek a találkozások erősítik a magyar-ukrán kulturális kapcsolatokat is.

Ezt követően a megemlékezés résztvevői megkoszorúzták az éhínség áldozatainak emlékművét a Petőfi tér közelében lévő parkban. Rövid beszédet mondott Hartyányi Jaroszlava, az Ukránok Világkongresszusának elnökhelyettese, az Európai Kongresszus elnöke és Mihajlo Junger, a magyarországi ukrán nagykövetség diplomatája.

Jaroszlava asszony megköszönte a jelenlévőknek, hogy eljöttek emlékezni az ártatlan áldozatokra: „Arra ösztökélnek bennünket, hogy felejtsük el a történelmünket. Mi viszont ezt feleljük: Nem, nem felejtjük el! Megpróbálnak meggyőzni minket arról, hogy a nagy éhínség idején nem halt meg 10 millió ukrán. Tisztában vagyunk azzal, hogy sötétségben akarnak tartani bennünket. Azt állítják, hogy szó sem volt szándékos kiéheztetésről, egyszerűen csak rossz volt a termés. Mi viszont tudjuk: az ukrán nép ellen népirtást követtek el. Az egyik levéltárból a közelmúltban előkerült egy rövidke dokumentum, amelyen az egyes emberek halálának okaként egyetlen szó szerepel: ukrán... Az embereket azért gyilkolták meg, azért éheztették halálra, mert ukránok voltak, akik nem hódoltak be a szovjethatalomnak, mert a harmincas években, az ukrán falvakban ukránul beszéltek, és követték ősi hagyományaikat. Térdre akarták kényszeríteni a nemzetet. Ez azonban senkinek sem sikerült. A nemzet újjászületett, és történjék bármi, mindig is újjá fog születni. Ukrajna ellenségei el akarták titkolni az igazságot, de ez nem sikerült nekik. Az egész világ – Magyarországtól Kanadáig és Ausztráliáig – tud a szörnyűségekről, és emlékszik az ukrán nemzet áldozataira. Minden esztendőben köszönetet mondok a magyar Országgyűlésnek, amiért 2003. november 24-én ellenszavazat nélkül elfogadta azt a határozatot, amely az ukrán nemzet ellen elkövetett népirtásnak ismerte el az 1932-33-as ukrajnai éhínséget. Azóta 8 esztendő telt el, de a magyar képviselők még ma is arról beszélnek, hogy jó ügy mellett tették le a voksukat, amikor szolidaritást vállaltak az ukrán nemzettel. Ezzel szemben Ukrajnában vannak erők, amelyek megpróbálják tompítani, elaltatni a nép emlékezetét. A most, itt egybegyűltek igazi ukrán hazafiként viselkedtek, határozott nemet mondva ellenségeinknek. Mi nem felejtjük el az éhínséget, és emlékezni fogunk a nemzet nagy áldozatára. Kérem kedves vendégeinket, hogy odahaza gyújtsanak egy gyertyát.

Mihajlo Junger megerősítette az UOÖ és MUKE elnökének szavait: „Mélységes hálával emlékezem a 8 évvel ezelőtt történtekre, és köszönetet mondok a magyarországi ukrán közösségnek, amely lehetővé tette az említett parlamenti döntés megszületését. Nehéz túlbecsülni a magyarországi ukránok érdemeit ebben a vonatkozásban. De másról is szeretnék beszélni. A külügyminisztérium is folyamatosan munkálkodik azon, hogy a világ elismerje az ukrajnai éhínség tényét, és már eredményekről is beszámolhatok. 2003-ban az ENSZ Közgyűlése elfogadott egy nem hivatalos okiratot, amely elítéli a nagy ukrajnai éhínséget. A döntés az oroszok erőteljes tiltakozása ellenére született meg. Az ukrán diplomácia azonban folytatja a munkát annak érdekében, hogy a világ népirtásnak ismerje el az ukrajnai 1932-33-as éhínséget. Már értünk el eredményeket: több mint 12 ország tekinti népirtásnak az ukrajnai éhínséget. Más országok pedig az ukrán nemzet nagy tragédiájaként értékelik az akkori eseményeket. Mi több, az Európa Tanács parlamenti közgyűlése, az EBESZ és az UNESCO is elítélte a szándékosan előidézett éhínséget. Az ukrán diaszpóra és az ukrajnai diplomácia erőfeszítéseinek köszönhetően született a legnagyobb eredmény: az Európai Parlament 2008-ban emberiség elleni bűncselekménynek nevezte az éhínséget. Sajnos, az uniós képviselők a politikai realitásokra való tekintettel nem tudtak tovább lépni ebben a vonatkozásban. Még egyszer szeretném megköszönni mindenkinek, hogy eljöttek a megemlékezésre, hálás vagyok Jaroszlava asszonynak az est megszervezéséért.

Ploszkina Vaszil