Tények a Holodomorról
Az Ukrán Biztonsági Szolgálat 2009. május 29-én, a Büntető Törvénykönyv idevonatkozó cikkelye alapján elkezdte a nyomozást az 1932-33-as éhínség büntetőügyében. A nyomozás érdekében a Szolgálat 25 ukrajnai megyében létrehozta az operatív nyomozócsoportokat.
Ennek a nyomozásnak kell fényt deríteni az emberiség ellen elkövetett bűntettek körülményeire, és a sztálini totális rendszer által létrehozott és működtetett, az ukrán és más nemzetek kiirtására irányuló mechanizmusok megismerésére.
A munka tervszerűen, az akkori hatalom bűntetteit bizonyító tények részletekbe menő összegyűjtésével zajlik. A nyomozók már felkutatták azokat a dokumentumokat, amelyek bizonyítják, hogy a hatalom meggátolta a gabona kiszállítását a Krímből Ukrajnába, ahol emberek tömege halt éhen. Előkerültek a megtorlások áldozatait számba vevő statisztikai kimutatások. A megtorlásoknak jobbára azok a polgárok estek áldozatul, akik „szabotálták és akadályozták a beszolgáltatási kampányt”. Előkerültek azok az anyagok is, amelyek feltárják a sztálini rendszer ellen 1932-33-ban harcoló ukrán értelmiség tevékenységét és a beszolgáltatással szembe forduló ukrán vezetőket ért politikai megtorlásokat.
Feldolgozzák azokat a dokumentumokat, amelyek bizonyítják, miként titkolta el a hatalom a hazai és a nemzetközi közvélemény elől az igazságot az előre megfontolt szándékkel kitervelt éhínségről.
Az állami levéltárakban tanulmányozzák azokat a dokumentumokat, amelyek az ukrán kommunista kormány 1932-33-as tevékenységére derítenek fényt. Az anyagokat – a részletes elemzést követően – tárgyi bizonyítékként csatolják a büntetőügy irataihoz. Vádiratba foglalják azokra a településekre vonatkozó tényeket, ahol tömegesen fordult elő éhhalál.
Eddig – megyékre bontva – az alábbi számú dokumentumot vizsgáltak át és csatoltak a büntetőügyhöz:
Vinnyica megye – 50, Dnyipropetrovszk m. – 150, Donyeck m. – 70, Zsitomír m. – 109, Zaporizsja m. – 80, Kijev m. – 210, Kirovohrad m. – 139, Luhanszk m. – 46, Mikolajiv m. – 56, Odessza m. – 23, Poltava m. – 30, Szumi m. – 22, Harkiv m. – 50, Herszon m. – 60, Hmelnyickij m. – 100, Cserkaszi m. – 90, Csernyihiv m. – 93. Ez összesen 1378 okirat.
A biztonsági szolgálat szakmai levéltárában 400 dokumentumot találtak, melyeket csatoltak a büntetőügyhöz. Jelenleg a központi levéltárakban és a kormányhivatalok archívumaiban kutatnak.
Kikérdezik a genocídium szemtanúit és azokat is, akik a szülők, rokonok és ismerősök elbeszéléséből értesültek az akkori történésekről.
A nyomozás fényt derített a rendszeres megtorlásokra, a kuláktalanítás végrehajtására, a természetben kirótt büntetésekre, a folyamatos, gabona és más élelmiszerek utáni házkutatásokra, a halálozási arány 1933-as ugrásszerű megnövekedésére, az ember- és hullaevés egyáltalán nem egyedi eseteire. 17 megyében hallgatták meg a tanúkat.
Vinnyica megyében 20, Dnyipropetrovszk megyében 50, Donyeck megyében 10, Zsitomír megyében 25, Zaporizsja megyében 35, Kijev megyében 5, Kirovohrad megyében 64, Luhanszk megyében 12, Mikolajiv megyében 56, Odessza megyében 27, Poltava megyében 15, Szumi megyében 21, Harkiv megyében 74, Herszon megyében 44, Hmelnyickij megyében 15, Cserkaszi megyében 14, Csernyihiv megyében 46 embert, összesen 533 személyt hallgattak meg.
Feldolgozzák a tárgyi bizonyítékokat is. A nyomozók rengeteg dokumentumot (újságokat, leveleket, visszaemlékezéseket, fényképeket, a túlélők emlékeit rögzítő film- és videofelvételeket) kapnak.
Megállapítják az áldozatok számát minden egyes településen, járásban és megyében. Az egészségügyi levéltárakban őrzött anyagokból kiderült, hogy számos esetben meghamisították a halál okára vonatkozó bejegyzést, megtiltották a halottak nyilvántartását.
Felkutatják a tömegsírokat is. Eddig Dnyipropetrovszk megyében 57, Zsitomír megyében 2, Kirovohrad megyében 3, Luhanszk megyében 90, Mikolajiv megyében 30, Poltava megyében 273, Harkiv megyében 206, Hmelnyickij megyében 35 tömegsírt találtak. Az ezekben eltemetettek száma százezres nagyságrendű.
A nyomozás megállapította, hogy a legtöbb ember Ukrajna központi és keleti területein halt éhen.
A nyomozó szervek megkeresést intéztek az oroszországi Szövetségi Biztonsági Szolgálathoz, Belarusz és Moldova igazságügyi szerveihez, hogy tegyék lehetővé a betekintést a szovjet kommunista párt és a népbiztosok tanácsának dokumentumaiba, és más, az ukrajnai éhínséggel összefüggő rendeletekbe, utasításokba, rendelkezésekbe, statisztikai és egyéb, az ukrajnai éhínséget érintő anyagokba.
Jogsegélyt kértek Olaszországtól is, hogy betekinthessenek a harkivi konzulátus 1921-33-as levelezésébe. Hasonló kéréssel fordultak a lengyel hatóságokhoz is.
Előkerültek olyan anyagok, amelyek bizonyítják, hogy Dnyipropetrovszk megyében megtiltották a gabonával és minden egyéb élelmiszerrel való kereskedést, összesítették a feketelistára került kolhozok, falusi tanácsok, járási vezetők listáját, az összes élelmiszer, ruhanemű és berendezési tárgy elkobzását rögzítő jegyzőkönyveket.
Megszerezték a Dnyipropetrovszk megyei egészségügyi hivatal halálozási nyilvántartását, amely tartalmazza az éhen haltak számát.
A Harkivban előkerült hasonló dokumentumok meggyőzően bizonyítják a tragédia nagyságát. A megyei igazságügyi orvostani hivatal és a harkivi igazságügyi kórbonctan jelentéseiből megismerhető az 1932-33-as valóság. Naponta 130-303 halott érkezett a halottasházba, köztük sok gyerek. A dokumentumok tanúsága szerint 1933-ban összesen 8 940 halott került hozzájuk, ebből 6 021 ember halt éhen.
A nyomozás folytatódik.
