Történészek és művészek a Szvjatoszláv ligetben
Nincs semmi szebb az ősznél a Kárpátokban! Körös-körül tobzódnak a színek: az égbolton, a hegyeken, a levegőben mindent áthatol a szépség. Úgy érezzük, hogy egy fantasztikus világba csöppentünk.
A távolban, a homály fátylával borított, égbeszökő hegyek előterében átködlik a csodálatos fehér kereszt. Amikor megláttuk, mindnyájunknak egy szempillantás alatt elállt a lélegzete.
A halottak napját megelőző napon a Nemzetközi történész-művész fórum résztvevőiként tisztelegtünk Teodoszija Brizs szobrász előtt, aki, mielőtt eltávozott az örökkévalóságba, tehetségének hála, megalkotta ezt a csodálatos emlékművet a drevlján (ősi szláv törzs) fejedelem, Szvjatoszláv Volodimirovics sírjára. A férje, Jevhen Beznizko és a fia együtt fejezik be ezt a figyelemre méltó alkotást.
A Kijevi Rusz és az Árpádok nemzetsége témájú nemzetközi fórumunkra október 28. és 30. között került sor a Kárpátokban, a Lviv megyei Szkole város és Hribenyiv község között elterülő Szvjatoszláv ligetben. A fórum kezdeményezője és szponzora Valerij Bozsko, a Szvjatoszláv kemping tulajdonosa volt, aki – szerencsénkre – igaz és gyönyörű nemzeti történelmünk odaadó híve. Az elmúlt harminc esztendőben több alkalommal módom volt közelebbről is megismerni ennek a mecénásnak a jószolgálati tevékenységét. Annak idején ő szponzorálta a Lvovi Kamarazenekar programjait, a felesége pedig a zenekarban hegedült. Bőkezű támogatásának köszönhetően koncertezhettünk sok európai országban, népszerűsítve klasszikus muzsikánkat. A megye művészegyüttesei közül elsőként tarthattunk jótékonysági hangversenyt 1991-ben a lvovi Szent Lázár Székesegyházban, hogy a bevételből elkészülhessen Andrij Septickij metropolita emlékműve. A mostani fórumon azonban megtudtuk, hogy az emlékmű makettje reménytelenül porosodik egy lvovi raktárban, a szoborra szánt pénz pedig köddé vált…
A fórumot kétévnyi aprólékos előkészítő munka előzte meg. 2007. november 1-jén a feleségemmel, Zsuzsával egy emlékkoncerten vettem részt Szkoléban, és létrehoztuk a Szvjatoszláv Alapítványt.
2009. márciusában, az Ukrán Nagykövetség égisze alatt és a Hartyányi Jaroszlava vezette Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület kezdeményezésére szervezett magyarországi ukrán kulturális napok keretében részt vettünk a Kijevi Rusz és az Árpádok nemzetsége elnevezésű kerekasztal-beszélgetésben. Akkor vetődött fel igazán, hogy Szvjatoszláv sírja valóban létezhet. Font Márta, a Pécsi Egyetem professzora és rektor-helyettese dokumentumokat szeretett volna látni a feltételezett sír környezetében végzett ásatásokról. Bozsko úr bemutatta a résztvevőknek a Szvjatoszláv sírjára vonatkozó, 200. 03. 28-ai keltezésű, 137-es számú anyagot, amelyet a Lvivi Történeti Múzeum igazgatója, Csajkovszkij és Konoplja, az ásatások irányítója bocsátott a rendelkezésére, illetve néhány, a témával foglalkozó, tudományos igénnyel megírt tanulmányt. Szvjatoszláv fejedelem halála óta több mint 995 esztendő telt el, de környéken máig élnek a fejedelemre egyértelműen utaló elnevezések. Pl. Szkole, Szlavszk, Szvjatoszláv (Szkole elővárosa), Szlavki (az Opora folyó mellékága), Szvjatoszláv ligete, a Szvjatoszlavcsik folyócska és Szvjatoszláv sírja.
Még nem áll rendelkezésünkre annak a régészeti kutatásnak a jegyzőkönyve, amelyet 1971-ben végzett az azóta elhunyt tudós kutató, O. Ratics. Az ásatásokról készült beszámolót az Ivan Kripljakevics nevét viselő Ukrainisztikai Intézet levéltárában őrzik. Az 1971-es ásatások során tártak fel egy korábbi, a X. század végéről vagy az XI. század elejéről származó temetkezési helyet. A sírban néhány cserépdarabot, bronz gyűrű egy darabját, emberi csontokat, és egy skandináv motívumokkal díszített kardhüvelyt találtak. Bozsko úr elmondta, hogy a területen később a neves lvovi régész, Rozsko is kutatott. Több régésszel együtt kiásott Szvjatoszláv sírja környékén, a kisebb hantok mentén hét kutatóárkot, és beigazolódott, hogy a fejedelmi sírt nagy temető veszi körül.
Kijevben már megtalálták, és kutathatóvá tették Jaroszlav Volodimirovics fejedelem (Szvjatoszláv testvére) sírját, és e kutatások eredményeképpen helyénvaló lenne rögzíteni a rokoni kapcsolatot Jaroszlav és Szvjatoszláv között, és lehetőség szerint 99% pontossággal meghatározni Szvjatoszláv temetkezési helyét.
A fórum munkájában részt vett Szvisztun, a városi adminisztráció vezetője, Romanisin, a járási tanács elnöke és Klepuc, a járási adminisztráció egykori helyettes vezetője, akik beszámoltak a panteon létrehozása körüli nehézségekről, különösen ezekben az elhúzódó gazdasági válsággal sújtott esztendőkben. Hangsúlyozták, hogy az építkezésre egyetlen kopijka állami pénzt sem költöttek. Ennek ellenére a létesítmény már félig kész, és a munkálatok a lehetőségekhez mérten folytatódnak.
Tisztában vagyunk azzal, hogy ilyen hosszú idő alatt a temetkezési helyet többször is feldúlták, hol a kincsvadászok, hol pedig a hivatalos hatalom megbízottai. Az őslakosok szerint már az Osztrák-Magyar Monarchia évei alatt folytak itt ásatások, és az akkori kutatások alapján helyezték 30 méterrel távolabbra a transzkontinentális vasútvonalat, amely ma is a panteon mellett halad el.
Szeretnénk bevonni a kutatásokba a magyar tudományos élet és az állam képviselőit. Elfogadta meghívásunkat a fórumra Bársony András, Magyarország ukrajnai nagykövete. Figyelmesen hallgatta az előadókat és részt vett az egyes előadásokat követő vitákban. Ebben nincs semmi meglepő, hiszen minden egyes előadás valamilyen szinten érintette Magyarország és Ukrajna közös történelmét.
Dr. Leontyij Vojtovics történész professzor, a lvovi Ivan Franko nemzeti Egyetem tanszékvezetője tartott előadást a IX. század második felében kialakult magyar-szláv kapcsolatokról. Érintette az ugorok (magyarok) őstörténetét, a finnugor népességhez sorolva őket, és elutasítva az ugorok és hunok azonosságára vonatkozó állításokat. A professzor azt állítja, hogy az antropológiai jellegzetességek tekintetében nem mutatható ki semminemű azonosság az ugorok-magyarok és a mongoloid rassz között. A professzor verziója szerint az ugorok-magyarok Árpád vezetésével nem a nehezen átjárható Vereckei hágón át léptek a Kárpát-medencébe 897-899 között, hanem a jóval lankásabb Lubkivin, amelyet később is használtak galíciai hadjárataik során. Állítását azzal támasztotta alá, hogy magyar katonasírokra bukkantak a Galíciába vezető út mentén, Szudova Visnya, Peremisl és Zemplén környékén.
Igor Micko, a történettudományok kandidátusa, az Otrogi Akadémia tudományos főmunkatársa Szent Olga életének magyarországi vonatkozásairól tartott előadást. Több változattal is előhozakodott Olga hercegnő származását illetően, és felsorolta azokat a rituális szertartásokat, amelyek megindokolták népszerűségét. Bukovinában Olga napján a XI. századtól kezdve különféle varázsló szertartásokat végeznek a lányok, és a nyírfa pedig Szent Olga jelképe. Az előadó kíváncsi volt arra, vajon „a magyaroknak vannak-e az Olga – Ilona, Heléna, Helga, Julga, Helsunda – névhez köthető vallási szokásaik”.
Én a Kijevi Rusz területén a IX.-XI. században kibontakozó jogállami és művelődési fejlődés történetéről beszéltem. A legnagyobb érdeklődést az előadásnak azok a részei keltették, amelyek a szűken vett kulturális területet érintették: a régi egyházi énekek, gregorián korálok, a többszólamú előadásmód, a hangjegyek rögzítésének módja a középkorban, az egyházi zene megújítása Guido d’Arezzo szerzetes által, stb.
Jurij Diba építész, a Lvovi Nemzeti Műszaki Egyetem docense Magyarország és Ukrajna legrégebbi építészeti kötődéseiről (X.-XIII. századi rotondák és székesegyházak) beszélt, megemlítve a magyar műszaki megoldásokat, amelyeket Béla herceg (a későbbi I. Béla király) emigrációjához és Rosztyiszláv Volodimirovicshoz fűződő viszonyához köthetünk. A nagyfejedelem felesége, Ilona (Lenke) I. Béla leánya volt. Diba egy érdekes felvetéssel is előállt: eszerint Constanciát, IV. Béla király leányát, Lev Danilovics, Halicsi, Peremisli és Belci fejedelem feleségét nagy valószínűséggel a lvovi Alsó Várban temették el, ott, ahol jelenleg a Zanykovecka Színház és a kiállítóterem áll.
Dr. Alekszandr Majorov professzor, a Szentpétervári Állami Egyetem zenetörténeti tanszékének vezetője Bizánc, Lengyelország, Magyarország és a Halics-Volini Rusz kapcsolatáról tartott előadást, megemlítve egy érdekességet, mégpedig azt, honnan került a Manuel kereszt a párizsi Notre Dame Székesegyházra. A keresztény szent ereklye útjának rendkívül érdekes és drámai, ugyanakkor tudományosan megalapozott története van.
A fórum művészeti programjának részeként elszavaltam Usztyijanovics: Szvjatoszláv sírja című költeményét, és eljátszottam néhány darabot szurmán. Alla Szirenko, Londonból érkezett zenész professzor az élmény hatása alatt saját improvizációit adta elő zongorán. Makausz Zsuzsa ukrán népdalfeldolgozásokat szólaltatott meg.
Este, a hivatalos részt követően még nagyon sokáig vitatkoztunk, ami azt bizonyította, hogy a fórum témája szükséges és időszerű volt. Megbíztuk Vojtovics urat, hogy szerkessze meg, és rendezze sajtó alá az előadások és a viták anyagát.
A program zárásaként a fórum résztvevői és a járási hivatal képviselői megkoszorúzták Szvjatoszláv fejedelem sírját, az ukrán hősök, illetve a magyar honfoglalás emlékművét a Vereckei-hágón.
A fórum munkáját végig kísérte a gyönyörű idő, a Kárpátok frissítő leheletétől üde, tiszta és áttetsző levegő, a házigazdák vendégszeretete, a kitűnő szállás és a finom, házias konyha.
Türelmetlenül várjuk a következő fórumot és a munka folytatását.
Olekszandr Scsur
