2009. január 29-én, Moszkvában, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) kibővített ülésén Dmitrij Medvegyev orosz államfő szó szerint egyetlen mondattal leleplezte az FSZB célzott akcióját: „Egy sor szomszédos államban fennmaradt az instabil társadalmi-politikai helyzet, folytatódtak a NATO kibővítésére irányuló kísérletek, többek közt Grúzia és Ukrajna ún. gyorsított tagfelvételének megakadályozását célzó lépések. Ez a tény természetes módon megkövetelte minden szakszolgálat, rendvédelmi szervezet pontos és összehangolt tevékenységét, és ennek a tevékenységnek a legmagasabb szinten történő koordinálását. Azt kell mondanom, hogy a Szövetségi Biztonsági Szolgálat egészében véve sikeresen oldotta meg a feladatot”.  (A teljes szöveg az alábbi honlapon érhető el).
Azaz, az Oroszországi Föderáció elnöke nyíltan bejelentette, hogy Ukrajna euroatlanti integrációs törekvéseinek kudarca az orosz titkosszolgálatok érdeme, tevékenységük következménye. A kijelentést követően az elnök köszönetet mondott a Szövetségi Biztonsági Szolgálatnak, ami nyílt beismerése annak, hogy az orosz titkosszolgálatok célirányos akciókat hajtanak végre Ukrajnával szemben, amelyek az ország szuverenitásának és függetlenségének megingatására irányulnak. Ez nemcsak a nemzetközi jog durva megsértése, hanem az oroszországi törvényeké is, hiszen a Szövetségi Biztonsági Szolgálat tevékenységét szabályozó törvény egyetlen titkosszolgálati ág számára sem engedélyez hasonló akciókat. A Szövetségi Biztonsági Szolgálatra vonatkozó, az Állami Duma által 1995. február 22-én elfogadott törvényben, és az azóta eszközölt módosításokban sincs egyetlen szó sem olyan célzott akciókról, amelyek más államok szuverenitása ellen, azok külpolitikájának „korrigálására” irányulnának. Itt jegyezném meg, hogy a törvényt 1995-ben aláírta az orosz államfő. Ebben a dokumentumban nincs szó olyan, Ukrajna ellen irányuló akcióról, amilyenért Medvegyev elnök köszönetet mondott az FSZB-nak. Ezzel szemben az FSZB kimondott kötelessége az állam- és hadititkok kiszivárogtatásának megakadályozása. Az Ukrajna NATO tagságának megakadályozására irányuló orosz titkosszolgálati akció a Kreml legszigorúbb titkainak egyike. Ezt a titkot most maga Dmitrij Medvegyev szivárogtatta ki.
Tehát, az orosz titkosszolgálatok továbbra is folytatják célirányos akcióikat, amelyeknek célja Ukrajna szuverenitásának és függetlenségének megingatása. Az FSZB és a kémszolgálat munkatársait kitüntették Ukrajna elszigetelése érdekében kifejtett tevékenységükért. Az FSZB Ukrajnával foglalkozó részlegét az utóbbi időben akkorára bővítették, hogy az állomány jelenleg a másfélszerese annak a létszámnak, amely az 50-es években, az UPA működése idején dolgozott a szervezetben.
Vegyük górcső alá az orosz titkosszolgálatok Ukrajna elleni tevékenységének egyetlen aspektusát, az ún. „zsidó kártyát”.  Először vessünk egy pillantást a múltra.
Vajon mikor kezdték használni a birodalmi kártyakeverők ukrán földön a cinkelt „zsidó kártyát”?
Az Orosz Birodalomban ez bevett gyakorlat volt.

A Szovjetunióban hosszú éveken át a pogromok szervezőjeként mutogattak Szimon Petljurára. És semmi jelentősége sem volt annak, hogy Volodimir (Zejev) Zsabotinszkij, a kitűnő publicista, közéleti személyiség és politikus, a cionizmus egyik alapítója és tekintélyes ideológusa mélységesen tisztelte Petljurát. A Szovjetunióban egyszerűen tilos volt Zsabotinszkij nevének említése.
Itt jegyzem meg: nem sokkal Szimon Petljura párizsi meggyilkolását követően, pontosabban a negyvenedik napon – 1926. július 4-én – Volodimir (Zejev) Zsabotinszkij a következőket nyilatkozta a New Yorkban megjelenő The Jewish Morning Journalnak: „Sem Petljura, sem Vinnicsenko, sem pedig ennek az ukrán kormánynak a tagjai nem voltak „pogromisták”, ahogy sokan mondják róluk. (…) Én nagyon jól ismerem ezt az ukrán, szociálisan érzékeny, nemzeti érzelmű értelmiségi embertípust. Köztük nőttem fel, velük együtt harcoltam – a zsidó és ukrán – antiszemiták és oroszosítók ellen. Sem engem, sem pedig Dél-Oroszország gondolkodó cionistáit nem lehet meggyőzni afelől, hogy ezek az emberek antiszemiták voltak”.
2009. május 28-án Borisz Spiegel orosz szenátor és az orosz titkosszolgálat kezdeményezése nyomán létrejött szervezet, Az Oroszajkú Zsidóság Világkongresszusának elnöke Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel folytatott jeruzsálemi tárgyalásán az antiszemitizmusról szólva kijelentette: Ukrajnában „feltámasztják azokat a régi nemzeti hősöket”, akik bűncselekményeket követtek el a zsidók ellen, „átírják a történelmet, tisztára mossák ezeket az embereket”. Borisz Spiegel név szerint megemlítette Szimon Petljurát. Izraeli sajtóhírek szerint „Netanjahu miniszterelnök úr nyugtalanságának adott hangot”. Fontos: az izraeli Likud párt Volodimir (Zejev) Zsabotinszkij eszmei vonulatát képviseli, arcképe ott függ annak a pártnak a székházában, amelyet Benjámin Netanjahu vezet.

Most pedig idézzük magát Szimon Petljurát:

IDÉZET AZ UNK HADSEREGE FŐPARANCSNOKSÁGÁNAK 1919. AUGUSZTUS 26-ÁN KELT RENDELETÉBŐL

Ideje megérteni, hogy a békés zsidó lakosságot, gyermekeiket, asszonyaikat ugyanúgy megfosztották szabadságától és nemzeti akaratától, mint bennünket.
Nincs hová menniük innen. Velünk élnek ősidők óta, velünk osztoznak sorsunkban és sorstalanságunkban…
Határozottan megparancsolom, hogy mindazokat, akik pogromokra bíztatják önöket, távolítsák el a hadseregből és állítsák bíróság elé, mint a Haza árulóit. A bíróság ítélje meg cselekedeteiket, és szabja ki a legszigorúbb ítéletet a bűnelkövetőkre. Az Ukrán Népköztársaság kormánya tisztában van azzal, milyen károkat okoznak a pogromok az államnak, ezért felhívással fordul az ország egész lakosságához, amelyben felszólítja az embereket, hogy szálljanak szembe a zsidó lakosság elleni pogromokat folytató ellenségekkel…

Petljura főatamán

RÉSZLET A POGROMOK ELLENI, 1919. OKTÓBER 12-ÉN KELT FELHÍVÁSBÓ

Néphadseregünknek egyenlőséget, testvériséget és szabadságot kell vinnie mind az ukrán, mind pedig a zsidó lakosságnak, hiszen az utóbbiak tevékenyen támogatják az UNK kormányát. Valamennyi pártjuk kiáll Ukrajna függetlensége mellett, és kiveszi a részét a köztársaság építéséből.
Személyes ismereteim vannak arra vonatkozóan, hogy a zsidó lakosság segítette a katonáinkat és támogatta törvényes köztársaságunkat.
Nagy tiszteletet érzek az iránt az áldozat iránt, amelyet a zsidó lakosság hozott meg ebben a harcban, és tett le a haza oltárára.(…)
Sújtsa halálbüntetés a pogromistákat és provokátorokat.

Petljura főatamán

Hamarosa sor kerül az Ukrajnai Népi Mozgalom alapító kongresszusának huszadik évfordulójára. Vajon emlékszik-e még valaki arra, hogyan riogatta húsz évvel ezelőtt a hivatalos sajtó az olvasókat azzal, hogy „a mozgalmárok antiszemiták”? Én emlékszem. Akkor a kongresszuson felolvasták üdvözlő táviratomat, amelyet egy zsidó kifejezéssel – Salom! – zártam.
1990 elején a kormány imígyen riogatta a kijevi zsidókat: itt jártak az utcaseprők, és figyelmeztettek: „Jönnek Lvovból a géppisztolyos mozgalmárok. Ne hagyják el otthonaikat. Pogromok lesznek”. Miroszláv Popovics filozófussal sikerült bejutnunk a televízióba, és a provokátorok elhallgattak.
1991. december 1-jén pokolgépet találtak a kijevi zsinagógában. Pontosan a függetlenségről tartott népszavazás napján, hogy egyesek elmondhassák: még függetlenné sem lettek, máris robbannak a zsinagógák. Ezt a robbanószerkezetet nem a zsinagóga, hanem az ukrán függetlenség alá rakták.
2003 – 2004. Viktor Juscsenko ukrán elnökjelölt ellenfelei a moszkvai politika-technikusok és a titkosszolgálatok manipulált tervei nyomán híreszteléseket terjesztenek, írásokat publikálnak, és filmforgatásba kezdenek „Juscsenko és környezete antiszemitizmusáról”. 2003 decemberében Viktor Juscsenko üdvözölte az ukrajnai zsidókat Hanuka alkalmából. Kucsma elnöksége idején nem volt ilyen köszöntés. Viktor Juscsenko, köszöntvén a zsidókat Hanuka, majd pedig Peszah alkalmából, kijelentette: „A zsidók történelme sok mindenre megtanít mindnyájunkat”. Leszja Ukrajinkát idézte: „S midőn küzdtél Ukrajnám, miként Izráel”. Jómagam is szóltam az ukrajnai zsidókhoz, és elmondtam, hogy a háború alatt Viktor Juscsenko édesanyjának családja szülőfalujukban, Horuzsivkában bújtatott három, Romni városba való zsidó lányt. Másfél évig. Kockáztatva az életüket. Mentették a zsidó lelkeket.
Ezzel megsemmisült a Juscsenko ellen indított kampány. A már jelentős összegeket felemésztő film forgatását leállították. Győztünk a Majdanon.
Mindezek ellenére az orosz titkosszolgálatok nem állították le a „zsidó kártya” kijátszását Ukrajna ellen.

2008 áprilisában az IA REGNUM orosz internetes oldalon megjelent egy hír, miszerint egy bizonyos Jurij Vilner izraeli történész könyvet jelentetett meg Andrej Juscsenko: legenda és valóság címmel. És szinte abban a pillanatban kezdett terjedni a világhálón a következő mondat: „A kutatások arra utalnak, hogy a második világháború idején az ukrán elnök apja tábori csendőr és náci informátor lehetett”. „Utalnak, hogy lehetett”. Stilisztikai pongyolaság, ami senkinek sem tűnt fel? Hamarosan a „könyv” szövege is megjelent az Interneten. Elkezdtem olvasni. A szöveg fölött a következő ajánlás állt: „Áron Schneiernek, a humanistának”. Ki ez az Áron Schneier? Mikor élt? Vagy ma is él? Kezdtem kutakodni az emlékeimben, és eszembe jutott. Egyik publikációjában utalt rá Mihajlo Heifetz izraeli publicista, hogy az a bizonyos egykori szovjet politikai fogoly, aki annak idején ragyogó megemlékezéseket írt Vaszil Sztuszról. Áron Schneier az izraeli Jad Vasem munkatársa. Felhívtam. Kiderült, hogy a „kutatásról” a neten olvasott, és fogalma sincs, kicsoda Jurij Vilner. A REGNUM orosz hírügynökség váltig állította: „a könyvet Izraelben adták ki, úgy került Moszkvába”. Viszont senki – sem Izraelben, sem Oroszországban, sem másutt – sem tudósok,  sem újságírók nem tudtak semmit sem ennek az „izraelinek” a létezéséről. Megnéztem a könyv Interneten közzétett ISBN számát – 969-228-292-5. Az első három szám azt az országot jelzi, ahol a könyvet kiadták. Kiderült, hogy 969 Pakisztán jelzőszáma! Feltételezhetjük, hogy a könyv ebben az országban kapott nyilvántartási számot. Az ISBN adatbázison végzett kutakodásainkból azonban az derült ki, hogy „ilyen könyv nem létezik”. Ami azt jelenti, hogy a nemzetközi nyilvántartási szám hamisítvány. Következésképpen hamisítvány maga a „könyv” és a „szerző” is. Olyan hamisítvány, amelyet egy ukránellenes különleges akció keretében dobtak be köztudatba, és amelynek célja az ukrán-izraeli kapcsolatok megrontása, az ukránok és a zsidók szembe állítása volt. Szerettek volna ráijeszteni a civilizált világra Juscsenko ukrán államfő édesapja „fasiszta múltjának sötét lapjaival”. A REGNUM oldalán közzétett hamisítvány felbukkanása után néhány nappal a „leleplezés” egyszerre – 2008. április 18-án – jelent meg a kijevi Moloda Ukrajina (Fiatal Ukrajna) című lapban és egy izraeli Internet megosztón, s ezzel elindult világkörüli útjára. Az ukránok elleni célirányos akció már indulásakor lelepleződött.
A birodalmi őrülettől és krónikus kisebbségtudattól szenvedő orosz vezetés a titkosszolgálatok közreműködésével szeretné zombivá formálni saját ukrán-fóbiáját és a világ közvéleményét, az orosz társadalmat és – a felügyeletük alatt álló tömegtájékoztatás és véleményformáló ügynökeik révén – az ukrajnai lakosság meghatározó szegmensét.
Az orosz titkosszolgálatok Ukrajna elleni akcióikhoz – a „zsidó kártya” kijátszásához – felhasználják saját „díszzsidóikat”, többek közt a moszkvai rabbikat.

IDÉZET AZ EURÓPAI IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG HONLAPJÁRÓL

A rabbik és az eurázsiaiak egyesítik erőiket a nácizmus elleni harcban
2007. augusztus 21.
Augusztus 20-án, Moszkvában, a Szpaszogleniscsev közben álló zsinagógában került sor Pavel Zarifullin, az Eurázsiai Ifjúsági Szövetség vezetőjének hivatalos találkozójára Adolf Sajevics oroszországi főrabbival. A megbeszélés során az EISZ vezetője és Oroszország főrabbija arra a következtetésre jutott, hogy egyetlen közös ellenségük van, mégpedig a jelenkori ukrán újnácizmus, amely a „narancsszínű” Juscsenko rendszer kvázihivatalos ideológiája.

IDÉZET AZ EURÁZSIA PORTÁL HÍREI HONLAPRÓL

Az eurázsiaiak és a zsidók a hagyományok védelméért és az ukrán állami fasizmus ellen
2008. november 11.
November 11-én, a Marjina Roscsa-beli zsinagógában találkozott Berl Lázár főrabbi és Pavel Zarifullin, a Nemzetközi Eurázsia Mozgalom vezetője.
A beszélgetés során Lázár rabbi mélységes aggodalmának adott hangot az Ukrajnában és a Baltikumban újjáéledő nácizmus okán. Elmondta, hogy Ukrajna Hőse kitüntetést kapott az SS hóhér Suhevics. A főrabbi hangsúlyozta, hogy meg kell akadályozni Ukrajna belépését az Európai Unióba és más nemzetközi szervezetekbe, s felszólította vendégeit, hogy vessék latba kapcsolataikat és tekintélyüket a nácizmus restaurációja elleni harcban.
Alekszandr Prohanov, a neves orosz újságíró, a Zavtra (Holnap) című lap szerkesztője, akiről honfitársai azt tartják, hogy „ami Putyinnak a gondolataiban, Prohanovnak a száján”, hát ez a Prohanov nyíltan imperialistának vallja magát, és 2008. szeptember 17-én, az Echo Moszkvi rádióállomásnak adott interjújában kijelentette: „Sztálin lesz Oroszország arca”. Ebben az interjúban mondta az alábbiakat is: „Mi okoztuk ezt a mostani válságot Ukrajnában”. A jövőt firtató újságírói kérdésre pedig ezt válaszolta: „Semlegesíteni kell Ukrajnát”.
Magas rangú orosz vezetők – többek közt a moszkvai polgármester – nyíltan támasztanak területi követeléseket Ukrajnával szemben. Az orosz titkosszolgálatok által dédelgetett és szívesen látott provokátorok meggyalázzák nemzeti jelképeinket a Hoverlán, összegyűrik, és lábbal tiporják az ukrán zászlót az izraeli Ukrán Nagykövetség előtt. Vitalij Csurkin, az Oroszországi Föderáció állandó ENSZ-képviselője 2008. október 28-án tartott sajtóértekezletén a következőket mondta az 1932-33-as ukrajnai éhínségről: „… az ukrán kormány arra használja ezt a témát, hogy egymásnak ugrassza a két testvérnépet, hogy nemzetközi viszályt szítson. (…) Bármilyen megtorlások és rémtettek róhatók is fel a sztálini rendszernek, mégsem ezek tekinthetők az éhínség fő okának. (…) Nem felel meg a valóságnak, hogy a sztálini rendszer célpontja az ukrán nemzet volt”. Nem tudom, hogy Csurkin, az orosz diplomata olvasta-e Vaszilij Groszman Minden folyik című, az éhínségről szóló könyvét. Nem tudom, hogy Csurkin úr olvas-e egyáltalán valamit „a Központból érkező utasításokon” kívül. Ez a nyilatkozat azonban szégyentelen szentségtörés. Ocsmány szentségtörés és nyilvánvaló hazugság jelenik meg egy másik nyilatkozatában is. Idézem: „Egy másik, szerintem az előbbiekhez szorosan kötődő tény a nácizmus heroizálása. (…) Az ukrán elnök a kitüntetésről szóló határozatban hősnek nevezte az ukrán náci mozgalom egyik prominens vezetőjét, Suhevicset. (…) Emlékeznek még arra, hogy Kijevben zsidók ezreit gyilkolták meg?  Hogy a zsidókat a Babij Jaron lemészárolók többsége ukrán náci volt”?

„Az ukrán nácik”? Vajon tényleg ők, nem pedig a német kommandók gyilkolták le a zsidókat a Babij Jaron? Hogyan is lehetett a mészárlás részese „a náci Suhevics”, aki akkor Galíciában tartózkodott? Ezt csak egy tájékozatlan ember, vagy tudatos hazudozó állíthatja. Nem hiszem, hogy Csurkin tájékozatlan lenne.
Emlékeztetném Csurkin urat, hogy a Szovjetunió, amelynek mai jogutódja az Oroszországi Föderáció, 1939-től 1941-ig a náci Németország szövetségese volt. Mi mindenről tanúskodnak a közös, német-orosz díszszemléket megörökítő filmkockák! Szólnom kell arról is, milyen félretájékoztató akció célpontja Roman Suhevics tábornok, az UPA egykori főparancsnoka. Először az jelent meg a sajtóban, hogy Suhevics „az SS kapitánya” volt. A félretájékoztatókkal azonban közölték, hogy ilyen rang egyáltalán nem létezett. Ekkor a félretájékoztatók valami „obersturmführert” csináltak Suhevicsből. Aztán elmagyarázták nekik, hogy annak, aki tagja akart lenni 1944-ben az SS-nek, hosszasan kellett bizonyítania „árja származását”, amivel Suhevics természetesen nem rendelkezett. Aztán arról szóltak a sajtóhírek, hogy Suhevics személyesen Hitlertől vehetett át katonai kitüntetést. A hazudozókat emlékeztették, hogy Hitler kezéből egyetlen ember, Himmler vehetett át katonai kitüntetést. Ami pedig Roman Suhevicset, az UPA főparancsnokát illeti, a Freiburgban működő Németországi Katonai Levéltár tájékoztatása szerint Suhevics nem birtokolt egyetlen német kitüntetést sem.
A félretájékoztatók végső célja azonban az, hogy lejárassák Suhevics tábornokot, az UPA-t, az egész ukrán nemzeti-felszabadító mozgalmat és Viktor Juscsenko ukrán államfőt.
Ezért vették elő a régi csekista módszert, kijátszva a „zsidó kártyát”: az egyik oldalt megvádolták a zsidók lemészárlásával, a másikat pedig azzal, hogy „heroizálják” az előbbieket. Jól ismert fogást alkalmaznak: elfordítani a zsidókat az ukrán újjászületéstől, elfordítani a zsidókat és az egész civilizált világot azoktól, akik szeretnék újjáteremteni az igazi, ukrán Ukrajnát. A szellemiségében, nyelvében ukrán, lángelméire és hőseire büszkén emlékező nemzetet, amely minden ott élő emberé, tekintet nélkül a származására.
1942-43-ban Suhevics felesége, Natalka egy zsidó kislányt, Ira Reichenberget bújtatta. Suhevics tábornok Irina Rizsko névre kiállított, hamis személyi okmányokkal látta el a kislányt. Amikor pedig a Gestapo letartóztatta Natalia Suhevicset, a kislányt a Lviv megyei Kulikiv faluban működő zárda árvaházába szállították. Ott élte túl a német megszállást és a háborút. Irina Rizsko két évvel ezelőtt halt meg Kijevben, ahol a fia, Volodimir ma is él.

Mindezt elmondtam 2008. november 3-án, az ukrán Külügyminisztériumban tartott sajtótájékoztatómon.
Viktor Juscsenko elnök állami szintre emelte az ukrán népfelkelő hadsereg elismerését. Az orosz titkosszolgálatok által manipulált tömegtájékoztatási eszközök (Oroszországban és külföldön egyaránt) őrült kampányt indítottak az UPA ellen, zsidók meggyilkolásával vádolva a szervezetet. 2008. október 14-én, Mária Oltalma ünnepén – ez a nap az UPA harcosainak emléknapja – interjút adtam a BBC-nek, amelyből idéznék egy részletet: „Az UPA zsidó ellenes akcióiról” szóló híresztelések nem egyebek Moszkva által terjesztett provokációnál. Hazugság, hogy az UPA zsidókat gyilkolt. Mondják meg, hogy gyilkolhatta az UPA a zsidókat, ha zsidók is szolgáltak a soraiban? Ismertem olyan zsidókat, akik szolgáltak az UPA-ban. Ismertem például Ábrahám Stercert, aki a háború alatt Izraelben élt. Volt egy bizonyos Sámuel Neumann – Makszimovics álnéven, volt egy Saj Varma nevezetű – a Hegedűs –, volt egy Roman Vinnickij… Tagja volt az UPA-nak egy kiemelkedő személyiség, egy asszony, Stella Krentzbach, aki később megírta visszaemlékezéseit. A Lviv megyei Bolehovban született, egy rabbi lánya volt és meggyőződéses cionista, de a legjobb bolehovi barátnője Olja, a helyi görög katolikus pap lánya volt. Stella a Lvovi Egyetem filozófia szakán végzett, és 1943-tól ápolónő és felderítő volt az UPA-ban. 1945 tavaszán fogta el az NKVD Rozsnyatovban, amikor találkozott az összekötőjével. Börtönbe került, megkínozták, halálra ítélték, de az UPA harcosainak sikerült őt kiszabadítani. Stella Krentzbachot, a zsidó lányt. 1945 nyarán az ukrán felkelőkkel együtt felment a Kárpátokba, és 1946. október 1-jén eljutott Ausztria angol megszállási övezetébe. Onnan került Izraelbe. Tudják hol dolgozott Izraelben? A külügyminisztériumban. Visszaemlékezéseiben leírta: ’Azért hogy ma élek és 38 esztendőm minden erejével a szabad Izraelt szolgálhatom, csak Istennek és az Ukrán Népfelkelő Hadseregnek tartozom köszönettel. 1943. november 7-én lettem a hős UPA tagja. Csoportunkban 12 zsidó volt, közülük 8 orvos’. Remélem, hogy az ukrán állam mindegyiküket nevén nevezi majd azokat, akik nem voltak ugyan ukránok, de harcoltak Ukrajna függetlenségéért. Ukrajna a hőseinek tekinti őket. Számomra az UPA szent, ugyanúgy, mint azok számára, akik származásuktól függetlenül a lelkükben éreznek valamit az ukránság iránt”.
Az oroszországi titkosszolgálatok igyekeznek destabilizálni az ukrajnai helyzetet, aláaknázni az ország szuverenitását és függetlenségét, negatív színben tüntetni fel a világ előtt, ezáltal ellehetetlenítve integrálódását az európai és euroatlanti intézményrendszerbe, s újra függőségben élő, manipulált szatellit állammá tenni. Az Ukrajna elleni titkosszolgálati akciókban nem mindennapi szerepet szántak a „zsidó kártyának”.
Az ukránokhoz és a zsidókhoz is szólok. Össze akarnak ugrasztani bennünket. A módszer ismert: „Oszd meg és uralkodj”! Nem sikerül megosztani bennünket. És uralkodni sem.

Budapest – Szkole, 2009. október 28-30.