Dmitro Tkacs
Bevallom, éltem, élek és adja Isten élni fogok
Egy diplomata visszaemlékezései
Nem tudok nem megemlíteni még egy történetet, ami Abojimovval és velem esett meg. Már ideiglenes meghatalmazott voltam, és a magyarok mindent megtettek, hogy az elismerésükről biztosítsanak, mint a független Ukrajna képviselőjét. Abban az időben Magyarország védelmi minisztere hivatalos látogatást tett Ukrajnában, engem pedig meghívtak a Budapest melletti tököli katonai reptérre a delegáció fogadására. A követségen kértem egy autót, de olyat, amin van zászlótartó. A feleségem varrt egy ukrán zászlót és itt volt az alkalom, hogy használjuk. Amikor ezt meghallotta Abojimov, megtiltotta, hogy autót adjanak nekem, mert nem akarta, hogy orosz autón valaha is ukrán zászló lobogjon.
Számomra ez maga volt a tragédia. A magyarok várják Ukrajna képviselőjét, nekem pedig nincs autóm. És ekkor eszembe jutott a barátom István, aki a magyar nemzetbiztonság vezetője volt és egy egész garázs Mercedesszel rendelkezett. Szerencsére megvolt a telefonszáma, felhívtam és ő válaszolt. Tíz perc múlva a követség előtt állt egy fekete Mercedes. Kimentem, a sofőrnek odaadtam a zászlót és ő elkezdte kitűzni.
Abojimovnak akkor épp el volt törve a lába és mankóval járt, így kirendelte a garázsból a kocsit, de az ügyeletes gondnok úgy gondolta, hogy az ő Mercedese érkezett meg és értesítette a követet. Látni kellett volna Ivan Pavlovics arcát. Kijön, és ez a galád Tkacs az ő Mercedesére tűzi ki az ukrán zászlót. Csak amikor már elmentem látta meg a magyar rendszámot. Mit kapott szerencsétlen gondnok a fejére?!
Tehát a követséget létrehoztuk és elkezdtünk dolgozni. Ki az a mi? Én, mint ideiglenes megbízott és Vitalij Herc, a Liszbank munkatársa. Vitalijnak volt egy Zsigulija, amivel Budapestet jártuk. Az első látogatónk egy amerikai állampolgár volt. Vízumért jött. Volt egy kis tapasztalatom a konzuli munkában, így adtam neki egy űrlapot és miután kitöltötte beütöttem a vízumot az útlevelébe. A pecsét gumiból volt, amit fejjel lefelé nyomtam be. Amikor az amerikai meglátta, hogy neki van az 1. számú vízuma, ráadásul fordítva, mint kellene, az öröme határtalan volt.
…
Ukrajna első nagykövetségének megalakítása rendkívül nehéz ügy volt. A Külügyminisztériumnak nem volt kétoldalú diplomáciai tapasztalata, sem diplomaták, akik tudták volna, hogy mi is ez. Emlékszem, amikor M. P. Makarevics, a első miniszterhelyettes megkért, mint Ukrajna magyarországi ideiglenes ügyvivőjét, hogy a minisztérium hivatali munkatársainak mondjam el, mi is az a kétoldalú diplomácia. Egy óra alatt elmondtam, és még két óráig válaszoltam a kérdésekre. Az értekezlet résztvevői később mind Ukrajna nagykövetei lettek különböző országokban. Azonban engem segített a tapasztalat, amit a szovjet nagykövetségen szereztem, a szervező munkában való jártasság, amit a komszomol adott, valamint egyszerűen az élettapasztalat és, hogy a hazámért szerettem volna munkálkodni.
Hát miért is Magyarország lett az, az ország, amellyel elkezdődtek Ukrajna kétoldalú kapcsolatai.
Magyarország nagy hangsúlyt fektetett és fektet mai is a jószomszédi kapcsolatokra. Ez olyan magától értetődő, hogy a határos országok szoros külpolitikai környezetet alkotnak, ahol természetesen a hatékony együttműködés a béke és stabilitás záloga minden ország határain, valamint a folyamatos belső fejlődés, a szabad és változatos kommunikáció a külvilággal. Ukrajnának a függetlenné válás első lépéseitől kezdve fontos volt a baráti és jószomszédi viszony kialakítása kivétel nélkül az összes szomszédos állammal. Abban az időben a magyarok álltak leginkább készen egy ilyen együttműködésre.
Ezt több tényezők befolyásolta.
Magyarország hosszú ideig szenvedett keleti szomszédjától. A birodalom – legyen az orosz, vagy szovjet – mindig fenyegette Magyarország államiságát. A magyarok történelmi emlékezetéből kitörölhetetlen Oroszország szerepe a 1848-as forradalom leverésében, valamint a Szovjetunió szerepe az 1956-os forradalom elfojtásában. Így amikor felcsillant a remény, hogy a keleti határoknál a birodalom helyébe Ukrajna léphet, egy olyan állam, amely a demokratikus, európai fejlődés útját választja, akkor a magyarok természetesen mindent megtettek annak érdekében, hogy a remény valósággá váljon. A magyar politikusok és lakosok többsége megérti, hogy napjaink Európájában nem érdemes Magyarország trianoni békeszerződés folytán elvesztett területeinek visszacsatolásában bízni. Ezért a magyar nemzet egyesítése egyet jelent a nyelvi és kulturális egységgel, ami a nemzeti hagyományok megóvásán alapul. Így tehát, Ukrajnát, amelynek a területén közel 160 ezer magyar élt, olyan országnak tartották, ahol a legkedvezőbbek a viszonyok a magyarok szellemi egyesüléséhez. Nem véletlenül Magyarország először Ukrajnával írta alá a nemzeti kisebbségek védelméről szóló megállapodást, valamint létrehozták az Ukrán-magyar Vegyes Bizottságot a nemzeti kisebbségek kérdésének kezelésére, mely több, mint 17 éve sikeresen működik.
Ahogy Ukrajna, úgy Magyarország is posztszocialista ország, melyek a fejlődés fő csapásirányának a piacgazdaságon alapuló demokratikus társadalom felépítését jelölte ki. Természetesen, a közös cél a jó együttműködés.
Mindkét ország deklarálta csatlakozási szándékát az európai és euroatlanti szervezethez. Magyarország folyamatosan támogatja Ukrajna európai és euroatlanti törekvéseit.
A geopolitikai tényező. A szomszédos Ukrajna és Magyarország a közép-kelet-európai régió országai. Szorosan összekapcsolódnak a védelem terén, tágabb értelemben – a haditól az ökológiáig. Gazdasági fejlődésükben fontos szerepet játszik az európai közlekedési hálózathoz való kapcsolódás – autó, vasút és vízi közlekedés terén.
A szocialista korszakban a két ország gazdasága meglehetősen összefonódott. Bár a KGST szétesése után Magyarország a nyugati országok felé orientálódott gazdasági téren, azért Ukrajna a magyarok számára továbbra is igen vonzó partner maradt. Hagyományosan a határ menti területeken fejlődik az együttműködés.
A két ország történelmi múltja nem terhelt konfliktusokkal és vitás kérdésekkel. Napjainkban is meglehetősen felhőtlenül alakulnak a kölcsönös kapcsolatok.
A legtöbb vitás nemzetközi kérdésben Ukrajna és Magyarország álláspontja gyakorlatilag megegyezik, vagy nagyon közeli. Ez lehetőséget ad mindkét ország külügyi hivatalának egységes irányvonalat követni a nemzetközi és a regionális szervezetekben egyaránt.
Ennek és más tényezőknek köszönhetően, tudatos, koordinált és céltudatos közös külpolitikával mindkét országnak, Ukrajnának és Magyarországnak is sikerült a 90-es években megteremteni egy integrált rendszer alapján a kölcsönösen előnyös és jószomszédi viszonyt. Ez magában foglalja a teljes körű ukrán-magyar együttműködés minden területét kivétel nélkül, és ennek végrehajtására a két ország kialakított egy hatékony kétoldalú, valamint nemzetközi szintű mechanizmust.
Fontos szerepet játszottak a személyes tényezők is. A 80-as évek végén a magyar Külügyminisztérium Szovjetunióért felelős hivatalának munkatársaként dolgozott Monori István – tapasztalt magyar diplomata, magasan képzett szakember és egyszerűen egy kedves ember. Ő segített nekem elkezdeni az ukrán-magyar együttműködést még a szovjet nagykövetségen. Én még nem hittem el, de ő már biztos volt benne, hogy Ukrajna hamarosan független állam lesz. A hivatalnál vele együtt dolgoztak még olyan fiatal diplomaták, mint Kontra Ferenc, Keskeny Ernő, Szűcs Szergej, akik szintén sokat tettek az ukrán-magyar kapcsolatok kibontakozásáért. Természetesen, egy ukrán származású diplomata jelenléte a szovjet követségen, aki a szovjet köztársaságokkal való kapcsolatokkal foglalkozott, szintén kedvező lehetőséget teremtett az ukrán diplomácia számára.
A kis kollektívánknak a kezdetektől fogva számos megpróbáltatással kellett szembenéznie.
1992 októberében Ungváron sor került az első találkozóra az ukrán elnök, Leonyid Kravcsuk és a magyar miniszterelnök, Antall József között. A repülők Munkácson szálltak le, mivel az ukrán elnök TU-134 gépét az ungvári reptér nem tudta fogadni. Először az ukrán gép szállt le, majd a magyar, ami egy katonai AN-26-os repülő volt. És amikor megfordult a szárnyával letörte az ukrán zászló rúdját. Természetesen minden újságíró, és voltak vagy harmincan, ezt lefényképezte. A tanácskozás után összehívtam az újságírókat és megkértem őket, hogy ne publikálják ezt a fényképet. Akkor még nem „tombolt” a demokrácia, és a kérésemnek volt súlya. A tárgyalások sikeresek voltak és a felek megállapodtak egy következő találkozóról Budapesten.
1993 decemberében elhunyt Antall József, az új korszak első magyar miniszterelnöke. Tudtam, hogy nagyon fontos, hogy a temetésre az ukrán elnök is eljöjjön. Sajnos, ezt Kijevben nem értették. Ennek egy oka volt: Antall József – miniszterelnök volt, míg L. M. Kravcsuk – elnök. És akkor mit tettem. Felhívtam a lengyel nagykövetet és megkérdeztem, hogy jön-e az elnöke. Azt felelte, hogy nem és ugyanezt kérdezte tőlem. Azt feleltem, hogy igen. A nap végén visszahívott Marek Kazminszkij és azt mondta, hogy az elnökük jön. Tiszta lelkiismerettel tájékoztattam Kijevet, hogy Budapestre jön a lengyel elnök. És így az elnökünk eljött, ami azért is fontos volt, mert a magyar fővárosban egy rendkívül fontos találkozóra került sor Al Gore-ral, az USA alelnökével, ahol elvi megállapodás született Ukrajna nukleáris leszereléséről.
