Magyar történész ukrán kitüntetése

Az idén, június 29-én, az Ukrán Kulturális, Oktatási és Dokumentációs Központban ünnepi esten emlékeztek meg az ukrán Alkotmány 13. születésnapjáról. A rendezvényen megjelent Hartyányi Jaroszlava, az Ukrán Országos Önkormányzat elnöke, Dmitro Tkacs, Ukrajna rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, a helyi ukrán önkormányzatok vezetői és tagjai, a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület aktivistái, ukrán diplomaták, magas rangú magyar vendégek, a média képviselői és sokan mások.
Dmitro Tkacs felszólalásában kiemelte, hogy Ukrajna alaptörvénye a nemzeti eszme jogi megtestesítője, és magába foglalja az ukrán nemzet világnézeti fundamentumát, bizonyítván, hogy politikai tekintetben a nemzet államalkotó képességeinek birtokában van. A továbbiakban a nagykövet kitért arra, hogy az ukrán Alkotmány egyben az ukrán állam politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésének programja is, mert e dokumentum által újabb lehetőségek nyílnak az ország számára ahhoz, hogy csatlakozzon Európa és a világ nemzeteinek közösségéhez. Dmitro Tkacs véleménye szerint a Legfelső Tanács által 1996-ban elfogadott új ukrán Alkotmány szilárd alapokra helyezte az ukrán államiságot és a társadalom fejlődését, hozzájárult az 1991-ben függetlenné vált Ukrajna új alapokra helyezett közintézményeinek létrejöttéhez.
Ezt követően a házigazda, Hartyányi Jaroszlava, az UOÖ, a MUKE, az Ukránok Európai Kongresszusának elnöke és az Ukránok Világkongresszusának helyettes vezetője emelkedett szólásra, aki bemutatta a megjelenteknek Kun Miklós magyar történészt, aki magas ukrán állami kitüntetésben részesült. Az elnök asszony hangsúlyozta, hogy Kun Miklós – összefogva a magyarországi ukrán közösséggel – nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a széles magyar közvélemény valós információkhoz jusson Ukrajnát illetően. Többek közt kivette a részét a tematikus kiállítások, a Terror Háza Múzeumban rendezett, az ártatlan áldozatokra emlékező tudományos konferencia és tárlat szervezőmunkájából, és kiemelkedő szervezőkészségéről tett tanúbizonyságot, amikor közreműködött abban, hogy 2003-ban a magyar Országgyűlés a sztálini hatalom bűntettének és az ukrán nemzet ellen elkövetett népirtásnak ismerje el a nagy ukrajnai éhínséget.
Viktor Juscsenko ukrán államfő nevében Dmitro Tkacs nagykövet adta át a kitüntetést Kun Miklós professzornak, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Kremlinológiai Intézete igazgatójának. A kiváló történész és közíró rendkívül aktív közéleti tevékenységéért, az 1932-33-as ukrajnai éhínségre vonatkozó teljes igazság feltárásáért, a magyar sajtóban a témában megjelentetett számos írásáért kapta a magas ukrán állami kitüntetést.
Az utóbbi években Kun Miklós jelentős szerepet játszott az ukrán – magyar kulturális együttműködés elmélyítésében. Többek közt új történelmi megvilágításba helyezve népszerűsíti az ukrán történelmet és kultúrát.  Közelmúltban jelent meg magyar és angol nyelven egy tekintélyes tanulmánya az ukrajnai éhínségről. Kun professzor következetesen kutatja a náci és a sztálini diktatúrákkal szemben kibontakozott ukrán ellenállási mozgalmak történetét. Munkájához ukrajnai és külföldi forrásokat használ fel. A hatalmas dokumentum anyag tette lehetővé számára, hogy 9 dokumentumfilm készüljön a témában a magyar közönség számára. Ezen túlmenően a magyar történész az éhínségről és az ellenállási mozgalmakról szóló több rádióadásban – a BBC-ben és a Szabadság Rádióban – is részt vett.
Kun Miklós megköszönte az ukrán diplomáciai képviselet vezetőjének és az UOÖ elnökének – és személyükben az egész ukrán közösségnek – a magas állami kitüntetést és kutatói munkásságának elismerését. Elmondta, hogy az utóbbi időben az Intézet kutatói tevékenységében prioritást élvez az éhínség témája. Kun professzor közölte, hogy az általa irányított intézmény ebben az esztendőben alapos elemzést készít az 1932-33-as ukrajnai éhínségről, hogy hitelt érdemlően megállapítsák, mekkora méreteket öltött az ukrán nemzet ellen elkövetett sztálini népirtás. A magyarországi ukrán Nagykövetség támogatásáról biztosította a professzort.
A kulturális egyesület és az UOÖ nevében Hartyányi Jaroszlava oklevéllel és néhány jelképes ajándékkal ismerte el Kun Miklós munkásságát.
Az ünnepi est folytatásaként a vendégek megtekinthették azt a kiállítást, amely a festőművész és grafikus Sevcsenkót mutatta be. A műsorban színpadra lépett a Makausz Zsuzsa – Scsur Olekszandr művész házaspár, Medenci Román énekes, Stefko Mihály hegedűművész és Mudraninec Arina muzsikus. 
A megemlékezést követő héten Kun Miklós professzor ellátogatott a Hromada szerkesztőségébe. A lap munkatársaival folytatott beszélgetés során Kun professzor beszélt arról, mennyire szereti a családját, és személy szerint a családjától szerezte az első ismereteit az ukrán kultúráról, nyelvről, szokásokról és történelemről. Ez még a bolsevik, sztálini Oroszországban volt. Nagyanyja is a sztálini megtorlások áldozata volt és megjárta a Gulágot, ahol sok ukránnal találkozott.
Kun Miklós felidézte a családi ünnepeiket, ahol a vendégek és a házigazdák gyakran énekeltek ukrán dalokat. A 70-es években gyakran járt Kijevben, ahol akkoriban gyakorlatilag nem lehetett ukrán nyelvű könyveket kapni. Pedig a fiatal kutatót nemcsak a történelem érdekelte. Szeretett volna többet tudni az irodalomról, festészetről, zenéről, az ukrán népművészetről, a hagyományokról és szokásokról. A fenti körülmények okán más forrásokból kellett merítenie.
Kun Miklós nagyon elismerően nyilatkozott az ukrán írókról és az alkotó értelmiségről. Sokat mesélt arról, milyen hatással voltak rá Tarasz Sevcsenko művei, külön kiemelve az író-festőművész vásznainak és lapjainak eredeti, európai stílusát. Kun professzor eredetiben olvasta Leszja Ukrajinka verseit, azét a költőnőjét, aki szinte teljesen ismeretlen Magyarországon, pedig az európai költészet nagyjai közt lenne a helye.
Feledhetetlen élményekkel gazdagították Ivan Necsuj-Levickij elbeszélései és novellái, aki az ukrán paraszti életvitel ábrázolásának utánozhatatlan nagymestere volt. Véleménye szerint az író történelmi hitelességgel jelenítette meg kora parasztságának mindennapjait.
Kun professzor találkozott a különböző ukrán emigrációs hullámok képviselőivel is az Egyesült Államokban és Kanadában, az ukrán történelmet több külföldi kollégájával együtt kutatta. Véleménye szerint a világ még nagyon keveset tud Ukrajna hetmani korszakáról és a kozák elit nemzetközi kapcsolatrendszeréről. Jövőbeni munkái során a kutató ezzel az időszakkal is szeretne foglalkozni.
Kun Miklós sok időt szentel az ukrajnai demokratikus folyamatok megfigyelésének. Nagy figyelemmel tanulmányozza a „narancsos forradalmat” megelőző időszak történéseit, az utóbbi évek bonyolult államalkotói folyamatát. Kun professzor meg van győződve arról, hogy a Nyugatnak jobban oda kellene figyelnie a fiatal ukrán demokrácia gondjaira, és nem kellene magára hagynia Ukrajnát, mert ennek az országnak rendkívül előnyös a földrajzi helyzete, természeti kincsekben és emberi tartalékokban gazdag, hatalmas ipari-műszaki és tudományos potenciállal rendelkezik.

Tudósítónktól