Ukrán vendégdiákok Szegeden

2013. május 7. és 18. között a Szegedi Egyetem Szlavisztikai Intézete látta vendégül a Drahomanov Nemzeti Tanárképző Egyetem Malisko nevét viselő ukrán Bölcsészettudományi és Irodalmi Intézetének diákjait. A négy hallgató az egyetemek közötti megállapodás keretében, részképzésen vett részt.  A vendégek kulturális programjának összeállításában a tiszteletbeli konzulátus, a városi, illetve az országos ukrán önkormányzat segített. Az ukrajnai vendégek jártak az egyetem ukrán foglalkozásain, maguk is kivették a részüket a tanításból, megismerkedtek a város nevezetességeivel, sokat megtudtak a magyar kultúráról, és oldott körülmények között ismerkedtek kortársaikkal. Natália Levadszka és Szofiko Vekua megosztotta élményeit lapunk munkatársával.

Vendégszerető ország

Ez volt az első külföldi után, és azért is felejthetetlen számomra, mert megismerhettem az itteni ukrán közösséget, találkozhattam olyan külföldi diákokkal, akik ukránul tanulnak, beszélgethettem lektorokkal és az egyszerű magyar emberekkel. Ennek az utazásnak a tapasztalatai aranyat érnek. Nekik köszönhetően sok mindent átértékeltem ukrajnai, illetve európai vonatkozásban.
Kis csapatunkat a Szegedi Egyetem, ez a rendkívül korszerű, hatalmas, különböző országokból érkezett és különféle szakokon tanuló diákokat képző oktatási intézmény fogadta. Csodálkoztam a tanár-diák viszonyon, mert itt mindennek az alapja egymás segítése, a megértés, és az, hogy a diákok tisztában vannak azzal, hogy felelősek a tudás megszerzéséért. Az ukrajnai felsőoktatási intézményekben, sajnos még mindig a szovjet „főnök-beosztott” viszony működik a diákokkal szemben, de a fiatalok többsége is inkább csak a diplomáért, mintsem a tudásért tanul.
A magyarországi utazás valóságos forradalmat hajtott végre a gondolkodásomban: még nem találkoztam ennyire hasonló és ugyanakkor ennyire különböző kultúrával, mint az ukrán és a magyar.
Csodálatos volt a csikósok bemutatója. Hihetetlen látványt nyújtott, ahogy az erős és fékezhetetlen teremtmények térdre borulnak lovasaik előtt. Ezt minden Magyarországra látogatónak látni kell! Külön fejezetet érdemelne a hihetetlenül gazdag magyar építészet – a legkisebb városkától a fővárosig. Szeretnék kezet szorítani mindazokkal, akik ilyen nagy gonddal őrzik a múlt értékeit.
Magyarország egy csodálatos ország, a magyarok rendkívül vendégszerető emberek. Ugyanakkor végérvényesen meggyőződtem arról, hogy számomra Ukrajna – minden szociális, gazdasági és egyéb gondja ellenére – a legjobb hely a világon. Hiszen csak ott vagyok otthon.

Levadszka Natália

Tele vagyok élményekkel

Már több mint két hete itthon vagyok, de a szegedi élményektől még nyugtalanok az éjszakáim, tele vagyok kellemes élményekkel. Amikor csak találkozom a lányokkal az egyetem folyosóim, cinkos mosoly jelenik meg az arcunkon, mintha valamilyen titok birtokában lennénk. Valóban van mire emlékezni.
Emlékszem, milyen gondolatok kavarogtak bennem, amikor megtudtam, hogy két hét gyakorlatra mehetek nemhogy egy másik egyetemre, hanem egy másik országba! Később jelentkezett a felelősségtudat, hiszen méltóképpen kell képviselni önmagunkat, az egyetemünket és az országunkat. Nyomban hozzá is láttunk az alapos felkészüléshez.
Szeged ámulatba ejtett bennünket. Valóban nagyon szép és izgalmas város. Elragadó építészeti alkotások, az egyetemi várossá alakulás érdekes története és a rengeteg diák! Emlékezetem fiatalos, eleven, vidám, izgalmas és pozitív kisugárzású városként őrizte meg Szegedet, valószínűleg a jókedvű diákok miatt.
A szegedi ukrán közösség érdekes és változatos programmal lepett meg bennünket. Voltunk az egyetem ukrán előadásain, ahol érdekes volt megfigyelni a nyelvünket tanuló külföldi diákokat. Óriási sikereket értek el az ukrán nyelv elsajátítása terén, semmilyen akadálya nem volt a társalgásnak, hiszen a lányok értettek bennünket és mi is őket. Kellemes meglepetésként ért minket az is, hogy a diákokat a nyelvtanulás mellett érdeklik az ukrán hagyományok és a konyha. Tudnak ukrán derelyét készíteni és borscsot főzni.
Nagyon sokat adott nekünk ez az utazás: új élményekkel, érzésekkel, tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak. Valahogy úgy érzem, hogy valami megváltozott bennem, bár egyelőre még nem tudom megfogalmazni, hogy pontosan mi. Köszönöm az egyetememnek, hogy lehetővé tette számomra ezt a felejthetetlen utazást.

Vekua Szofiko