Roman Suhevics diadalmas pályafutása

65 évvel ezelőtt, 1950. március 5-én hunyt el Roman Suhevics tábornok, az UPA főparancsnoka. Igazi hősként, harcban esett el. 43 esztendősen adta vissza lelkét a Teremtőnek, a végsőkig küzdve az ellenséggel.
Roman Suhevics minden kétséget kizáróan a XX. századi ukrajnai felszabadító mozgalom egyik legragyogóbb személyisége volt. Az Ukrán Katonai szervezetben (UVO), az Ukrán Nacionalisták Szervezetében (OUN), az Ukrán Népfelkelő Seregben (UPA) és az Ukrán Felszabadítók Főtanácsában (UGVR) való tevékeny közreműködése fontos garanciát jelentett ezen intézmények fejlődése és megerősödése szempontjából, de vezető szerepet vállalt az ukrán függetlenségi mozgalom kiteljesedésében is.
Roman Suhevics 1907. június 30-án született Lvivben, egy közismert galíciai családban. Nagyapja, Volodimir Suhevics kiemelkedő pedagógus és világhírű néprajzkutató, a Huculföld kiváló kutatója és a monumentális, ötkötetes Huculföld monográfia szerzője volt. Sztepan nagybátyja az ukrán szicsi lövészek légiójának atamánja és a kor egyik legismertebb ukrán ügyvédje volt. A Suhevicsek azok közé a galíciai családok közé tartoztak, akik a XIX. században hozzájárultak az ukrán nemzeti újjászületéshez. Családjuk számtalan politikust, művészt, közéleti és katonai személyiséget adott a nemzetnek, akik alakították az új ukrán nemzetet, és küzdöttek az ország függetlenségéért és államiságáért. Roman Suhevics örökölte a család és a galíciai értelmiség legjobb tulajdonságait: a hazafiságot, intellektualitást, az önmagával és környezetével szembeni igényességet.
Roman a lvovi Akadémiai Gimnáziumban végezte tanulmányait (1917-1925). Az édesapja és nagybátyja által képviselt katonai és hazafias hagyományokat csak megerősítette a fiatalemberben Jevhen Konovalec ezredes, az UVO parancsnoka, aki 1920-22-ben egy ideig szobát bérelt Suhevicséknél. Roman és az ezredes beszélgetései nagy hatással voltak a jövendőbeli vezető és parancsnok önképének és jellemének alakulására.
1925-ben, érettségi után Roman Suhevics a lvovi Műszaki Egyetem építész karán folytatta tanulmányait, és 1930-ben sikeresen diplomázott. Ezután a lvovi konzervatóriumot is elvégezte zongora szakon.
Roman Suhevics a harcművészetet és az önkéntesek képzését tekintette igazi életcéljának. Parancsnoki karrierjét nagyban elősegítette a Plasztban való aktív részvétel, a sport, a lengyel hadseregben eltöltött szolgálati idő, a danzigi és müncheni különleges kiképzés, a Kárpáti Szics megalakításában főhadnagyként, az Ukrán Nacionalisták Egységeinek létrehozásában századosként való közreműködése. Alezredesként, majd pedig ezredesként részt vett az UPA megszervezésében is.
Roman Suhevics 17 évesen lép az Ukrán Katonai Szervezet (UVO) soraiba. 1929. február 2-án, Bécsben megalakult az Ukrán Nacionalisták Szervezete (OUN). 1930 és 1934 között a szervezet térségi fegyelmi bizottságának katonai referense volt „Dzvin” fedőnéven. 1930-ban egyik vezetője volt az egész Galícián végigsöprő tömeges engedetlenségi mozgalomnak.
Roman Suhevics, a tántoríthatatlan forradalmár fanatikusan hitt abban, hogy csakis az ukrán fegyveres erők lesznek képesek kiharcolni és megvédeni a független ukrán államot.
Lengyelország széthullása és az újonnan kialakult politikai helyzet Ukrajna nyugati határvidékének térségi parancsnokává emeli Suhevicset. Az Ukrán Nacionalisták Szervezete Forradalmi Bizottmányának tagjaként megszervezi és irányítja az ukrán nacionalisták Nahtigal elnevezésű szervezeti egységét, amely a bolsevikok visszavonulását követően elsőként vonul be Lvivbe. Másnap, 1941. június 30-án Roman Suhevics Sztepan Banderaval és Jaroszlav Szteckoval részt vesz az ukrán államiság megújításának kikiáltásán, és a honvédelmi miniszter helyettese lesz. Miután a június 30-i nyilatkozat megalkotóinak többségét letartóztatták, a sors úgy rendelkezett, hogy Suhevics Fehéroroszországban folytassa a küzdelmet a rabló bolsevik partizánok ellen. Egyéves tartózkodás után a német parancsnokság feloszlatta az egységét. 1943 elején mély illegalitásba vonult, és Oleksza Haszinnal, Dmitro Klacskivszkijjel, Vaszil Szidorral, Olekszandr Luckijjal és Dmitro Hricajjal hozzálátott az illegális Ukrán Népfelkelő Sereg (UPA) szervezéséhez.
1943 májusában Suhevics (Tur) irányítása alá került az OUN parancsnoki irodája, és ő lett az ukrán nép nemzeti felszabadító mozgalmának vezetője. Még ennek az esztendőnek a novemberében „Tarasz Csuprinka” őrnagyként lett az UPA főparancsnoka. Olyan feladatok tornyosultak elébe, amelyeket csak a szellem, a jellem és a tudás óriása volt képes megoldani. Következetesen építette az ukrán nemzet büszkeségét, a fegyelmezett, össznépi fegyveres erőket, amely az Ukrán Népfelkelő Sereg néven vált ismertté. A fiatal ukrán sereg harcolt a német megszállók, a Kovpak- és Medvegyev-féle bolsevik szörnyetegek, a lengyel bandák, később pedig a Szovjetunió ellen.
Az UPA egységei és az OUN katonái megvédték az ukrán lakosságot a háború, a terror és a megtorlások szörnyűségeitől, amikor hazánk a világtörténelem két legnagyobb totális rendszerének a világhatalomért folytatott küzdelmének hadszíntere volt.
Az Ukrán Felszabadító Főtanács nagygyűlésén (UGVR), amelyet a Szambor megyei Szprin falu közelében tartottak 1944. július 1. és 15. között, „Roman Lozovszkij” vezette a harcoló Ukrajna illegális kormányát, az UGVR Főtitkárságát.
„Tarasz Csuprinka” tábornok 1947-ben néhány UPA századot küldött ki Nyugat Európába. Az egységek súlyos harcok árán jutottak el egészen Bajorországig, hogy felébresszék a nyugati szabad világ szunnyadó lelkiismeretét.
Roman Suhevics huszonöt éven át volt a felszabadító mozgalom tevékeny résztvevője és vezetője. Az általa irányított UPA és OUN fényes bizonyítékát szolgáltatták az ukrán nemzet megalkuvást nem ismerő és áldozatos függetlenségi harcának. Roman Suhevics, a szervező, politikus, katona és széles látókörrel bíró ember tehetsége tette lehetővé az UVO, az OUN, az UPA és az IGVR fejlődése konstruktív irányban történjen, és eszmeiségük értő fülekre találjon az ukrán társadalomban. Suhevics rakta le a nemzeti felszabadító mozgalom politikai-ideológiai, stratégiai és taktikai alapjait. A politikai és katonai tevékenység általa bevezetett elvei és normái képezték az 1940-50-es évek ukrán felszabadító mozgalmának alapkoncepcióját.
Roman Suhevics 1950. március 5-én esett el az NKVD egységei ellen vívott harcban a Lviv melletti Bilohorscsa falunál. Ma azon a helyen emlékmű áll, ám a nemzet nagy fiának végső nyughelye mindmáig ismeretlen…
Roman Suhevics sokrétű és sokéves forradalmi tevékenységével nemcsak az ukrán nép iránti hatalmas szeretetéről tett tanúbizonyságot. Határtalan odaadással küzdött Ukrajna felszabadításáért is. Nem véletlen, hogy kortársai rábízták a felszabadító mozgalom irányítását, és megtisztelték az UPA legmagasabb kitüntetéseivel: a harci érdemeiért az Aranykereszt I fokozatával, és Aranykereszttel egyéb érdemeiért. Halála után (1950. XI. 15.) pedig a hetmani kozák gyalogsági Aranykereszttel tüntették ki. Roman Suhevics tábornok, UPA főparancsnok élete és munkássága fényes példája az Ukrajna függetlenségéért vívott hősies küzdelemnek, és csodálatra méltó példa korunk és a jövő nemzedékei számára.
Ma, amikor az ukránok véres harcot vívnak a szabadságukért, Suhevics példája ezer és ezer ukrán fiatalt lelkesít. Lelkiereje és tartása ma is mozgatórugója küzdelmünknek. Ukrajna újkori hősei Suhevics eszméit követve harcolnak a moszkvai agresszor ellen, lelkesíti őket az Ukrán Népfelkelő Sereg példája.
Az emléknapon, az ukrán Legfelső Tanács plenáris ülésén a képviselők egy perces néma felállással adóztak az UPA főparancsnoka emlékének. A teremben jelen volt Suhevics fia, Jurij Suhevics képviselő is. A hősök nem halnak meg!