Euromajdan. Két esztendő múltán
2013 őszén a Mikola Azarov vezetése alatt álló ukrán kormány leállította a társulási szerződésről folyó előkészületi tárgyalásokat az Európai Unióval. Az ukránokat Európa helyett a „baráti” Oroszország irányítása alatt álló vámunió ölelő karjaiba taszították. Ez egy sor visszafordíthatatlan cselekményt indukált, melyek közül a legfontosabb a Majdan volt, amely nagyjából 2013. november 21-én este tízkor kezdődött.
Az Euromajdan első résztvevője Inna Nerodik újságíró volt, aki a barátnőjével érkezett a Függetlenség terére. Ezzel egy időben Musztafa Najem a Facebook-on toborozta az embereket, hogy jöjjenek ki a térre és adjanak hangot elégedetlenségüknek a kormány döntését illetően. A felhívást támogatta több újságíró, egyetemista, zömében fiatal kijeviek, akikhez hamarosan csatlakoztak a más városokból érkező tiltakozók és több ellenzéki politikus is. Különböző becslések szerint az első éjszakán mintegy 1-2 ezer ember gyűlt össze a Függetlenség terén. Valaki még azon az estén feltette a közösségi oldalra az Euromajdan kifejezést, amely nyomban a Twitter népszerűségi listájának az élére ugrott, és egyetlen nap alatt 21 ezren kattintottak rá.
Még azon az estén megszületett a jelszó: „Ukrajna európai ország!”A tüntetők menetoszlopa elindult az elnöki hivatal felé, de a Bank utcát rendőrökkel teli buszokkal zárták le. A tüntetők visszatértek a Majdanra. Az ellenzék vezetői arra kérték a tüntetőket, hogy éjszakára menjenek haza, és majd másnap este jöjjenek újra, de az emberek úgy döntöttek, hogy kint töltik az éjszakát. Arszenij Jacenyuk arra kérte a tüntetőket, hogy november 24-én gyűljenek össze a Sevcsenko parkban. A Majdanon állított emelvényről a 2004-es Narancsos forradalom „hangja”, Jevhen Niscsuk fordult a tömeghez. Ez után egymást követték a forradalmi felhívások.
November 21-én a társulási szerződésről szóló tárgyalások folytatása mellett tüntettek Ivano-Frankivszkban, Lvivben, Ternopilben, Vinnicában, Kirovohrádban, Luckban, Csernyivciben, Ungváron, Zsitomírban, Rivnében, Hmelnyickijben, Harkivban és Donyeckben. Musztafa Najem szerint azt tervezték, hogy naponta összegyűlnek, egészen november 28-29-ig, a vilniusi csúcstalálkozó időpontjáig, amelyen alá kellett volna írni a társulási szerződést. November 21-én a kijevi körzeti bíróság a városvezetés kérésére betiltotta, hogy a tömegrendezvény idején pavilonokat, kioszkokat telepítsenek vagy transzparenseket feszítsenek ki a Függetlenség terén, a Hrescsatikon és az Európa téren. A tilalom 2013. november 22-től 2014. január 7-ig szólt.
Másnap, november 22-én már ötezren tüntettek a téren. A megyei és járási székhelyeken szintén tartottak nagygyűléseket, de mindenki tisztában volt vele, hogy a legfontosabb események Kijevben történnek. Éppen ezért az emberek már az események kezdetekor felfüggesztették tanulmányaikat, beszüntették a munkát, és Kijev felé vették az irányt. 2013. november 24-én a tömeg már megtöltötte az egész Hrescsatikot a Sevcsenko bulvártól az Európa térig. A szervezők szerint legalább százezren voltak, a rendőrség szerint 50 ezren.
A nagygyűlésen határidő nélküli tüntetésben állapodtak meg. A tömeg előtt felszólalt Arszenij Jacenyuk, Jurij Lucenko, Volodimir Klicsko, valamint Jevhenyija Timosenko, aki felolvasta a bebörtönzött Julija Timosenko levelét.
A szervezők kimondott kérése ellenére megjelentek a különböző pártok jelképei, különböző helyszíneken különböző szervezetek tartottak gyűléseket.
A nagygyűlést követően a tüntetők a miniszterelnökség épületének főbejárata elé vonultak és elállták a kormányzati gépkocsik útját. A bejáratot a Berkut egységei védték, akik összecsaptak néhány tüntetővel. A rendőrök és a tüntetők is könnygázt használtak, egy belügyi alkalmazottnak egy fémcsővel törték össze az arcát.
Külföldön, Münchenben és Berlinben, Genfben, Párizsban, Londonban, Oslóban, Stockholmban és Malmőben, Budapesten, Vilniusban, Tbilisziben, Bécsben és Torontóban is voltak tüntetések.
November 25-én újabb összetűzésekre került sor, melyek során a rendőrség könnygázt alkalmazott.
November 27-én megnőtt a diákok száma. A Majdanon zajló eseményekben részt vettek a legnagyobb kijevi egyetemek hallgatói, pedig úgy tudni, hogy az oktatási intézmények vezetői megpróbáltak nyomást gyakorolni a diákokra, és minden lehetséges módon gátolták részvételüket az akciókban. Este 15 ezer egyetemista nevében írtak levelet Viktor Janukovics elnöknek. Még aznap Szerhij Arbuzov miniszterelnök-helyettes a nemzeti közgazdaságtudományi egyetemen találkozott a diákokkal.
November 2-án megkezdődött a vilniusi csúcstalálkozó, amelyen Grúzia és Moldova aláírta a társulási szerződést. Egész nap tartottak a megbeszélések Ukrajna esetleges csatlakozásáról is, és este, a keleti partnerség csúcstalálkozójára megérkezett Viktor Janukovics ukrán államfő is.
November 29-én 10 óra tájban kiderült, hogy Janukovics nem írta alá a megállapodást. Valamivel később, a plenáris ülésen az ukrán elnök egy trilaterális – Ukrajna – Európai Unió – Oroszország – megbeszélés sorozat elindítását javasolta, és pénzügyi támogatásért fordult az Unióhoz. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke bejelentette, hogy Janukovics javaslata elfogadhatatlan az Európai Unió számára. Viktor Janukovics minden magyarázat nélkül kihagyta a csúcstalálkozót záró sajtótájékoztatót.
A november 30-ra virradó éjszakára esik a forradalom egyik legellentmondásosabb eseménye, amely új életet lehelt a kialvó félben lévő ellenállásba. Este szétszedték a hangosító berendezéseket és kezdték bontani a színpadot. Az akció végéhez közeledett, Janukovics mégsem írta alá a megállapodást, az embereken úrrá lett a bizonytalanság. 30-án, hajnali négy óra körül a Berkut egységei szétverték a Függetlenség falánál szervezett tiltakozó akciót, s ezzel az integráció kérdése a háttérbe szorult.
Az emberek magukhoz ragadták a kezdeményezést, az Euromajdan új erőre kapott és új szakaszba lépett, amely súlyos áldozatok árán, de végül eredményre vezetett.
Azóta két esztendő telt el. Az eseményekkel kapcsolatos vizsgálat is a vége felé közeledik. A Főügyészség számos olyan gyanúsítottat nevezett meg, aki már régóta külföldön bujkál. Marad hát a számtalan megválaszolatlan kérdés. Sokan csalódottak, a különböző oldalak propaganda háborújának befolyása alatt állnak, és nem tudják, mit tehetnének. Az Euromajdan azonban gyönyörű példa arra, hogy senki sem építi fel helyettünk az új országot: sem a cár, sem a király, sem a szomszédunk. Ezt csak mi magunk tehetjük meg, és akkor rend lesz az utcáinkon, hatalomra kerül a jog és az igazság, lesz független bíróság, lesznek felelős politikusok, tehát minden, amiért a Majdanon kiálltunk.
V. Gyacsok
