A sajátjaihoz jött, de eltiltották tőlük

Levko Dovhovics 80 éves

Az ungvári születésű Levko Dovhovics 28 esztendős volt, amikor 1963-ban megérkezett Eperjesre, de már nagy élettapasztalattal rendelkezett: hat évet töltött a Gulágon, befejezte az ungvári zeneiskolát (karvezető és karmester szakon), az egészségügyi szakiskolát Usti nad Labenben (fogtechnikus), négy évig dolgozott fogászati laboratóriumban, és hat évid dirigálta az ukrán kórust Prágában és Karlovy Varyban.
A szibériai Gulág legfiatalabb politikai foglyaként (mindösszesen 15 esztendős volt) az idősebb politikai foglyok kedvence volt. Ők hintették el benne az ukrán önazonosságtudat magvait és gondoskodtak zenei továbbképzéséről. A táborokban sikeresen dirigált férfikarokat.
Első eperjesi munkahelye egy hivatásos ukrán népi együttes volt. Az énekesi és műsorvezetői munkát pályázat útján nyerte el. Tekintettel arra, hogy rossz szovjet káderlapja mindenhová elkísérte, szó sem lehetett a karmesterségről.
Két év elteltével otthagyta a hivatásos Dukla-menti ukrán kórust, és az eperjesi Orosz Házban helyezkedett el, ahol a gyermek és ifjúsági kórusok és színjátszó körök módszertani előadója, illetve az Ukrán Dolgozók Kulturális Egyesülete körzeti bizottságának és az Ukrán Klub vezetője lett.
1965 márciusában az eperjesi középiskolák ukrán osztályainak tanulóiból megalakította a Veszna (Tavasz) kórust, amely rövid időn belül az eperjesi kulturális élet meghatározó szereplőjévé vált. 1967-ben a kórus mellett megalakult a tánccsoport, a zenekar és a színjátszó kör, amely 1969-ben színpadra állította a Natalka Poltavkát. Hatéves működése során a Veszna több mint 150 koncertet adott Szlovákiában, Csehországban, Lengyelországban és Ukrajnában. Ez alatt az idő alatt hatszáznál több fiú és lány fordult meg a kórusban.
A kórusból egy sor hivatásos énekes, zenész, színész és amatőr előadóművész került ki. Levko a kórusban találta meg a feleségét, Olenát is, aki három fiúval ajándékozta meg, és hűséges társa és támogatója volt egy életen át.
Levko Dovhovics 1967 októberében, Kassán megalapította a Dumka (Gondolat) színtársulatot, amely számos darabot mutatott be. 1968-ban, ugyancsak Kassán létrehozta a Lasztivka (Fecske) énekkart.
1971 őszén, az ún. „konszolidációra” hivatkozva elbocsájtották a munkahelyéről, és tizenöt évre eltiltották attól, hogy bármilyen ukrán együttessel dolgozzon. A felmondó levélben arra hivatkoztak, hogy „ideológiai szempontból rossz hatással van az ifjúságra és nemzeti szellemben neveli őket”.
Ugyanebben az esztendőben kizárták az eperjesi Safarik Egyetem filozófiai karának ötödik évfolyamáról, ahol ukrán nyelvet és irodalmat hallgatott.
Eperjesről Kassára költözött, és 1987-ig az építőiparban dolgozott. 1987-ben leszázalékolták. A tbc-t még a szibériai lágerekben szerezte.
Ebben a nehéz időszakban a Károly Egyetem professzorai nyújtottak neki segítő kezet. Végül 1994-ben, a prágai Károly Egyetemen befejezte felsőfokú tanulmányait, de közben 1979-ben Kassán megalapította a 40 tagú Máj (május) leánykart.
A szlovákiai pártközpont 1985-ben nagylelkűen engedélyezte, hogy ukrán együttesekkel dolgozzon. Ekkor alakult meg Kassán a Kárpátok kórus, amely évtizedek óta sikerrel népszerűsíti az ukrán kultúrát, és nem véletlenül tartják Szlovákia legjelentősebb kórusának. Az együttes fennállása óta több mint 500 koncertet adott Szlovákia városaiban és falvaiban, de megfordult Ausztriában, Belgiumban, Bulgáriában, Lengyelországban, Magyarországon, Ukrajnában és Csehországban.
A teljes politikai rehabilitációt követően, 1989-től intenzíven bekapcsolódott a kulturális és közéletbe. 1991-ben újjászervezte a háború előtt működött Plaszt (Réteg) ukrán ifjúsági szervezetet, amelynek szlovákiai szervezetét mind a mai napig vezeti. Az irányítása alatt álló szervezet fennállása óta 20 nyári tábort és 18 ukrainisztikai nyári iskolát szervezett több mint 2000 résztvevővel.
Levko Dovhovics 1994-től 1997-ig az Ukránok Európai Kongresszusának elnökhelyettese volt; 1997-től 2005-ig betöltötte a szervezet elnöki tisztét, 2006 és 2009 között pedig az UEK Elnökségének tiszteletbeli tagja volt. Ezekben a pozíciókban fontos szerepet játszott az európai ukrán szervezetek konszolidációjában.
2001-től 2006-ig a Kijevben működő Ukrán Világtanács elnökségi tagja volt.
Levko Dovhovics a közelmúltban jelentette meg visszaemlékezéseit Eperjesen – szlovák és ukrán nyelven – A 2A 424. számú politikai fogoly életének krónikája címmel (Eperjes, 2013. 518 old). A visszaemlékezések alapja a 36 évre szóló ítélet – a főbelövéstől csak fiatal kora mentette meg – és a „sztálini üdülőkben” eltöltött évek felidézése (55-462 old). Ez a mű a szlovákiai memoárirodalom legjelentősebb alkotása.
Levko Dovhovicsnak az ukrán kultúra területén kifejtett önfeláldozó munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el.
80. születésnapja alkalmából köszöntjük Levko Dovhovicsot, hosszú életet és jó egészséget kívánunk, hogy még sokáig dolgozhasson az ukrán önazonosságtudat terjesztésén és az ukrán zenekultúra népszerűsítésén.
Hosszú és boldog életet kívánunk!

Mikola Musinka