Akár jelképesnek is tekinthetjük, hogy Ukrajna nagy költője, Tarasz Sevcsenko márciusban született és akkor is halt meg, Magyarországnak pedig akkor van az egyik legnagyobb nemzeti ünnepe – az 1848-as forradalom és szabadságharc kezdetének időpontja. A szabadságharc költője pedig Petőfi Sándor volt. Mindkét költő verseiben nemzete függetlenségéért és szabadságáért harcolt. Mindkét költőnek nehéz sors jutott osztályrészül, verseik azonban halhatatlanokká tették őket.
„Szabadság: Tarasz Sevcsenko és Petőfi Sándor költészetének legértékesebb hagyatéka” – ez a gondolat volt a vezérfonala annak a miskolci irodalmi műsornak, amelyet a városi ukrán önkormányzat rendezett 2011. április 6-án, a Fazekas utcai iskola nagytermében.
Az estet a helyi ukrán önkormányzat elnöke, Ignácz Mária nyitotta meg. Köszöntötte az est díszvendégeit, többek közt Rózsahegyi Katalin kisebbségügyi előadót, a bolgár, német, lengyel, görög és szlovák népcsoportok képviselőit és a többi meghívottat.
Az ukrán és a magyar Himnusz elhangzása után Ruscsak Katerina emelkedett szólásra, aki a két zseniális költő életének és munkásságának hasonlóságairól beszélt.
A két költő tisztelőit ünnepi műsorral örvendeztették meg a magyarországi ukrán közösség amatőr előadóművészei. A változatos műsorban Sevcsenko verseit magyarul, Petőfiét pedig ukrán nyelven is megszólaltatták az előadók, nagy sikert arattak a zenészek is, többek közt a Miskolcon nagy szeretetnek és elismerésnek örvendő Vihula Mihajlo gitárművész.
A sikeres Sevcsenko est bebizonyította, milyen rendkívüli szervezőkészséggel rendelkezik a városi ukrán önkormányzat.