№2(112)
március - április
2011 év

Sevcsenko napok Magyarországon

Budapest

foto

Április 2-án nagyszámú vendég gyűlt össze az Ukrán Kulturális, Oktatási és Dokumentációs Központban, hogy megemlékezzen Tarasz Sevcsenkoról. Hartyányi Jaroszlava, az est háziasszonya hangsúlyozta, hogy a Kobzos élete és munkássága honfitársaink több nemzedéke számára szolgált magas szellemi és világnézeti mércéül. Nem véletlenül kérte a nagy ukrán költő, hogy a Kijev melletti Kanevben, szeretett szülőföldjében temessék el, mondta Jaroszlava asszony. Földijei 1861. május 22-én, a költő Szentpéterváron bekövetkezett halála után három hónappal teljesítették is végakaratát. Ennyi időre volt szükség, hogy a költő földi maradványait átszállítsák. Tarasz búcsúztatásán megjelent minden kijevi értelmiségi.
Hartyányi Jaroszlava emlékeztette az egybegyűlteket, hogy a Magyarországon élő ukránok immár 19. alkalommal emlékeznek meg Sevcsenkoról, és ha az Isten is úgy akarja, sor kerülhet a 20. Sevcsenko estre is. Megjegyezte, hogy honfitársainknak a költő iránt érzett szeretete abban is megmutatkozik, hogy az érdeklődőknek sokszor bizonyul szűknek a Központ nagyterme. Ez a tény egyrészt szomorúsággal tölti el a vendéglátókat, másrészt viszont büszkék arra, hogy az itt élő ukránok képesek voltak életre hívni és megerősíteni egy olyan kulturális hagyományt, amely évről-évre szorosabb egységbe kovácsolja a hivatalosan is elismert nemzeti kisebbséget abban a törekvésében, hogy óvja nemzeti kultúráját és nyelvét a demokratikus Magyarországon.
Az Ukrán Országos Önkormányzat elnöke arra kérte a vendégeket, hogy emlékezzenek a Kobzos végakaratára, éljenek békében és egyetértésben, szeressék a szülőföldjüket és óvják az ukrán nemzet szabadságát Ukrajnában is, bármennyire is nehéz, mert az ellenségek sohasem adják fel. A költő váteszi szavai ma is időszerűek. A MUKE és az UOÖ elnöke ugyanakkor hangsúlyozta, hogy amíg Ukrajna független, szomszédjai, így a magyarok is nyugodtan alhatnak.
Az est díszvendége, Jurij Muska nagykövet köszöntőjében támogatásáról biztosította a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesületet és az Ukrán Országos Önkormányzatot, köszönetet mondott az 19. Sevcsenko est megszervezéséért, amit annak ellenére sikerült tető alá hozni, hogy magukat ukránnak mondó szervezetek részéről kísérletek történtek az UOÖ bomlasztására.
- Tisztában vagyok azzal, hogy az MUKE és az UOÖ történetének szerves részét képezik a Sevcsenko napok – mondta Jurij Muska. – Ugyanakkor a mai összejövetel arra is bizonyíték, milyen sokat jelent az ukránoknak, történelmüknek, nyelvüknek és irodalmuknak Tarasz Sevcsenko személye. Örömmel tölt el, hogy az Egyesület sorai bővülnek, hogy a közösség kinőtte otthonát. Valóban el kell gondolkoznunk azon, hol tartjuk a 20. estet, mert egy kétszer ekkora terem is kevés lesz. Ugyanakkor jó érzés is, hogy helyszűkével küszködünk. Sevcsenkoról szólva, ideje átértékelni kulturális életünkben játszott szerepét. Azt hiszem, minden külföldön élő ukrán őrzi otthonában Sevcsenko Kobzosának egy példányát, amely útmutatóként és szellemi vezetőként szolgál számára, és emlékezteti ukránságára. Ezért korszakos jelentőségű személyiség Ukrajnában Sevcsenko, akit talán csak Szent Volodimirhoz hasonlíthatunk, aki a kereszténység felé fordította a Kijevi Rusz szekerét, Sevcsenko pedig a nyelvet ajándékozta Ukrajnának. És, mint tudjuk, a hit és a nyelv az állam tartóoszlopa – mondta Jurij Muska nagykövet.
 A Kobzos lírai alkotásait – ahogy már az ilyen rendezvényeken megszokott – a vasárnapi iskola tanulói és Sevcsenko költészetének felnőtt tisztelői adták elő.
Hartyányi Jaroszlava bemutatta a közönségnek az ungvári Magyar melódiák kamarazenekart. Jaroszlava asszony megjegyezte, hogy a Stefka Antal vezette együttes a magyar muzsikát népszerűsíti Ukrajnában, Magyarországra viszont ukrán művekkel érkezett.

Tudósítónktól