Történelmi krónika

Az ukrán egység napja

Ukrajnában január 22-én emlékeztek az ukrán egység napjára. Ünnepi rendezvényekre került sor a külföldi ukrán közösségekben is.
Az ukránok évente megemlékeznek arról, hogy 1919-ben az Ukrán Népköztársaság újraegyesült a Nyugat-ukrajnai Népköztársasággal. Elnöki rendelet értelmében az ukrán egység napja 1999. január 21. óta állami ünnep.
Az Ukrán Népköztársaság Direktóriuma 1919. január 22-én, a kijevi Szófia téren hirdette ki a két országrész egyesülését. A Nyugat-ukrajnai Népköztársaság 1918. november 1-én, az ukrán értelmiség és katonaság nyomására alakult meg az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Galíciában. Az új államalakulat első fővárosa Lvov volt, később Tarnopol, s végül, 1919 januárjától Stanislau (a mai Ivano-Frankovszk).

Oleksza Hirnik, az ukrán Prométheusz

Január 21-én, a kanevi Csernec hegy lábánál tisztelegtek az egybegyűltek Oleksza Hirnik ukrán költő emléke előtt, aki 1978-ban, 33 esztendővel ezelőtt saját elhatározásából vált égő fáklyává, így tiltakozva a kommunista rendszer és az ukrán nemzet oroszosítása ellen. A rendezvényen több párt és civil szervezet képviselői, az áldozat fia, családtagjai, ismerősei és egyházi személyek vettek részt. A részvevők elhelyezték a megemlékezés virágait, és szentmisével tisztelegtek a hős emléke előtt.
Oleksza Hirnik, egykori szovjet lágerlakó 1978. január 21-én, a Csernec hegy lábánál, a nagy előd, Sevcsenko szobrának közelében hajtotta végre tettét. A szovjet korszakban mélyen hallgattak a tragédiáról. Az esetről csak a Literaturna Ukraina (Irodalmi Ukrajna) tett említést az ország függetlenné válását követően. Az Oleksza Hirnik Alapítvány és az Ukrajnai Mecénások Ligája 2003-ban megalapította az Oleksza Hirnik díjat. 2007. január 18-án, Viktor Juscsenko akkori elnök rendelete értelmében Oleksza Hirnik – bátorságáért és önfeláldozásáért – posztumusz megkapta az Ukrajna Hőse kitüntetést és Állami Érdemrendet.

Emlékezz Krutira!

Kruti község közelében január 29-én emlékeztek meg azokról a hősökről, akik a mai napig az ukrán nemzet függetlenségi harcának jelképei. 1918. január 29-én Kruti vasútállomásán 300 kijevi egyetemista vette fel az egyenlőtlen küzdelmet Mihajlo Muravjov hatezres bolsevik seregével, hátráltatva Kijev elfoglalását.
A hősökről több ukrajnai városban is megemlékeztek, és sor került a Kijev-Kruti autós emlékversenyre.

A trubezsi csata 92. évfordulója

A demokratikus pártok és civil szervezetek Kijevből, Boriszpolból és más ukrajnai városokból érkezett képviselői, valamint Voronyki falu és a környék lakosai elzarándokoltak az ukrán szabadsághősök emlékművéhez, hogy leróják kegyeletüket azok előtt, akik 92 esztendővel ezelőtt, a bolsevik túlerővel szemben vívott küzdelemben vesztették életüket a Trubezs folyó partjainál.
1919. február 4-5-én a Voronykiban állomásozó kozák század megismételte a kruti diákok hőstettét. Akkoriban az Ukrán Népköztársaság hadserege a bolsevik egységek előretörése következtében kénytelen volt feladni előbb a bal parti országrészt, majd pedig Kijevet is. Az ukrán kozákok két napon át tartóztatták fel a bolsevikokat, lehetőséget teremtve ezzel arra, hogy az ukrán kormány átköltözhessen Zsitomírba.
Az ukrán kozákok, Iván Cserpak vezetésével február 4-én elfoglalták a Trubezsen átívelő vasúti hidat, amelyen a bolsevikok Kijevbe tartó páncélvonatainak kellett áthaladniuk. A kozákok felszedték a síneket, aláaknázták a hidat és harci állásba helyezkedtek a folyó jobbpartján. Az ellenállók között azonban akadt egy áruló, aki figyelmeztette a bolsevikokat a veszélyre. Az első vonat még a híd előtt megállt, és a katonák tüzet nyitottak az ukránokra. Iván Cserpak voronyki százada hősiesen viszonozta a tüzet. Két napig tartott az ádáz küzdelem. A védőkhöz csatlakoztak a bal parti Boriszpol és Barisivka, valamint néhány környező falu bátor fiai. A szabad Ukrajnáért, a túlerővel vívott küzdelemben 70-nél több ukrán halt hősi halált és sokan megsebesültek.
A szovjethatalom több mint 70 évig említést sem tett erről a csatáról. Az őslakosok azonban emlékeztek a vérzivataros időkre, és Andrej Szvirida ismert boriszpoli helytörténésznek és hazafinak köszönhetően a 90-es évek közepére sikerült összegyűjteni némi adatot a trubezsi csatáról és részvevőiről. Felidézte apja emlékeit is, aki a voronyki század csekély számú életben maradottjainak egyike volt, és 1942-ben az UPA katonájaként, a német megszállók elleni harcban esett el Galíciában.
Az adatok gyűjtését és rendszerezését az ugyancsak boriszpoli neves közéleti személyiség, Anatolij Kovalcsuk folytatta. 2004-ben született Mikola Karpenko elbeszélő költeménye Iván Cserpak atamánról. 2010-ben Voronyki község helytörténészei avatták fel a perejaszlávi ezred kötelékébe tartozó voronyki század hősi halált halt kozákjainak emlékművét. A bolsevikokkal 1919-ben, a Trubezs folyó partján vívott csatában elesett hősök emlékművére az alábbi sorokat vésték: „A Hazáért meghalni annyi, mint örökké élni. A bolsevizmus ellen, Ukrajna szabadságáért küzdő voronykiak emlékére. Dicsőség a hősöknek!”
A hiteles ukrán történelemért vívott harc folytatódik.

Összeállította: Muzicsuk Nagyija