Kihirdették a Vjacseszláv Csornovol nemzetközi irodalmi pályázat eredményét
A Nemzeti Ifjúsági Mozgalom által meghirdetett, és az UEK, valamint az Ukrajnai Ifjúsági Szervezetek Konferenciája által támogatott nemzetközi irodalmi pályázatot a nyíregyházi Hosszú Gabriella nyerte meg.
Ukrajna jövője
Ukrajna!.. Ukrajna igaz fiaid és lányaid mély tisztelettel és büszkén ejtik a nevedet. Ukrajna! Ez a kijevi Szófia és az Aranykapu, a Fekete-tenger simogató hullámai és az ezüstös csillogással a hegyekből a völgyekbe siető sebes patakok, az aranyló búzamezők és kék ég, a terebélyes gesztenyék és a bánatos szomorúfüzek, a zöldellő Kárpátok varázslatos szépsége. Ukrajna! Van, aki a rettenthetetlen Szvjatoszlávra emlékezik, másoknak a megismételhetetlen szépségű ukrán népdalok érintik meg a szívét, van, akinek lelki szemei előtt a hadba induló kozák ezredek menetelnek, mások a legendás Maruszja Csurajra gondolnak…
Dicső történelmedet megismerve látjuk, mennyi, rémtörténetbe illő szenvedés jutott osztályrészedül. Történelmed vásznát fényből és árnyékból, örömből és bánatból szőtték.
Az ukránok joggal büszkék arra, hogy Hazájuknak voltak hatalmas és dicsőséges korszakai, voltak hősei és bátran állta ki a legnehezebb megpróbáltatásokat is. Majd újjászületett, feltámadt romjaiból, és szülőföldjüket szerető, az igazsághoz és a szabadsághoz hű lovagok fiatal nemzedékét nevelte fel. Ukrajna büszke lehet arra, hogy sohasem igázott le más nemzeteket, mindig csak védte magát az idegen javakra ácsingózó közeli és távoli szomszédjaitól.
Durva és kegyetlen vérontások, hazugságok és árulások, az országban élő különböző népcsoportok közötti gyűlölet szításának árán ellenségei elérték, hogy évszázadokig uralkodhattak Ukrajna felett. Majd’ minden hódító szemérmetlenül, szégyentelenül és cinikusan ordítozta, hogy kizárólag örömöt és boldogságot visz az ukránoknak. Szomorú, de igaz, hogy az ukránok közül néhányan az idegen hatalmasok szolgálatába szegődtek, és segítettek nekik saját nemzetük elnyomásában. Köpönyegforgatóknak és janicsároknak, manapság pedig klientúrának nevezik az emberek azokat, akik pénzért a szülőanyjukat is elárulnák. Persze, voltak olyanok is, akiket a lengyel nemesség hányt halomba, vagy akiket a bordájuknál fogva akasztottak vaskampóra a törökök, mégis Ukrajna nevével az ajkukon haltak meg. Hazájuknak adták minden erejüket, tehetségüket, munkájukat és életüket. Ezek az emberek tudták, hogy Hazájuk, Ukrajna csak akkor válhat saját földje gazdájává, ha minden fia és leánya nap, mint nap e szent és igazságos célért dolgozik. Az idegen iskolák és tanítók – ahelyett, hogy a szülőföld szeretetére nevelték volna a gyerekeket – szemenszedett hazugságokkal járatták le azokat, akik munkájukat – eseteként az életüket – tették a függetlenség megszentelt oltárára. A legjelesebb történészek és írók – dacolva az üldöztetésekkel – éppen ezért nemcsak a felnőtteknek, hanem iskoláskorúaknak is szánták tudományos és irodalmi műveiket. Ki ne ismerné Mihajlo Hrusevszkij, Volodimir Vinnicsenko, Dmitro Javornickij, Pantelejmon Kulis, és a hozzájuk hasonlók nevét?
Az ukrán népet sújtó mai megélhetési nehézségek ellenére szeretném hinni, hogy a nemzet úrrá lesz megpróbáltatásain. Nem hunyhat ki a Dnyeper felett a nemzet lelke, nem veszítheti el az erejét, és túléli a bajokat. Az ukránság egyre inkább öntudatra ébred, és javai gyarapodásnak indulnak. A nemzet állandóan harcol a jogaiért. Az ukrán nemzet gyarapodik és fejlődik, és az élet nehézségeiből is erőt és hitet merít.
Ukrajna!.. A sorsod ma is nehéz: a csernobili katasztrófa, a természetrombolás, a gazdasági válság, a munkanélküliség teszi nehezen elviselhetővé napjaidat. A társadalomban eluralkodott a bűnözés, a közöny, az aljasság, és immár ritka jelenség a nagylelkűség, a tisztesség és a jószándék.
De azért nem olyan rossz a helyzet. A mai fiatalok szívesen tanulják Ukrajna történelmét, ismerik az ünnepeket, a hagyományokat, az ukrán népszokásokat, kedvelik a szép, szívhez szóló, kellemes hangzású népdalokat. Sok kortársam látogatja az ukrán kultúrának és történelemnek szentelt rendezvényeket. A fiatalokat érdekli a múlt és a jelen. A fiatalok hisznek Ukrajnában!
Lehet, hogy Ukrajnában ma nem túl vidám az élet, de ezért elhagyni ugyanolyan, mintha az édesanyánkat hagynánk magára csupán azért, mert megbetegedett. Az ember nem választhatja meg az édesanyját, mint ahogyan a hazáját sem.
Amikor Makszim Rilszkij kénytelen volt egy ideig Párizsban élni, a szíve hazahúzta: „Vágyakozom utánatok, Ukrajna csalogányai”! Sokszor csak a távolból érti meg az ember, mit is jelent számára a szülőföld. Miközben ezen gondolkodom, kezdem érteni, mit érez ukrán édesanyám, akit a szerelem sodort el a Hazájától. Érzem, mennyire szereti édesanyám a Hazáját, ezért én sem lehetek közömbös Ukrajna iránt.
Nem volt mindig könnyű az ukrán nép élete, a nemzet igaz, lánglelkű fiai és lányai azonban mindig szerették Ukrajna-anyácskát.
Ukrajna sok nehéz korszakot élt meg történelme során. Megismerte a rabságot és a háborúkat, de a nemzet újra meg újra a Haza védelmére kelt, pusztította az ellenségeket, újjáépítette a városokat és a falvakat, mert az igazi ukránok minden sorscsapás ellenére szerették a Hazájukat.
Nem attól leszünk hazafiak, ha részegen skandáljuk: „Még nem halt meg…”Sosem szabad a saját bajainkért más nemzeteket okolni, hiszen sosem tették ezt olyan megkérdőjelezhetetlen hazafiak, mint Tarasz Sevcsenko vagy Ivan Franko, aki a következőket mondta: „Tiszteletben tartjuk minden nemzet hazafiságát, mert mi is hazafiak vagyunk”.
Szeretni kell a Hazánkat, és dolgozni azért, hogy a mainál gazdagabban virágozzék. Mindenki kiveheti a részét ebből a munkából.
A legfontosabb emlékezni, kinek a gyermekei vagyunk, hogy a saját jólétünknél jobban szerethessük Ukrajnát.
Ukrajna mindig szerető anyaként gondoskodott fiairól és lányairól. Gyermekeidnek szeretniük és tisztelniük kell Téged, Ukrajna, és hasznára kell lenniük a Hazának. Mivel lehetnék én hasznos Ukrajnának?
Az ország közéletében nagyon sok a hiányosság, és én képtelen vagyok közömbösen szemlélni ezeket a hiátusokat, amelyeket elítélek.
Úgy gondolom, hogy minden embernek tisztességesen kell élni az életét, hogy visszanézve ne kelljen szégyenkeznie. Lelkének odaadásával és szíve melegével kell szolgálnia az embereket. Nem értem azokat, akik csak egyet akarnak – nyugodt életet önmaguknak.
Minden embernek lélekben erősnek és erkölcsileg tisztának kell lennie, meg kell cselekednie a jót, bármilyen kicsi legyen is az. Add át a helyedet a járműveken a betegeknek és az időseknek, vess gátat az aljasságnak, segíts a bajbajutottakon, és máris hasznot hozol az embereknek. Ne légy közönyös a körülötted történő események iránt.
Mindent megteszek azért, hogy becsületes, tisztességes emberré váljak, hogy tiszteljem a szüleimet, a tanáraimat és az idősebbeket, segítsek a barátaimnak, és becsüljem az Ukrajnában élő népeket. Ukrajna felvirágoztatásáért tenni kell, szeretni és óvni kell a természeti környezetet.
Szeretett Ukrajnám! Drága vagy mindnyájunknak. Lányaid és fiaid számára semmi sem drágább a szülőföldnél.
Biztosan tudom: elmúlnak a nehéz évek, Ukrajnára újra ráköszönt a dicsőség és a boldogság korszaka.
Hiszek a jövődben, Ukrajna!
