Részletek Pilip Orlik alkotmányából
„Minden állam keletkezésének és létének alapja a határok sérthetetlensége. Így Hazánk, Kis-Oroszország területét ne érje támadás, se jogsértés azokon a határokon belül, amelyeket a Rzecz Pospolitával, a fényességes Ottomán Portával és a Moszkvai Birodalommal kötött szerződések szavatolnak”.
„A hivatalban lévő nagytekintélyű hetman és helyettesei kötelesek a főparancsnokokkal, ezredesekkel és főtanácsosokkal megtárgyalni a haza biztonságát érintő kérdéseket, a közös érdekeket szolgáló minden társadalmi kérdést, és saját akaratukból semmiről sem dönthetnek, semmit sem kezdeményezhetnek, és nem cselekedhetnek a fentiekkel való előzetes megbeszélés és jóváhagyásuk nélkül”.
„… a hetman megválasztásakor egyhangú támogatás mellett három ülésszakot tart a Főtanács, amelyet évente hívnak össze a hetmani rezidenciában: az elsőt Karácsonykor, a másodikat Húsvétkor, a harmadikat a Szűzanya Oltalma ünnepnapján. Az ülésszakokon nemcsak az ezredeseknek és tisztjeiknek, továbbá valamennyi ezred főtanácsosainak kötelező a megjelenés, hanem részvétel és tanácskozás céljából a Zaporozsjei Sereg követeinek is. A hetman meghívójának kézhezvételét követően kötelesek a kijelölt időpontban megjelenni, és részt venni a tanácskozáson. Amikor pedig a hetman vitára bocsát egy témát, mindegyikük köteles becsületesen és őszintén, minden kertelés nélkül – félretéve a saját és mások személyes érdekeit, az irigy és bosszúálló gondolatokat – olyan tanácsokat adni, amelyek semmilyen módon nem csorbítják a hetman becsületét, és nem okoznak kárt a Hazának…”
„Amennyiben az említett ülésszakok közötti időben olyan események következnek be, amelyek azonnali vizsgálatot, döntést és végrehajtást igényelnek, a nagytekintélyű hetman élhet teljhatalmával, és a Főparancsnok tudtával intézkedhet ezekben az ügyekben. Ha a nagytekintélyű hetman levelet kap idegen országból, köteles annak tartalmát megtárgyalni a főparancsnokkal és megismertetni vele a választ is, hogy a levelezés – elsősorban az idegen országokkal – ne maradhasson titokban, és ne veszélyeztethesse a Haza biztonságát és a polgárok életkörülményeit”.
„A titkos és nyilvános tanácskozások lefolytatásához elengedhetetlen a kölcsönös bizalom a hetman, a főparancsnok, az ezredesek és a főtanácsosok között, ezért mindegyikük köteles a beosztásához kötődő feladatok teljesítése előtt személyesen hűséget esküdni a Hazának, odaadásáról biztosítani a hetmant, és az általánosan elfogadott formában esküvel vállalni a kötelességek lelkiismeretes teljesítését”.
„Ezen felül a saját ezredében mindegyik főtanácsos – akit nyilvános szavazással választanak a Főtanácsba – jogosult a városparancsnok ezredessel közösen őrizni az igazságos rendet, általános érvényű tanácsokkal részt venni az irányításban, továbbá oda kell figyelnie a közembereket érintő csalásokra és megszorításokra, és határozottan fel kell lépnie ellenük”.
„Amennyiben a főparancsnokok, ezredesek, főtanácsosok, jelentős személyiségek vagy más hivatali tisztségviselők, illetve az egyszerű kozákok közül valaki vétséget követett el – szembefordulva a hagyománnyal, és tiszteletlenségével megsértette a hetman becsületét, vagy egyéb bűnt vétett – a nagytekintélyű hetman személyes hatalmánál fogva nem büntetheti ezekért a cselekedeteiért a vétkest, és személyesen nem szabhat ki rá büntetést”.
„… a bűncselekményeket illetően és más peres ügyekben a Legfelső Bíróság hoz döntést”.
„Mint ismeretes, a Zaporozsjei Seregben ősidők óta létezett a főkincstárnoki beosztás. A főkincstárnok fennhatósága alá tartozott a hadipénztár, a malmok, ő rendelkezett minden katonai bevétellel és végezte a kifizetéseket a hetman akaratából és jóváhagyásával. Ezért az egyetemes jóváhagyás birtokában vezetek be hasonló rendszert, és sérthetetlen törvényként hagyom jóvá, hogy Hazánkban, adja isten, hogy a moszkvai járomból szabadultan, a hetman döntése és a közösség beleegyezése értelmében választassék meg a főkincstárnok – egy tekintélyes és érdemdús, vagyonos és tisztességes személy, aki a hetman tudtával gondosan őrködne a katonai kincstár felett, felügyelné a malmokat és a bevételeket, és azokat nem a saját, hanem a közösség javára használná. A nagytekintélyű hetman személy szerint nem jogosult használni a katonai kincstárat, és nincs bejárása a katonai kincstárba. Nem fordíthatja a saját hasznára, hanem meg kell elégednie a saját, a hetman személyére és jogarára szabott hivatalával és jövedelmével”.
„Abból kiindulva, hogy a nagytiszteletű hetman, kormánya felhatalmazása révén köteles betartatni és védeni a Haza és a Zaporozsjei Sereg rendjét, mindenek előtt fáradhatatlan figyelemmel és igyekezettel gondoskodnia kell arról, hogy az egyszerű kozákokat és polgárokat ne sanyargassák mértéken felüli megszorításokkal, elszegényítő adókkal és elvonásokkal. Az ilyen cselekedetek arra késztetik az embereket, hogy elhagyják lakóhelyüket, és idegen tájakra vándoroljanak, hogy a szülőföld határain túl keressenek maguknak boldogabb, szabadabb és nyugodtabb életet”.
„E gondok összessége – a megszorítások és a civil lakosság megsarcolása a zsigeri megvesztegethetők becsvágyában gyökerezik. Pedig sem különleges jogaik, sem pedig érdemeik nincsenek, csupán a személyes kapzsiság vezérli őket: katonai és polgári javak megszerzésére törekszenek, megvesztegetés révén kívánják megszerezni a hetman jóindulatát, szembefordulva a szabad választások által megszabott jogokkal, megsértve a legmagasabb méltóságok – az ezredesi jogar és már tisztségek – iránti lojalitást. Ezért kellő szigorral határoztunk arról, hogy a nagytekintélyű hetman nem fogadhat el ajándékokat és előnyökkel kecsegtető ígéreteket, a személyes kapcsolatokra hivatkozva senkinek sem ígérhet ezredesi jogart vagy más egyéb katonai, illetve civil hivatalt, ugyanakkor senkit nem kényszeríthet bármilyen poszt betöltésére sem”.
„A katonai és civil vezetőket, többek közt az ezredeseket nyílt szavazással és akaratnyilvánítással választják, a választást követően a döntést a hetman hagyja jóvá, következésképpen a kormányhivatalnokok megválasztása kizárólag a hetman beleegyezésével történhet. Hasonló rendszer vonatkozik az ezredesekre is: nem választhatnak katonai elöljárókat és más hivatali tisztségviselőket megvesztegetés árán vagy személyes rokonszenv alapján, figyelmen kívül hagyva a század szabad döntését, illetve senkit sem válthat le személyes ellenszenv okán”.
„Rusz fővárosa, Kijev és Ukrajna más városai rendíthetetlenül és visszavonhatatlanul kötelesek élni a rájuk ruházott jogokkal és kötelezettségekkel. Jelen választási gyűlés döntéseinek megerősítésére a hetmani hatalom hivatott”.
„… amikor Hazánk kiszabadul a moszkvai járomból, amikor végre a béke váltja fel a mostani nyomorúságot, a nagytekintélyű hetman köteles az összes, fennhatósága alatt álló városban bevezetni egy olyan rendszert, amely az állam érdekére hivatkozva nem igényel teljesíthetetlen erőfeszítéseket a polgároktól. E cél érdekében minden városban meg kell választani, és fel kell esketni a kincstárnokokat, akik az ezred kincstárnokának tartoznak elszámolással. Ez utóbbi rendelkezik a katonai bevételek és kiadások felett, és vezeti a hiteles nyilvántartást. Ha az éves leltárnál hanyag kezelést és jogtalan kiadásokat észlelnek, a kincstárnok köteles a saját vagyonából megtéríteni a kincstár, azaz a város kárát”.
„… a bérlő és alkalmazottai vámot vethetnek ki a katonai beszállításokra és kivitelre, de csak meghatározott árucikkekre és az erre vonatkozó határozatban pontosan megszabott mértékben. Nem követelhetnek többlet járulékot a kereskedőktől, és a legkisebb kellemetlenséget sem okozhatják a hűséges, vagyontalan embereknek”.
2010. április 9-én, Benderiben(jelenleg a Dnyesztermelléki Moldáv Köztársaság), a Benderi Erőd hadtörténeti emlékhely területén emléket állítottak Pilip Orlik 300 éves alkotmányának. A két részből álló emlékmű egyik „lapján” Pilip Orlik életrajza, a másikon pedig az alkotmány szövege olvasható ukrán és latin nyelven.
Muzicsuk Nagyija
