Ukrán nyelvemlékek Magyarországon
Április 11-én, a Magyar Tudományos Akadémián sikeresen védte meg doktori értekezését KOCSIS MIHÁLY, a Szegedi Tudományegyetem szlavisztika tanszéke ukrán nyelv és irodalom szekciójának vezetője. A professzor a XVI. századi ukrán pravoszláv liturgiák szövegeinek helyesírását kutatta.
- Professzor úr, hogy kerültek Magyarországra ezek a régi írásos emlékek, és miből gondolta, hogy ezekben a szövegekben fellelhetők a régi ukrán helyesírás kezdeményei?
- Úgy tudom, hogy a magyarországi levéltárakban legalább 12 olyan egyházi kötet található, amelyeket félévezreddel ezelőtt azok a ruszinok és ukránok használtak, akik a Kárpátok déli lejtőin telepedtek le. A XVIII. században ezeket a könyveket a kivándorlók magukkal hozták a török megszállás alól felszabadult Észak-Balkánra. Az újra benépesülő területeken különféle nemzetiségek – németek, szlovákok, ruszinok – telepedtek le. Az Akadémiára a kárpátaljai születésű gyűjtő és kutató, Hodinka Antal (1864-1946) révén kerültek. Hodinka az 1932-33-as tanévben a pécsi Erzsébet Egyetem rektora volt.
A szövegek tanulmányozásakor azt szerettem volna kideríteni, milyen is ez a helyesírás, és mit jelent az ukrán nyelv további fejlődése szempontjából, illetve mennyire használják a ma élő ukránok.
- Mi tűnik szembe a legelőbb, ha összehasonlítjuk a régi nyelvezetet a maival?
- Ne felejtsük el, hogy egyházi, többségében ószláv nyelven íródott szövegekről van szó. Ezt pedig egyáltalán nem nevezhetjük a kor népnyelvének. Ugyanakkor felbukkannak szövegben olyan jelentősebb terjedelmű szakaszok is, amelyeket már a korai irodalmi nyelvhez, azaz a közbeszédhez sorolhatunk. Ilyen például a szkotarszki iskolai Evangélium, amely 1588 körül készült. Annak ellenére, hogy a tizenkét szakaszban hangsúlyosabb az ószláv stílus, néhány versben már felfedez a figyelmes olvasó ukrán vonásokat, a mai ukrán nyelvre jellemző írásjeleket. Szkotarszke falu a Kárpátontúli területen, a Beszkidek lábainál található. A XVI. században itt húzódott a Magyar Királyság külső határa. A nemzetközi Tisza Express mindig éjszaka ér erre az állomásra, ezért mindig szomorú vagyok, hogy ukrajnai utazásaim során egyszer sem láthattam ezt a falut. Most pedig úgy alakult, hogy a szkotarszki Evangéliummal dolgozom… Egyébként a könyvet egy kutató, Hodinka Antal gyűjteményének ismerője hozta Budapestre akkor, amikor még a Nemzeti Múzeum munkatársa volt, és az intézménynek ajándékozta. Később a könyv a Széchenyi Könyvtárba került.
- Kollégái és opponensei hogyan értékelték a munkáját a védéskor?
- A kutatók úgy tekintettek a témában korábban megjelent könyvemre, illetve az értekezésre, mint amelyek kitölthetik a területen létező fehér foltokat, ami azt jelenti, hogy az ilyen kutatásokra van igény. Nemcsak az adott kor helyesírásának megismerése a cél, hanem annak hatása a modern ukrán nyelvre. A kutatást ezen a vonalon kell folytatni. Tényleg érdekel, hogyan beszéltek akkoriban a mai ukránok elődei.
- Ez azt jelenti, hogy még nem merítette ki ezt a témát?
- Elég alaposan tanulmányoztam a fent említett szövegeket. Nem mondom, hogy belefáradtam a munkába, de abban biztos vagyok, hogy nagy meglepetésekkel vagy felfedezésekkel már nem tud szolgálni a XVI. század. Arról van szó, hogy a 12 nyelvemlék szövege 27 helyesírást tartalmaz. Nem gondolnám, hogy ezek az irodalmi írásmód egyedi vagy különleges rendszerei lennének. Inkább azoktól az emberektől ered, akik írták vagy összerendezték ezeket a köteteket, illetve azokról a mintákról, amelyeket korábban használtak. A vizsgált helyesírások közt vannak egyezőek és vannak némileg különbözőek. Most inkább az érdekel, miként alakult az ukrán irodalmi helyesírás története, és vannak-e erre a korszakra vonatkozóan ahhoz hasonló pontos adatok, amilyenekkel a XVI.-XVII. századi történelmi periódus – ezt az időszakot nevezik az ukrán helyesírás kialakulása második periódusának – kutatási során találkoztam. Már akkor léteztek – erről tanúskodnak a kutatásaim alapjául szolgáló nyelvemlékek – kissé különleges írásmódban például az „i”, a „je” és a „ji” hangnak megfelelő írásjelek. Sajnos, sehol sem találkoztam a kemény „g” hangnak megfelelő írásjellel, amelynek megjelenése valószínűleg az ukrán nyelv fejlődésének egyéb körülményeivel magyarázható.
- Köszönöm a beszélgetést, és olvasóink nevében gratulálok a sikeres védéshez.
