H.: Mit tart említésre méltónak a 2002-es választásokat illetően?
H. J.: A 2002-es választásokat követően önkormányzataink száma megduplázódott. Új ukrán önkormányzatok alakultak Várpalotán, Vácott, Budapest II. kerületében és Miskolcon. És egy újabb négy esztendő elteltével tizenkettőre nőtt az ukrán önkormányzatok száma. A választási törvény módosulása következtében sajnos, most nem alakíthattuk meg fővárosi önkormányzatunkat. Nagyon megéreztük a változást, mert eddig a legnépesebb önkormányzatok és MUKE anyagi eszközeinek igénybevételével ifjúsági tábort szervezhettünk a Balatonra, megrendezhettük a Sevcsenko napokat, emlékműveket és emléktáblákat állíthattunk, tudományos tanácskozásokat szervezhettünk és ilyen „közös pénzből” vittük ki a Leszja Ukrajinkáról készült domborművet Egyiptomba, az Alexandriai Könyvtárba! A fővárosi ukrán önkormányzatnak köszönhetően sok rendkívül hasznos ügyet szolgálhattunk. Immár három éve dolgozunk az új, kissé rosszabb körülmények között, azaz a fővárosi önkormányzatunk nélkül, de ettől még nem lett kevesebb a munkánk.
H.: Melyek voltak az ukrán önkormányzatok első lépései?
H. J.: Növelni tudtuk a civil és kulturális rendezvényeink számát, tehermentesíthettük az Egyesületet, mert több emberünk és lehetőségünk lett. Az egyes helyi ukrán önkormányzatok – előzetes egyeztetést követően – kezdeményezték néhány kulturális hagyományunk felelevenítését. Újpesten, például rendszeresen megünneplik az ukrán Vízkeresztet, a Ferencvárosban a Pünkösdöt. A vidéki önkormányzatok átvették a stafétabotot a Sevcsenko napokat illetően, a Józsefvárosban Iván Franko emléke előtt tisztelegnek, a miskolci ukránok gondozzák Hrihorij Szkovoroda emléktábláját. Hasonlóképpen vigyázzák a Balaton felett, Tihanyban álló I. András és Anasztázia szobrot a székesfehérvári ukránok. Rendkívül aktív tevékenységet fejt ki a váci, várpalotai, ferencvárosi és nyíregyházi ukrán önkormányzat. Szeged az ukrainisztika központja. A főváros II. kerületében élő ukránok színházat alapítottak. Helyi önkormányzataink havonta 2-3 nagyobb rendezvényt szerveznek. A rendezvények száma különösen a naptári év elején, illetve tavasszal és ősszel nő meg. Napjainkban az ukrán önkormányzatok elég kiterjedt kulturális tevékenységet fejtenek ki, aktivitásuk talán még az anyaországinál is nagyobb. Önkormányzataink a magunk mögött hagyott 10 esztendő alatt akkora munkát végeztek, ami csak a már évtizedek óta működő, egyéb külföldi ukrán szervezett közösségek által végzett munkához hasonlítható, az is igaz, hogy ezek közül több nem rendelkezik cselekvőképes szervezeti egységgel.

H.: Minek köszönhető az ukránok aktívabb jelenléte az elektronikus médiában?
H. J.: A kisebbségi törvény az etnikai közösségek jogainak széles spektrumát foglalja magában – az emlékművek állításától az állami rádióban és televízióban sugárzott nemzetiségi műsorokig. Már 1999-ben elhatároztuk, hogy videó-anyagokat készítünk a havonta egy alkalommal jelentkező Rondó adás számára. Ugyancsak a terveink között szerepelt a heti egy alkalommal jelentkező ukrán nyelvű rádióműsor. Gondoltunk egy táncegyüttesre is, amely később a Veszelka nevet kapta. A törvény értelmében megszervezhetjük nemzeti ünnepeinket, amelyek a magyarországisakkal azonos rangban vannak. Erre példa az Ukrán Kultúra Napja, a Sevcsenko napok, stb. Nyaranta módunkban áll ifjúsági tábort szervezni, ahol a fiatalok elmélyíthetik anyanyelvi ismereteiket, megismerkedhetnek kulturális és nemzeti hagyományainkkal.
Az önkormányzatok megalakulását követően bővült könyvkiadói tevékenységünk is. 1998-ig a MUKE gondozásában háromévente adtunk ki egy könyvet. Most gyakorlatilag évente jelentkezünk új könyvvel, a jobb anyagi lehetőségeknek köszönhetően javultak a kiadói munka műszaki és személyi feltételei is.
Az önkormányzatnak köszönhetően lett honlapja is a magyarországi ukrán kisebbségnek. Mindezt az tette lehetővé, hogy van állandó, a magyar parlament által jóváhagyott költségvetésünk. Ezek között a keretek között tervezzük az ukránok központi önkormányzati intézményének éves munkáját, figyelembe véve a helyi önkormányzatok igényeit, hiszen nekik sokszor nincs elég pénzük. Gyakran utalunk nekik pénzt, például a II. kerületieknek a színház működtetésére. Az UOÖ gyakorlatilag a helyi ukrán önkormányzatok rendezvényeinek a felét támogatja.
H.: Mi a helyzet a tudományos kutatás finanszírozásával és az ukrán származású diákok ösztöndíjával?
H. J.: Gyakran támogatjuk a szegedi önkormányzatunkat, mert zömében ott foglalkoznak a legtöbben ukrainisztikával. Elsősorban tudományos tanácskozásokat, találkozókat és vitákat támogatunk. Ami pedig az ösztöndíjakat illeti, elsősorban olyan diákok kapják, akik jól tanulnak saját oktatási intézményeikben, beszélik az ukrán nyelvet és tevékeny részvevői rendezvényeinknek. A mi ösztöndíjasunk volt Medenci Román énekes, Mihajlo Stefko hegedűs (tagja volt az első Vesznivka zenekarnak), Ignác Natália ukrán bölcsész, Lajhut Szvitlana, Ladányi Erzsébet és Szljuzko Anasztázia, a Veszelka táncosa. Általában évente 4-5 ösztöndíjasunk volt. Most lép színre az ukrán tanuló ifjúság új nemzedéke. Továbbra is szándékunkban áll támogatni őket, mert a rájuk költött összeg nem kidobott pénz, hiszen ezek a fiatalok nem szakítják meg kapcsolataikat szervezeteinkkel, és kisebb-nagyobb mértékben hozzájárulnak a magyarországi ukrán kisebbség kulturális tevékenységéhez.

H.: Rendelkezik-e képviselettel az UOÖ az ukrán-magyar kisebbségvédelmi kormányközi bizottságban?
H. J.: Amikor még csak a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület működött, a bizottságban ő képviselte a magyarországi ukránokat. Most, a magyar törvények értelmében az egyetlen legitim képviselőnk az UOÖ. Részt vettünk a kormányközi bizottság szinte valamennyi ülésén. Ennek köszönhetően sokat tehettünk az ukrán kisebbségért. Megemlíthetjük Kijevi Anasztázia tihanyi szobrát, a budapesti Sevcsenko szobrot, az új ukrán-magyar és magyar-ukrán szótárat, az ukrán könyvtárat, az Ukrán Oktatási és Dokumentációs Központ nagyobb és kényelmesebb Hajós utcai helyiségét, amely a főváros szívében, az Operaház közelében található. Ezért az irodáért közel 5 esztendeig harcoltunk. A MUKE, mint civil szervezet, valószínűleg sohasem juthatott volna ilyen helyiséghez, mert erre csak olyan állami intézmény tarhatott igényt, mint az ukrán önkormányzat. A törvénynek köszönhetően felállt egy szakmai stáb, amely megszervezi az UOÖ tevékenységét és intézi a pénzügyeket.
H.: Az ukrán önkormányzatok megalakulásoktól kezdve szívügyüknek tekintik az ukrán kultúra és történelem népszerűsítését Magyarországon, és számos, nagy visszhangot keltő rendezvényt szerveznek. Minek köszönhető az ukrán szervezetek politikai súlyának növekedése Magyarországon?
H. J.:  A kulturális egyesület nem azért szorult háttérbe, mert kimerültek a tartalékai. Egyszerűen arról van szó, hogy a MUKE más jogi keretek közt működik. A magyar kormány az Ukrán Országos Önkormányzatot tekinti az ukrán kisebbség egyetlen legitim képviselőjének. Természetesen több hivatali feladattal és jogosítvánnyal is rendelkezik, s ebből kifolyólag több a kötelessége is. Ezért megalapozott, hogy az országos önkormányzatnak nagyobb a politikai súlya, mint a kulturális egyesületnek. Nem véletlenül kezdeményezte az UOÖ 2003-ban a magyar parlamentben azt a határozatot, amelynek értelmében az Országgyűlés az ukrán nemzet ellen elkövetett népirtásnak ismerte el az 1932-33-as ukrajnai éhínséget. Ezért volt meg az országos önkormányzatnak minden joga ahhoz, hogy ne csak szobrot állítson Tarasz Sevcsenkónak, hanem meg is védje a költő emberi és alkotói személyiségét a kétes értékű politikai spekulációktól. Az önkormányzatnak köszönhetően megvédtük az ukrán közösséget egyes tisztességtelen magyar televíziós személyiségek rágalmaitól is.
Az önkormányzatok állami finanszírozásának köszönhetően gyakran szervezhetünk olyan rendezvényeket, amilyenekre a MUKE nem lenne képes, mert alacsony a saját költségvetése. Elsősorban a különféle kerekasztal-beszélgetésekre, magas rangú ukrajnai államférfiakkal és magyar politikusokkal rendezett találkozókra, író-olvasó találkozókra, dokumentum-filmek vetítésére, egyházi liturgiákra gondolok.

H.: A nemzetiségi önkormányzatok megalakulása óta bővültek-e a magyarok ismeretei az ukránokról?
H. J.: A 90-es évek közepéhez viszonyítva, minden kétséget kizáróan pozitív irányban változott a magyarok véleménye az ukránokról. Ez annak is köszönhető, hogy a magyar sajtóban tárgyilagosabb cikkek jelennek meg Ukrajnáról és az ukránokról. A kedvező megítélést segítik a rádió- és televízió műsorok, valamint az Internet. Honlapunk magyar nyelven is olvasható, és az érdeklődők tájékozódhatnak az ukrán közösség szinte valamennyi civil és kulturális rendezvényéről. Magyarországon tudják, hogy szoros kapcsolatokat ápolunk a Nyugat-Európában és szerte a nagyvilágban élő ukránokkal. Munkánkat ismerik, és nagyra értékelik Ukrajnában, s ez nagyobb aktivitásra sarkallja testvérszervezeteinket nemcsak az anyaországban, hanem a diaszpórában is. Nagyon sokan köszönik meg nekünk Ukrajnából, hogy visszaadtuk az ukránok hitét.
Ugyanakkor kénytelen vagyok megjegyezni, hogy 3-4 évvel ezelőtt a magyar sajtót jobban érdekelte a nemzeti kisebbségek élete. Mostanában ez az érdeklődés csökkenőben van, különösen a népszerű kereskedelmi csatornák részéről. Talán csak a Klicsko-fívérekhez vagy Szergej Bubkához hasonló ukrán nemzetközi sport-csillagok budapesti látogatása jelenti a kivételt…
A magyar átlagpolgárok az ukrajnai éhínség témájának néhány évvel ezelőtti felvetésének köszönhetően ma már sokkal többet tudnak az ukrán történelemről és a jelenkori Ukrajnáról. Ezzel a témával magam személyesen is sokat foglalkozom, s ebben társam magyar történész kollégám, Kun Miklós, aki szinte állandó részvevője a kerekasztal-beszélgetéseknek. A téma feldolgozása nagy felelősséggel jár, és tárgyilagosságot követel.
H.: S végül a szokványos kérdés: milyen feladatok várnak az ukrán önkormányzatok képviselőire a jövőben?
H. J.:  Arról álmodunk, hogy hetente istentiszteletet tartson a saját papunk a saját templomunkban. Szűknek érezzük az irodánkat, pedig még csak másfél éve foglaltuk el. Nincs elé helyünk egy néprajzi múzeum számára. Szeretnénk egy tágasabb levéltárat is, hiszen az évek során egyre több érdekes és értékes anyag gyűlt össze, s már nincs hová terjeszkedni. Felvetettem ezeket a kérdéseket Volodimir Ohrizko ukrán külügyminiszternek is. Véleményem szerint a magyarországi ukrán közösség képes színvonalas munkát végezni. Ha Ukrajna vásárolna nekünk egy szép és méltó épületet, mi képesek lennék megtölteni tartalommal… Hiányoznak a képzőművészeti kiállítások, de ezekre sincs helyünk. Ha egy szép fővárosi galériába akarunk kerülni, három évre előre kell tervezni, és a helyiség bérleti díja „harapós”.
Jönnek a gyerekek a vasárnapi iskolába, és nincs hová leültetni őket… Még egy óvodát is nyithatnánk, ha lenne elég helyünk Összeszámoltam, hogy ebben az esztendőben nyolc ukrán kisgyermek született. A lecke tehát fel van adva.
Egy új ukrán központban étterem is működhetne, hiszen a szakácsaink már háromszor is győztek tekintélyes versenyeken. A magyaroknak ízlik az ukrán konyha, pedig még nem is kóstolták meg minden ínyencségünket. Amikor bemutatkoztunk ételeinkkel a ferencvárosi, újpesti vagy újbudai napokon, hosszú sorok kígyóztak asztalaink előtt. Egy igazi, minden szakmai igényt kielégítő ukrán étterem, amelyben ukrán muzsika szólna, kitűnő helyszíne lehetne a családi és közösségi ünnepeknek. A fehér asztal közelebb hozza egymáshoz az embereket, leomlana az elidegenedés gátja ukránok és magyarok között.
Szeretnénk tovább népszerűsíteni énekeseinket és a Veszelka táncosait. Egyébként már ki is adtunk egy CD-t, amelyen Ljahovics Anna, Hartyányi Nikoletta és Medenci Román adja elő Valentina Zincsenko megzenésített verseit. Hamarosan újabb könyvszállítmánnyal gyarapszik a Markijan Saskevics nevét viselő könyvtárunk. Előkészületben van egy gazdagon illusztrált dokumentum kötet, amelyben összefoglaltuk az UOÖ 10 esztendejét.
Gondoskodnunk kell arról, hogy önkormányzati szerveink tevékenysége ne süllyedjen el az idő mély kútjában. Nagyon sok erőt, időt, tehetséget, jó szándékot és a velünk azonosan gondolkodók áradó szeretetét szenteltük annak, hogy nemzeti és kulturális értékeinkre alapozzuk a magyarországi ukránok összefogását, hogy felépítsük a barátság hídját a magyar és az ukrán nemzet között.
Ezt szeretnénk tenni a jövőben is.
H.: Köszönöm a beszélgetést.