Miért sütnek karácsonyi cipót?
Kárpátaljai legenda
Szenteste tizenkét étel kerül az asztalra. Annyi, ahány hónap van az esztendőben – mindegyik hónapra egy. És cipót is sütnek. A cipó emlékezteti az embereket arra, amikor a Szent Család a gyermek életét mentve menekült, és egy angyal mutatta nekik az utat Egyiptom felé, jelezve az üldözők közeledtét. Egy mezőn mentek keresztül, ahol egy ember szántott négy ökörrel.
- Istenem, segíts!
- Köszönöm, és jó utat kívánok!
- Mit vetsz?
- Egy kevés zabot, egy kevés rozst, egy kevés búzát…
- Istenem, segíts gyorsan szántani és vetni, hogy holnap már arathasson!
Így is történt: másnap már az aratók sürgölődtek a mezőn. Megérkeztek az üldözők is, és kérdezősködni kezdtek: Nem járt errefelé egy anya a gyermekével?
- Járt, járt…
- Mikor?
- Amikor a gazda vetett ezen a mezőn.
Az üldözők visszafordultak, a gazda köszönetet mondott Istennek és bevitt a házba három kévét. Az egyiket kicsépelte, a szemeket megőrölte, és gazdasszony kenyeret sütött a lisztből. A másikat félretette, emlékeztetőül a csodára, aminek köszönhetően ilyen gyorsan beérett a zab, a rozs és a búza. A harmadik kévét kioldotta, és szétszórta a földön, tudván, hogy Krisztus istállóban született.
Karácsonykor, faluhelyen ma is szalmát szórnak a földre, kévét kötnek a mestergerendára, és cipót sütnek.
