№3(101)
május - junius
2009 év

Inna Caruk akvarelljei

Május 11-én, az OTP Babér utcai galériájában megnyílt a Hollandiában élő, ukrán származású festőművész, Inna Caruk kiállítása. A megnyitóra meghívást kaptak a MUKE tagjai is. A képeket nézegetve közelebb kerülhetünk a művésznőhöz és azokhoz a rokonaihoz, akik Ukrajnából érkeztek a magyar fővárosba. Inna Caruk közeli honfitársakra is akadt Budapesten, a szintén volini születésű Olekszandr és Lilja Hembik személyében.
Inna Caruk a Luck közeli Kiverci városkában született. Szülei ukrán nyelvtanárok voltak. Érettségi után a lvovi Műszaki Egyetem építészkarán folytatott tanulmányokat. Ekkor ismerkedett meg az Ukrajnában tanuló magyar fiatalemberrel, Kiss Tiborral. Az ismeretségből szerelem, a szerelemből házasság lett. Inna fiatal diplomásként hat évig dolgozott Kijevben építészként. A fiatal család később Magyarországra költözött és 10 évig Budapesten éltek, ahol Inna újra építészként dolgozhatott. Több felelős megbízása is volt, többek közt a Budai Várban. Hamarosan megszületett Dávid fiuk, és három év múlták a kislányuk, Beáta. Inna párja Hollandiában és Németországban kapott munkát, és hamarosan a család is kiköltözött Hollandiába.
1992-ben, amikor a gyerekek már egy kicsit felcseperedtek, és beíratták őket az iskolába (Hollandiában a gyerekek 4 éves korban kezdik az iskolát), Inna hozzálátott régi, dédelgetett álma megvalósításához: előszedte a régóta gyűjtögetett festékeket és ecseteket, és elkezdett festeni. Jobban mondva, az akvarell lágy, pasztell színeivel papírra álmodni érzéseit… Ma már Beáta lánya is elkezdte bontogatni művész szárnyait, Ukrajnában pedig a testvére, Olga folytatja a művészi hagyományokat: kertépítő, tojásfestő és remek fotós.
Inna Caruk 31 képet hozott el Budapestre. Mindegyik lap nagyalakú, kitűnően megkomponált, derűs, meleg és harmonikus színvilágú. A rokon árnyalatok jól kihangsúlyozzák az alkotó kifinomult ízlését. Mintha minden alkotás muzsikálna, megszólaltatva az alkotó lelkét, kisugárzását, álmait, reményeit, szerelmét, lelki érzékenységét, örömét és bánatát. A színek melódiája idővel allegorikus alakokban ölt testet. A lapok címei önmagukért beszélnek: Evolúció, Románc, Május, Június, Anyák napja, Szerelem, Pipacsok, Íriszek, Azálea…
Inna Caruk akvarelljeiből, akár egy kottából, kiolvasható mindaz, amit a festő a színekkel akar kifejezni. De talán mégsem tárul fel minden, hiszen a művészet maga a rejtély. Munkásságában az érzékeny, finoman megfestett virágok jelentik a csúcspontot. Feltárul bennük a természet megismételhetetlen nagysága. A virágok mesélnek, dalolnak, ámulatba ejtenek és lelkesítenek…

Nagyija Muzicsuk